A kék jelzésen haladva a feltűnően terebélyes Kisasszony-fa áll előttünk, ott, ahol a Nagy-Mohos láp túlfolyóján köveken kell átlépkednünk, ha van benne víz.

Ha a fával szemben állunk, akkor a fa mögött a dús vegetációban megbújva találhatjuk meg a Nagy-Mohost.

Hogy jobban rálássunk, menjünk tovább a kék jelzésen, és amikor balra már közvetlenül a láp széle mellett haladunk, látni fogjuk, hogy elértük a láp végét. Itt egy kis ösvényen balra fordulunk, és balra tartva elérjük a láp partját. Innen jó kilátásunk lesz a Mohosokra. Utunkat a lápot körülölelő úgynevezett lagg zóna zárja el.

A szabad vízfelület tőlünk messzebb eső oldalán kezdődik maga az úszó láp. A láp szinte egész felületét nyírfák borítják.

A fák alatt a különböző mohafajok által alkotott élő mohaszőnyeg üde zöldjében gyönyörködhetünk. Közülük leginkább a tőzegmohák elhaló teste építi fel az úszó lápszigetet, itt a Nagy-Mohoson 5-7 méter vastagságban.

Szőrmoha

A láp látszólag egységes erdőborítottságát kicsinyke tisztások szakítják meg. Ez a tőzegmohás dagadóláp társulás, ahol a hüvelyes gyapjúsás állományai díszlenek már a kora tavaszi hónapokban.

Ha telítődtünk a Nagy-Mohos látványával, akkor visszatérhetünk a kék jelzésre, és azon addig haladunk, amíg elérjük a Kismohost.

Ahogy megpillantjuk a lápot, rögtön térjünk át a bal oldalára, és ott egy alig kivehető ösvényen kövessük a láp partvonalát. Középtájt a laggzónát áthidaló bedőlt fákat találunk, amelyeket néhány látogató arra használ fel, hogy bemerészkedjen a láp területére. Ez szigorúan tilos, hiszen egy fokozottan védett területről van szó, amely legfeljebb kutatási céllal, és így is csak engedéllyel látogatható.

Nagymohos gyapjúsással

Utunkat folytatva megkerüljük a lápot, és a másik oldalán visszafelé haladunk a Nagymohos irányába, újra a kék jelzésen, csak most az ellenkező irányba. Ugyancsak a láp középtáján bal kézre egy kék várrom jelzést követve kanyarodunk neki egy meredek hegyoldalnak. Ez a Mohosvár.

A Mohosvárat a kék várrom jelzésen hagyjuk el, és meredek lejtőn ereszkedünk lefelé. Utunk során talán már többször feltűnt, hogy néhány cserfa tövén, kicsiny, vízzel telt odvakat találunk. Ezek az odvak úgy keletkeztek, hogy a valamikor kivágott fák kisarjadtak, amelyekből egy, vagy több fa fejlődött, míg a kivágott tuskó elkorhadt, benne üreg keletkezet, amely összegyűjti az esővizet. Bármilyen furcsa is, ezek kicsinyke tavak, amelyeket telmának nevezünk. A növényi részek által befoglalt víztestek a fitotelmák, mint pl., amilyen a héjakút mácsonya szárát ölelő levélben felgyülemlett víz.