A gyümölcsöst már a XV. századból említik, és valószínű, hogy alig fiatalabb, mint maga a település. A falutól távol kialakított gyümölcsös a hármas tagolású tájhasználatra (erdő, szántó, gyep) utal, ahol a szőlő és a gyümölcsös az erdő védelmében, távol a falutól kapott helyet. Ennek oka, hogy a szőlő és a gyümölcs nem igényel annyi élőmunkát, mint a kapás növények, így lehetett távolabb is, másrészt a helyét a klimatikus viszonyok is meghatározták. Az idős helybéli férfiak szerint a nagyobb távolság oka inkább az volt, hogy itt nem voltak asszonyaik szeme előtt, a kasza, kapa mellett jutott idő a kártyára, borozgatásra is. Bizonyára nem ilyen kép él bennünk egy gyümölcsösről, sokkal inkább, szabályosan sorokban ültetett egyféle gyümölcsből álló telepítést képzelünk el. Ám ezek, az ősi gyümölcsösök vegyesen tartalmaznak mindenféle gyümölcsöt, sok-sok fajtát. Gondozásuk minimális, kimerül a gyümölcsös aljának lekaszálásával, a sarjak kiválogatásával, a termés leszüretelésével, ha van egyáltalán. Ha erre járunk a gyümölcsérés idejében, nagyjából csak három évenként lesz szerencsénk gyümölcsöt ízlelni. A köztes években a fák kivárnak. Egyrészt pihennek, másrészt védekeznek az ellenségekkel szemben. Az erdei fák legtöbbje csak ritkán hoz termést, de akkor sokat. Ha minden évben nagy termést hozna, akkor a termést fogyasztók, károsítók is állandó nagyszámú populációt tartanának fenn. De mivel a fa szakaszosan terem, egy alacsony létszámon tartott népesség tud nekiesni a termésnek, amikor van. De a bőséges termés miatt jut is, marad is, így a szaporodás, megújulás nincs veszélyben

. Milyen érdekes, hogy ugyanezek a gyümölcsfajták a kertekben állandóan hoznak termést, hacsak le nem fagynak egy zord tavaszon. A legtöbb a gyümölcsfák között a szilvafa. 16 fajtát tartunk itt számon, olyanokat, mint a duránci, gömöri nyakas, kék és sárga besztercei, sivákló, lószemű, bógyi, kukó, veres. A szilvafák dominanciájának az oka, hogy sarjadzással szaporodnak, az idős fák, több tősarjat hoznak, majd azok is tovább sarjadnak. Így az is előfordul, hogy egy-egy fa azonos egyedei borítanak be egy kisebb, nagyobb területet. A gyökereknek ez az összefüggő hálózata nagy előnyökkel kecsegtet, a fák védik egymást, táplálékot és információt juttatnak egymásnak az összefonódó gyökérrendszeren keresztül.
A szilvafák mellett találunk alma (pl. batul, honti, sóvári, rozmaring, bőralma), illetve körtefákat is (bosc kobak, papkörte). Jól bírják a mostoha körülményeket a hajag cseresznye fák, és a dió is.