Láp

A lápok az egyéb vizes élőhelyektől (például a mocsaraktól) főként abban különböznek, hogy bennük az elhalt növényi anyagok nem bomlanak le, hanem tőzeget képezve felhalmozódnak, így szenet vonnak ki a biogeokémiai ciklusokból. A tőzegképződés a szénképződés első lépése, a víz felszíne alatt oxigéntől elzárt közegben az elhaló növényi részek nem bomlanak le teljesen, belőlük tőzeg képződik. A legfontosabb tőzegképzők a tőzegmohák és más mohafajok, mert ezek bomlása csekélyebb, mint az egyéb edényes növényi maradványok bomlása. A tőzeg porózus szerkezete miatt nagyon sok vizet képes megkötni, duzzadóképessége nagy, így meghatározó szerepe van a csapadékvíz visszatartásában. Dagadó lápoknak is nevezzük azokat a tőzegmoha lápokat, amelyeknek a felszíne kiemelkedik környezetéből. Az úszó láp szélét rekettyefüzek jelölik ki, amely páfrányokkal sűrűn tarkított. Ez a mocsári magassásos és a tőzegmohás fűzláp növénytársulás. A láp szinte egész felületét nyírfák borítják. Ezen a területen tőzegmohás nádas és nyír-rezgő nyaras társulások váltakoznak. Az uralkodó fafaj a molyhos nyír.