A gyümölcsösökben, szántóföldeken régen pár napra is kinn kellett maradni a földműves embernek a legnagyobb munkák idejére. E célból húzott fel magának az ember hajlékot.
Ezek a csőszkunyhók igen szerény építmények, gyakran faágakból, földtakarással készített sátorszerű kunyhók voltak. Ezen a vidéken, a Gömöri dombságon a terepadottságoknak megfelelően félig domboldalba vájt kunyhókat találhattunk a sátorszerű építmények mellett. Mára ezek az építmények funkciójukat vesztették, mert a helyi emberek már nem gondozzák a gyümölcsöseiket, így őrködni sem kell, hogy megóvják a termést a vadaktól.
Az építők meditációs helynek szánták az útnak ezt az állomását, ahol a bátrabbak kipróbálhatják, milyen egy éjszakát eltölteni a szabadban. A kunyhókban egyszerű fapriccs a fekvőhely, ahonnan kilátni a szabadba, és derült éjszakákon megcsodálható a csillagos égbolt. Ha valaki szeret elmélyedni gondolataiban, önismeretet tartani, kívánja ehhez a csendet, nyugalmat, az erdő éjszakai neszeit, akkor a legjobb helyen van.
Minden adott, kivéve a víz, pedig szép kútház áll az ásott kúton. A kút száraz. Bár nem akarattal alakul így, de a túrázó érzékelheti, milyen rossz víz nélkül maradni, és milyen nélkülözhetetlen a víz mindennapjainkban.