A völgy aljába érve jobbra egy rezgőnyárfákból álló facsoportot találunk, utunk jobbra fordul a völgy aljába. Itt ne válasszuk a baloldalra kiágazó utat, mellőzzünk el egy kökényest, és majd egy hármas útelágazásnál térjünk át a középen vezető útra, amelynek a jobb oldalán egy almafa, mögötte pedig egy vadász les található. Az út jobbra nekifordul a partnak, egy tisztáson halad át, majd először bal kézre néhány nyírfából, rezgőnyárból álló facsoport szegélyezi az utat, végül betér az erdőbe. Ne törődjünk a balra menő úttal, a jobban kijárt, egyenesen haladó utat válasszuk.

Az erdő eleinte szinte teljesen cserfákból áll, majd ahogy haladunk a belseje felé, egyre több lesz a kocsánytalan tölgy. Az út kanyarog az erdőben, és jó kilométer megtétele után felérünk a part tetejére. Balról becsatlakozik egy út, mi pedig tovább haladunk, most már egy lejtőn. Hamarosan betorkollunk az országos kék kör jelzett turistaútjába, amely Zádorfalvából Aggtelekre tart. Mi Zádorfalva irányába indulunk jobbra, de 50 méter után találunk egy eligazító táblát. A Latrány nyeregben vagyunk. Ne törődjünk a tábla feliratával, tegyünk néhány lépést tovább Zádor irányába, majd pár méter után forduljunk rá egy bal oldali útra, amely egy keskeny erdősávon vezet át, és hamarosan kiér egy tisztásra. A réten középtájon egy vadászlest látunk, előttünk pedig széles panoráma nyílik, három egymást követő, egyre magasodó hegyvonulattal. A második vonulaton kivehetők a karsztos képződmények, ez már az Aggtelektől Tornanádaskáig húzódó fedetlen karszt. Mögötte, a legmagasabb vonulat pedig a Tornai karszt.

Az úton haladva egy darabig Trizs jobb kézre esik, de amikor az út egy derékszögű kanyart vesz jobbra egy bekerített erdőtelepítésnél, akkor szembe fordulunk a településsel. Hosszan haladunk a kerítés mellett, majd amikor elérjük a telepítés végét, Trizs egész panorámája a szemünk elé tárul. Innen lefelé lejt az út egy a falu felé kiszélesedő völgybe, balra egy vadászlest mellőzünk el. Valamikor kenderföldek, kölesföldek voltak erre, most a település kevéske kapás kultúrája, lucernaföldek, az önkormányzat levendula ültetvénye, és telepített gyümölcsöse található. Ennek kerítése állja utunkat, így egy bal kanyar után leereszkedünk a völgy aljába, majd a földeket megkerülve visszakapaszkodunk a völgy másik oldalára, és az úton haladva hamarosan megérkezünk a faluba. A temetőt és a templomot érjük el először.

Majd a templomtól leereszkedünk a falu főutcájára. Tőlünk balra az önkormányzat épületegyüttese található. Jobbra fordulva, Ragály irányába kanyarodunk rá a főutcára, átmegyünk a túloldalra, elhaladunk a könyvtár és egy csemegebolt előtt, és hamarosan visszafordulunk balra a Petőfi utcára.
Az utca elején áll a [hagyományok háza], egy interaktív tájház, érdemes ide betérnünk.

A Petőfi utcán tovább haladva elhaladunk a Fruktárium vendégház előtt, majd szintén jobb kézre találjuk meg a gyümölcsfeldolgozót.A roskadozó faágakról leszüretelt gyümölcsöt sokféleképpen lehet feldolgozni, melynek óriási hagyományai vannak Gömörben. Legnagyobb részéből pálinka készült, de meghatározó volt az aszalás, a kandírozás, a kompótkészítés és a lekvárfőzés is. A gyümölcsfeldolgozó mellett található boltban széles választékát találjuk a „Trizsi ízeknek”.

A Petőfi úton egy fakorlátú hídig haladunk tovább. Előtte és utána is földút ágazik el jobbra. Mi a hídon áthaladva a második elágazást választjuk. Jobb kézre egy fákkal, bokrokkal benőtt vízmosás mellett visz az utunk, balra bekerített kertet láthatunk. A vízmosást egy balra kanyarodó útnál hagyjuk el, amely meredeken nekiindul a domboldalnak. Hamarosan egy kökény bokrokkal benőtt részhez érünk, az út jobbra tart, majd a bokros kinyílik rétté. Balra egy esőbeállót pillantunk meg, ahol megpihenhetünk a kapaszkodó után.
Innen fiatal rezgőnyáras, néhol fiatal akácos és erdei fenyők szegélyezik az utunkat. A fiatalos erdőben vezető út bal oldalán hamarosan egy vadászlest fedezhetünk fel, majd egy idős tölgyfa következik jobbra egy hordós szóróval, amely a vadak etetését szolgálja. Egyre több, a fiatalos erdőben magányosan álló idős fát pillanthatunk meg. Erdőgazdálkodási szempontból tanulságos ez a rész.

