Borzderes szarvasmarha

A 19. század közepén, a Kárpátalján és Erdély északkeleti részén tartott, ősi típusú mokány, riska és busa marhák svájci borzderessel való keresztezéséből alakult ki. Használatán a svájci borzderessel történt keresztezés nem sokat változtatott, megtartotta primitív ősi jellegét. Mint minden primitív fajta, ez is kettős hasznú (tej, hús), amely kiegészült egy harmadik haszonnal, az igáztatással, mely haszon vétel a szegény ember számára elengedhetetlen volt. Ez a kis testű, 110 -135 cm marmagasságú jószág az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, ridegtartásra kiválóan alkalmas. Színe barna és szürke szőrszálak keverékéből adódik (jellegzetes deres szín). Egyes egyedek hátán világosabb csík húzódik. Az állatok nagy része rigószájú, mely a száj és az orr körül húzódó fehér sávot jelenti. Ugyancsak dekoratív a fül, amely belülről hosszú, világos szőrökkel borított. A borzderes tejének szárazanyagtartalma meghaladja a 14 %-ot, ami a mai fajtákat tekintve kiemelkedő. A tejzsír megközelíti az 5 %-ot, és a fehérjetartalom is több mint 4 %. Ezek az értékek jelzik, hogy a fajta tejösszetétele tejtermékek előállítására alkalmas. A telítetlen zsírsavakon belül a többszörösen telítetlen zsírsavak részesedése kiemelkedő (16,8%). Ezek közül az egészségmegőrzésben kiemelkedő jelentősége van a linolénsavaknak. A kárpáti borzderes húsának magas az omega-3 zsírsav-tartalma, amely a koleszterinszint szabályozásában fontos szerepet tölt be.