Református templom, Imola

A középkori egyházról nincsenek adatok, az újkorban a lakosság áttért a református hitre, amit ma is gyakorol. Imola első templomát 1631-ben építették, melyhez 1755-ben egy alacsony tornyot állítottak. E templomot 1785-ben elbontották, de a tornyot meghagyták. A toronyhoz Brojek Ignác csetneki építőmester tervei alapján késő barokk stílusban építették hozzá a mai templomot oly módon, hogy a torony a templom déli hosszanti falához került. A torony alsó része biztosítja a bejáratot is. 1856-ban tornyát 25 méterre magasították. A templomban 375 ülőhely van. A templom famennyezete festett kazettás. Kilenc sorban nyolc-nyolc kazetta van. A kazetták alapszíne valamikor égszínkék volt. Díszítése csúcsban végződő, oldalt benyomott sötétbordó szalaggal körülvett fehér mező, melyben kék stilizált növényi indák láthatók. E medalionos díszítés mind a 72 mezőben azonos. A karzat és a padok mellvédjeit, a papi szék előrészét és háttámláját a “Bibliai képek”-nek nevezett cédrusfákból és tulipánból álló képek díszítik. Több helyen az 1786-os évszám olvasható, ez a festés évét jelzi. Az egész templomban a kékes szín uralkodik. A festőasztalos nevét nem ismerjük. Két karzata van. Elnevezése eltér a Sajó-völgyben használt elnevezéstől. Itt a nők ülőhelye fölötti karzat a legénykar. Ide azok a legények ülhettek, akik már választottak maguknak párt. A férfiak fölötti karzatot leánynéző karnak nevezték. Itt azok a legények ültek, akik házasodni akartak és a más faluból érkezett vendéglegények, hogy láthassák a falu leányait. A padok használatát egy 1786-ban hozott egyháztanácsi egyezség írja elő, s azt többségében ma is megtartják. A nyugati oldal a nőké, a keleti pedig a férfiaké. Külön padsor járt a Ragályi, az Osváth és a Lenkey családoknak. A szószékkel szembeni pad a lelkész családjáé.