Keleméri-Mohos-tavak

Az Országos Természetvédelmi Tanács 1951-ben határozott a Keleméri Mohos-tavak természetvédelmi státuszáról, melyet azután 1986-ban az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal nyilvánított fokozottan védetté a terület növény- és állatvilágának, tőzegmohalápjainak és természetes növénytársulásainak megóvása, fenntartása és helyreállítása érdekében. A lápokat a helybéliek évszázadok óta használták. A haszonvételek joga a tulajdonosokat illette, engedélyükkel lehetett vesszőt szedni, vagy kendert áztatni a Mohosokon. A Kis-Mohos északi végében található nyíltabb vízfelületet az uraság napszámosai és néhány család kenderáztatónak használta az 1900-as évek első felében. A mohosok körüli erdőterület a tavakkal együtt az 1850-es években Vadnay Boldizsár tulajdona volt, majd megörökölték lányai (Irma és Piroska). Vadnay Piroska után gyermekei, Diószeghy László (Nagy-Mohos) és Diószeghy Dezső (Kis-Mohos) örökölték. Diószeghy László földbirtokos a Mohos alatti Piroska-oldalt kerti növényekkel és dohánnyal ültette be. E földterület öntözésére a Mohos-tó vizét akarta igénybe venni, ezért egy hosszabb árokrendszeren keresztül vízfelfogógátak segítségével megkezdték a víz levezetését, kevés eredménnyel. A kavicsos rétegben készült árok oldalán a víz elszivárgott, a hasznosítás helyszínéig az öntözésre szükséges víz nem jutott el. Diószeghy Dezső földbirtokos, a Kis- Mohos tulajdonosa, a láp terület teljes lecsapolásával foglalkozott. Célja a láp kiszárítása és a tőzegtelep hasznos anyagának kitermelése volt. E kísérlet is kudarcba fulladt, a további földmunkára anyagi eszközök híján a birtokos nem vállalkozott. Így a Kis Mohos délnyugati sarkán kiásott árok csupán arra volt elegendő, hogy levezesse a láp élő és látható víztükrét. A lecsapolások dátuma bizonytalan, az 1900-as évek eleje és az 1930-as évek között történhetett. A Keleméri Mohos-tavakat kutató természetvédelmi és botanikus szakemberek többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a lápok 1980-as években megmutatkozó természetvédelmi problémáinak kialakulásában jelentős szerepe lehetett a század eleji lecsapolási kísérleteknek. A lecsapolás tényét nem lehet megkérdőjelezni, hiszen jól láthatók még a csatornák árkai, de annak mértékéről, a vízszint süllyedésről nincsenek adatok.