Az út mentén farakásokat láthatunk. A sarangba rakott fa többnyire rezgőnyár. Ha megfigyeljük az erdőt, azt láthatjuk, hogy szorgos kezek megritkították az erdőt, de azt is észrevehetjük, hogy ezt hiába tették, mert egy kivágott fa helyett több tucat fiatal sarj törekszik az ég felé.
Az ember nem érti a természet törekvését, nem fogadja el az ingyen nyújtott segítséget, sőt fűrésszel, fejszével hadakozik ellene.
De hogyan kerültek ide ezek a rezgőnyár fák, és az idős, magányos tölgyek. Mint már utunk során többször is láthattuk a terebélyes, idős tölgyek a legelőerdők hagyatékai. Ám a legeltetés megszűnte után a természet visszavette a magáét, újra erdővé zárult. A tisztások erdősülésének úttörő fája a rezgőnyár és a nyír ezen a tájon. A rezgőnyár a talaj felszínével párhuzamosan futó gyökereiből sarjad ki, ott, ahol elegendő fényt talál. Az erdő szélétől így a rétek világosa felé tör. Egy idő után ahogyan növekszik, saját magára is árnyékot vet, és ebben a kedvező mikroklímában megtelepednek az erdőt alkotó fafajok, mint a gyertyán, csertölgy, kocsányos-, és kocsánytalan-tölgy. Egy jó ideig dédelgeti a rezgőnyár hűs klímájával a jövevényeket, mígnem azok beárnyékolják, és kiszorítják a nekik helyet készítő úttörőket. Gondolhatnánk hálátlan magatartás, pedig csak azt látjuk, hogy a természet hogy építi egymásra a különböző folyamatokat. A rezgőnyár ügyet sem vet a hűtlenekre, van hely, a rét teljes elfoglalására törekszik.
Így már érthető, hogy miért nőnek ki a megritkított erdőben az újabb és újabb sarjak. Az ember az őket éltető fényt hozza be a záródó erdőbe, azzal hogy megritkítja az erdőt. Ráadásul egy ilyen erdő sokszor egyetlen fa, hiszen a kisebb-nagyobb sarjak ugyanannak a fának az erdőt behálózó gyökeréből nőnek ki.
Már megint, újra és újra, annak a kárát láthatjuk, hogy nem figyelünk a természetre, nem értjük folyamatait. Mennyivel egyszerűbb lenne így erdőt telepíteni! Először az úttörők, majd a rájuk épülő erdőalkotó fajok.

Ha elgondolkodtunk, folytathatjuk utunkat. Még egy darabig hasonló az erdő képe. Nagyjából két kilométert tehettünk meg a falutól, amikor az út betér egy szélesebb földútba. Erre hegyes szögben jobbra fordulunk, az előző úttal szinte párhuzamosan. Rövid idő múlván megérkezünk a „Hét vezér fákig”.
A látványos facsoportot 2007-ben nevezték el így, ahogy az eddigi erdőrészletek is, ez is legelőerdő volt valaha. A 7 db kétszáz év körüli fából hat csertölgy, egy pedig kocsányos tölgy. A terület az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozik, Natura 2000 besorolású.
A Szív útjai túraútvonalon itt került kialakításra a Meseerdő. A Meseerdőben, különösen szép természeti környezetben, függőágyak, s lombház, mezítlábas ösvény, gombamászóka várja az ide érkezőket.

Az idős fák között, de utunk során végig, ha kedvező az időjárás gazdag gombaterméssel találkozhatunk. Különösen az ehető tinóru és a rókagomba számít csemegének. Tavasszal főleg a gyepekben találhatjuk meg a kucsmagombát, szeptember végén a Szentmihály gombát, ősszel az első fagyok után pedig megjelenik a korhadó fák törzsén a laskagomba.
A viszonylag háborítatlan erdőkben, ha szerencsénk van, megfigyelhetjük az urali baglyot is.
A pihenőhelyet elhagyva egy természetes megtartású cseres-tölgyesben folytatódik az utunk. Sokáig egy hegygerincen, emelkedők nélkül haladunk. Az első elágazásnál balra tartunk, a második, hármas elágazásnál pedig egyenesen megyünk tovább. Majd egy vadászlest mellőzünk el tőlünk jobbra, itt balra tartunk. Hamarosan kiérünk egy újulatba, amely tőlünk jobbra esik. Háromszáz méter után újra beérünk a zárt erdőbe, majd egy kétszáz méterre lévő elágazásnál jobbra megyünk tovább. Újabb háromszáz méter megtétele után jobbra tartunk, balra egy kevésbé használt út ágazik ki. Innen 100 métert sem kell mennünk, hogy keresztezzünk egy utat, amelyen balra indulunk, egyenesen le a völgybe. Jó 700 métert haladunk, amikor is kiérünk az erdőből. Egy villanypásztor zárja el utunkat, amelyen nincs kapu, de könnyen átléphető, vagy egy kicsit lejjebb, át lehet bújni alatta. Akármelyiket is válasszuk, legyünk óvatosak.