A rét jelentős kiterjedésű, a legelő állatok száma csekély, de emlékezzünk azokra az intelmekre, amelyeket a Szuha-völgy esetében ismertettünk!
Ha kijutunk a legelőre, és az eddigi irányt tartjuk, egy rövidke szakasz megtétele után velünk szemben egy fákkal benőtt dombot látunk. Észrevehetjük, hogy a borítása nem egyenletes, egy korábbi vágás nyomán egy alacsonyabb állomány ékelődik be az erdőbe. Célozzuk be ezt a kiemelkedést, és haladjunk felé. Vadalma, vadkörte, madárcseresznye fák váltakoznak, de néhány nemes almafajta is megtalálható. Amolyan gyümölcsös legelőerdő ez.
Közelebb érve a dombtól bal kézre megpillanthatjuk a Bakbány szintén erdősült kiemelkedését. Jó ötszáz métert gyalogolunk át a legelőn, és már egészen közel vagyunk a két kiemelkedéshez, amikor is elérünk egy kitaposott föld utat. Faszállító járművek használják elsősorban. Ha helyesen követtük az irányt, akkor ott csatlakozunk be az útba, ahol az befordul a két domb közé beékelődött rétre. Mi azonban balra haladunk egy kevésbé járt, de kitaposott úton. Onnan tudjuk, hogy jó helyen járunk, hogy az elkanyarodó út irányában egy vadászlest fedezhetünk fel, illetve ott áll a réten az Aggteleki Nemzeti Park határát jelző tábla is.
Ha szeretnénk felmászni a földvárba, akkor itt tegyük meg, de számoljunk vele, hogy át kell bújnunk a villanypásztor alatt.
Imola községtől bő két kilométerre NY-ÉNy-ra, a Tóberke völgyben, a völgy É-i oldala fölé magasodva ugrik ki D-i irányba a Bakbány vár nevű hegynyúlvány, amelynek a végén található a kis sáncvár. A keskeny hegynyúlvány végén kissé szabálytalan kör alakú, nagyrészt már feltöltődött árok veszi körül a vár belső területét. Ennek szélét jól elváló perem jelzi, legmagasabb része az ÉK-i szélén van. Mérete 28x20 m, az árok szélessége 8-14 m között váltakozik. Az egész környéket, így a várat is erdő fedi.

Ha visszatértünk a hegyről utunk egy elkeskenyedő és bezáródó réten vezet, tőlünk jobbra a Bakbány, balra a rét túloldalán egy erdei fenyves vörös fatörzseit láthatjuk. Nemsokára betér jobbról egy út a miénkbe, de mi egyenesen haladunk. Egy magányos öreg tölgy balra, jelzi, hogy jó úton járunk. Hamarosan balról egy zárt fűzbokros szegélyezi az utat, jobbra egy réttel borított domb, majd a Bakbány erdeje.
Az út enyhén kanyarog, jobb kézről az erdő egyre közelebb kerül hozzánk. Az út jobb oldalán elmellőzünk egy magányos cseresznyefát, majd nemsokára egy út jobbra beágazik az erdőbe. Egyenesen megyünk tovább, a villanypásztorhoz nagyon közel megy az út. Itt kerülünk legközelebb az erdőhöz, és már majdnem végére értünk a rétnek is. Néhány mogyoróbokor és farkasalmák sokasága – ez csak tavasztól őszig segít – jelzi, hogy itt vagyunk a zsombolynál. Átbújunk a villanypásztor drótja alatt, és 20 méter távolságra egy fáktól, bokroktól benőtt mélyedésben megtaláljuk a víznyelőt. A terepadottságok is jól mutatják nekünk ezt a helyet, hiszen a környék vize ide folyik össze.
A Tóberke völgyében, 500 m-re ÉNy-ra a Bakbány hegy lábától, 270 m tengerszint feletti magasságban található az Ördöglyuk víznyelő
A víznyelő megtekintése után visszafordulunk Imola irányába. Egy darabig ismerős már az út, csak most bal kézre látjuk a nemzeti park tábláját és a vadászlest, mi pedig jobbra haladunk egyenesen az elágazásban. Majd egy jobban kijárt, szélesebb útba csatlakozunk be. Jobbra láthatjuk a gyümölcsfás legelőt. Kis idő után az út jobb oldala bezáródik, egy fiatalos, de bozót sűrűségű vadalmás, vadkörtés szegélyezi az utat. Néhány száz méter megtétele után az utat a villanypásztor zárja el. Van rajta kapu, és ha kijutottunk, már nem kell tartani a marhák jelenlététől.
A villanypásztor és a gyümölcsös jobbra esik tőlünk, balra pedig egy erdősülő rétet és egy fedett vadászlest mellőzünk el. A rét egyre jobban bezáródik, fiatalos akácújulattal, és vadgyümölcs fákkal benőve. Ebből a záródott részből kiérve jobbra egy kaszáló váltja a legelőt, velünk szemben pedig megpillanthatjuk Imola első házait, nevezetesen a Tóberke vendégházat, illetve a templom tornyát.
Míg haladunk az úton, késő tavasztól kora őszig felettünk hallatják hangjukat a gyurgyalagok. A réten, de az úton is gyakran találkozhatunk a törékeny kuszmával.