Akár eltöltünk itt egy éjszakát, akár nem, utunkat a gyümölcsösön át folytatjuk, és a két domb hajlata közt lassan felfelé kapaszkodva, addig megyünk, amíg egy erdő nem zárja el az utunkat. Frissen telepített gyümölcsfák között haladunk, és ha az erdőt célozzuk meg velünk szembe, akkor lassan húzódjunk jobb felé, amíg el nem érjünk egy földutat, amely a gerincen kapaszkodott fel, annak a szórt útnak a folytatásaként, amin mi is jöttünk.
Az úton haladva elérjük az erdőt, és talán az egyik legszebb kilátóponthoz érkeztünk meg. Tőlünk déli irányba tekintve belátjuk az északi középhegység középső tájait, a Bükköt, Mátrát, azok előterében a Putnoki dombságot, és a Heves-Borsodi-dombságot. Ez utóbbit Ó-Bükk, vagy Ózd-Pétervásárai-dombság néven is ismerhetjük. Közelebb tekintve Gömörszőlős és Kelemér falvakat látjuk.
A szőlőhegy Bikás-tetőnek nevezett részén vagyunk, és ha visszafelé tekintünk a falura, akkor tőlünk balra láthatjuk azt a völgyet, amelyben a gyümölcsös középső ága foglal helyet. Itt található az utolsó, megmaradt szőlő.