Az út a balkanyar után egy jobbkanyart vesz, de itt térjünk le balra, és egy dombnak felfelé haladjunk, úgy, hogy balról kísérjen bennünket az erdő. Egy darabig enyhén felfelé haladunk, majd egy lejtőt érünk el, és ezen lefelé haladva, hamarosan megpillantunk egy az eredőbe ékelődött kiszáradt tölgyfa matuzsálemet. Nem tudni, hogy meddig áll még itt ez a fa, lehet egyik nap már a földre dőlve találjuk majd. Itt tartózkodva érdemes elolvasni Tompa Mihály Mohos című költeményét. Ugyan a vers a Mohosok születésének legendáját örökíti meg, de üzenete máig aktuális és szívbe hatoló.

Ha hátat fordítunk a fának az érkezési úttal kilencven fokot bezáró szöggel induljunk neki egy meredek, gyeppel borított partnak. Haladjunk egyenesen, amíg az út kétfelé ágazik. A bal kézre eső ágát válasszuk, majd azon addig gyalogoljunk, amíg egy útbaigazító táblát nem látunk magunk előtt. Ne menjünk el a tábláig, előtte forduljunk el jobbra. Egy lejtőn lefelé haladva egy vízmosás mentén érjük el Gömörszőlős települést.