Imola első templomát 1631-ben építették, melyhez 1755-ben egy alacsony tornyot állítottak.

E templomot 1785-ben elbontották, de a tornyot meghagyták. A toronyhoz Brojek Ignác csetneki építőmester tervei alapján késő barokk stílusban építették hozzá a mai templomot oly módon, hogy a torony a templom déli hosszanti falához került. A torony alsó része biztosítja a bejáratot is. 1856-ban tornyát 25 méterre magasították.A falu központi helyén találjuk meg az Illatportát és a mellette felújított csűrt.

A rekreáció, a jó közérzet, a felüdülés, felfrissülés és szórakozás élményét nyújtja a Rekreációs park.

Imolát Ragály irányába, visszafordulva hagyjuk el, újból elhaladva a Tóberke vendégház mellett, ott ahol az út egy nagy balra kanyart vesz, és felkapaszkodik egy partra. Imola helységnév táblát elhagyva, 800 méter után, jobb oldalon erdő mellett haladunk el, balra pedig egy kaszálót találunk. Bizony erre szántóföldeket mutatóba sem igen találunk. A talaj igen gyenge termőképességű, nehéz agyag, vagy agyagos vályog. Régebben erőltették a gabonafélék termesztését, aminek csak az lett a következménye, hogy a kevéske humuszréteg is elkopott. A gyenge termőképességről a következő helyi szólás is árulkodik: „Imola jó földem, vetettem véka, arattam kila”.

Jó kilométert haladtunk már az úton Imolától, amikor az út betér egy zárt erdőbe, és egy négyszáz méteres szakaszon benne is halad. Ahol balra elmarad az erdő, ott egy út tér be jobbra az erdőbe. Jól kitaposott földút, ha erre fordulunk rá, akkor rövidítünk, de kihagyunk egy szakaszt. El nem tévedünk, hiszen az út belevezet az ajánlott útvonalba. Ez az útvonal követi még a műutat, addig, amíg teljesen kiérünk az erdőből. Ezen a ponton szép kilátás nyílik a ragályi szőlőhegyre.
Ha szétnéztünk, akkor térjünk be újra az erdőbe egy jobbra vezető útra, amely rögtön kétfelé ágazik. Mi a jobb oldali utat válasszuk, ami eleinte párhuzamosan fut a műúttal, látszólag Imola irányába. Egy szép cseres tölgyesben haladunk. 300 méter után egy széles út tér be jobbról (ez lenne az út, ha korábban mentünk volna be az erdőbe), ezen megyünk tovább, bár utunk során lesz néhány útelágazás. Könnyű a jó úton maradni, mert ez a leginkább használt. 1 kilométert megyünk a széles úton, kicsit kanyarogva, amíg belőle kilencven fokban nem ágazik el balra egy kitaposott út. Ahogy befordulunk balra, felfelé is visz egy keskenyebb út, majd jobbra lefelé is elágazik egy, de mi menjünk egyenesen, oda, ahol szemben látjuk az erdőt kitisztulni. Az lesz a ragályi Szőlőhegy pereme, ahonnan beláthatjuk a Csörgős-patak völgyét.