A település szélétől néhány lakóházat elhagyva két hagyományos épület fogad bennünket, jobbról és balról is, mintegy kaput kínálva ahhoz, hogy bemenjünk a faluba. Az út itt egy kanyart vesz, egy hídon haladunk át, majd még néhány házat elhagyva balra egy rendhagyó fakerítést pillantunk meg. Ez a Biokertes vendégház portája.

Térjünk be a kapun, mellőzzük el a szállás épületet, majd a csűrt balkézről, és a kert bal oldala felé vegyük az irányt. A gyümölcsfák között haladó picinyke eret egy fahíd íveli át, azon menjünk át. A szélkerék irányába kell haladnunk, hogy szembe tűnjön a hidacska. Ha áthaladtunk rajta, bal kézre egy mezítlábas ösvényre térünk rá, amely szelíd lankával emelkedik a sárral tapasztott szalmabálából épült kunhóig.

A felfrissülés után érdemes benézni a kert gazdasági részébe.

A kertben a zöldséges kert van a legközelebb a házhoz, majd a gyümölcsös, beékelve kaszálók, a karám az állatoknak, legtávolabb a legelő, és az erdő következik. A kertet kicsinyke ér szeli át, rajta egy kis tó öblösödik ki. A szaunaházzal szinte szembe láthatjuk a komposzt fűtésű melegházat.

Utunkat a kert felső, nyugati vége felé véve, egy sajátos módon művelt konyhakert mellet haladunk el.

A látogató a kert nyugati végében található karámban megismerheti a borzderes szarvasmarha fajtát.

Mielőtt távoznánk a gazdaság udvaráról, pihenjünk meg a csűr árnyékában. Régen, szinte minden porta udvarához tartozott csűr. Ezek a hatalmas, tölgyfából ácsolt kétfiókos létesítmények eredetileg a csépeletlen gabona tártolására szolgáltak. A cséplőgépek terjedésével funkciójuk megváltozott, a továbbiakban az értékesebb szálastakarmányokat tárolták benne. A faluban még sok áll ezekből a faépítményekből.