Tanulságos, hogy a 60-80 év távlatában történt események következményei egyszer csak elemi erővel jelentek meg, és amelyek könnyen a lápok pusztulásához vezethettek volna. A lecsapolás miatt beálló vízszint süllyedés következményeként a lápokat összefüggő nádas borította be a nyolcvanas évek elejére, amelynek elhaló szármaradványai eltemették a tőzegmohát. Másfél évtizeden keresztül folytak itt természetvédelmi rekonstrukciós munkák, amelynek során lelkes fiatal természetvédők, önkéntes munkában évente háromszor levágták a nádat zöld állapotban, és kihordták a maradványokat a partra. A kitartó munka kifárasztotta a nád gyökértörzsét, amely a nád elhalásához vezetett. A nád szabályozásával párhuzamosan intézkedések történtek a vízszint helyreállítása érdekében is, az egykori lecsapolóárkokat agyagból készült gátakkal rekesztették el. A munkálatok eredményeként, ma jó állapotban találhatjuk a lápokat. A több ezer éves lápok további érdekessége, hogy a tőzeg magába zárta a növényi polleneket, amelyek oxigén hiányában konzerválódtak. A különböző rétegekhez tartozó pollenek elemzéséből az eltelt évezredek ökológiai változásai rajzolódnak ki előttünk. Következtethetünk az eltelt időszak éghajlatváltozására és a vegetáció történetére. A Putnoki-dombság nyugati részén található 56,9-hektáros területen, kb. 300 m-es magasságban két lápszem fekszik: az 1,8 hektáros Kis-Mohos és a 4 hektáros Nagy-Mohos. Mindkét tavacska a harmadidőszaki üledékekből felépülő Piroska-hegy ÉNy-i oldalának megcsúszásával suvadással kialakult mélyedésben jött létre. A Nagy-Mohos kb. 25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve, a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban keletkezett. A lápok kialakulását, fennmaradását kőzettani, domborzati viszonyok és mikroklimatikus okok együttesen tették lehetővé. A Mohos-tavak csak a csapadéktól és a talajvíztől befolyásoltak, nincs hidrológiai kapcsolatuk más vízrendszerrel. A tavacskák az elmúlt évezredek során lassan feltöltődtek, amiben a talajbemosódások mellett a rajtuk kialakult növényzet meghatározó szerepet játszott. Ennek során a főleg szőr- és tőzegmoha alkotta rétegek megőrizték az eltelt időszak növényzetének emlékeit, kiemelkedő vegetációtörténeti jelentőségűvé téve a területet. Erre már a lápok egyik legjelentősebb kutatója, az 1929-1931 közt itt vizsgálódó Zólyomi Bálint botanikus is felhívta a figyelmet. A Keleméri Mohos-tavak nagy részét jól fejlett cserjeszintű cseres-tölgyes, valamint gyertyános-tölgyes és szubmontán bükkös borítja. Az erdőtől körülölelve fekvő tőzegmohalápokon a klasszikus övezetesség csak nyomokban, keverve figyelhető meg. Legfontosabb társulásaik: mocsári magassásos, tőzegmohás fűzláp, tőzegmohás dagadóláp, tőzegmohás nádas, keskenylevelű gyapjúsásos. A partmenti nyílt vízfelszínű sávokban (az ún. lagg-zónában) békalencsés-hínaras társulás található. Az elmúlt évtizedekben is jelentős változások történtek a láp életében: a nyílt vízfelszín szinte teljesen eltűnt, miközben a fásszárú vegetáció jóval fejlettebbé, a mocsáröv kiterjedtebbé vált. A lápok nemcsak florisztikai gazdagságuk, hanem vegetációtörténeti jelentőségük miatt is értékesnek számítanak. A 130 éves kutatás során összesen 72 edényes növényfaj került elő a lápokról. A Mohos-tavak legértékesebb növényei közt a glaciális reliktumnak számító hüvelyes gyapjúsás, a vidrafű, a kereklevelű harmatfű és a gyapjasmagvú sás érdemel mindenképpen említést. További fontos fajok a tarajos pajzsika, a tőzegpáfrány, 14 tőzegmoha faj. Két fásszárú, a molyhos nyír és a füles fűz előfordulása jelentős. Dunántúli, pusztulásra ítélt tőzegterületekről került ide a vidrafű, és a nitrogén igényét rovarok megfogása útján biztosító kereklevelű harmatfű. A Mohosok védett növényritkasága a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) A Mohosok állatvilága a kis kiterjedés és az elszigeteltség miatt valódi lápi fajokban viszonylag szegényes, bár találtak Magyarországra nézve új labdacsbogár fajt, és a ritka lápi bagolylepke, valamint egy unikális kalózpók faj is él itt.

A Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület kultúrtörténeti jelentőségű emléke a keleméri Mohosvár és egy több száz éves kocsányos tölgy, a Kisasszony-fa. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, mint természetvédelmi kezelő feladata a természetvédelmi értékek megóvása, fenntartása, helyreállítása és bemutatása. A Keleméri Mohos-tavak csak előzetes engedéllyel és szakvezetővel látogatható terület, melyet elsősorban szakmai látogatók, terepgyakorlatok hallgatói, illetve természetvédelmi szaktáborok résztvevői keresnek fel. A kirándulók által kedvelt Országos Kéktúra útvonala közvetlenül a lápok mellett halad el.

A Mohos-tavak fokozottan védett természetvédelmi területek, melyekre tilos a belépés!