Trófeás Vendégházak
3726 Szuhafő, Kossuth u. 3

0630/ 6973708
0630/ 6973719
szuhafo@vendeghazakszuhafo.hu

info@kocsisvendeghaz.hu

+36 30/ 640-9827

Ökológiai Intézet szállásai

Biokertes vendégház

Kosbor vendégház

Szállásfoglalás: Vígh Andrea: 20/407 6875, e-mail: rea.vigh@gmail.com

Kakasvári vendégház

Kemencés ház, Füstös ház

Szállásfoglalás: Trieber Anna: 20/240 0301 trieber.anna@gmail.com

Fruktárium Vendégház
3724 Trizs, Petőfi Sándor u. 22.Telefon: +36 20 422 5926, +36 30 611-68-44, +36 48-354-006
E-mail: fruktarium@fruktarium.hu

A rekreáció, a jó közérzet, a felüdülés, felfrissülés és szórakozás élményét nyújtja a rekreációs park, ahol pl. lengőteke, kültéri sakk, óriás szókirakó, mini golf várja a kikapcsolódni vágyókat.

Szuhafő külterületén két darab professzionális leskunyhó kerül kialakításra madármegfigyeléshez, fotózáshoz, webkamerás eléréssel. A leskunyhókat a „Szív útjai” túraút érinti.

A falu közepén, ahol a falu utcája kiöblösödik, és ahol a buszmegállót is megtalálhatjuk, egy boltíves tornáccal ellátott épület áll velünk szemben. Az épület régen is, és most is a falu egyetlen bolthelyisége, amelyet a helyi, alig 70 fős lakosság nehezen tart csak fenn az alacsony fizetőképes kereslet miatt. Ha ide betér, szétnéz, és választ is útravalót, segíti a helyi közösséget kiszolgáló bolt fennmaradását. És, hogy legyen miből választani arról a helyi termékek széles skálája gondoskodik, amelyek bemutatásra kerülnek és megvásárolhatók. A boltban kicsinyke söntés kínál üdítőket, csemegéket. A bolt tornácos teraszán fapadok, asztalok várják a településen átutazó vándort, hogy a kellemes árnyékban megpihenve, felfrissülve folytathassák útjukat, akár az országos kék jelzésen, vagy reményünk szerint a „Szív útjain”.

A Gömörszőlősi Szőlő-hegy nyugati oldalvölgyében kerül kialakításra egy pihenő és meditációs hely. Egy faoszlopokból emelt lugas nyújt pihenési lehetőséget a vándornak, a kemencében elkészítheti az étket, és öt csőszkunyhó közül válogathat, ha itt szeretne éjszakázni. A kunyhókban egyszerű fapriccs a fekvőhely, ahonnan kilátni a szabadba, és derült éjszakákon megcsodálható a csillagos égbolt. Ha valaki szeret elmélyedni gondolataiban, önismeretet tartani, kívánja ehhez a csendet, nyugalmat, az erdő éjszakai neszeit, akkor a legjobb helyen van.
Minden adott, kivéve a víz. A kút ugyanis száraz. A valaha bővizű kutak mára az év legnagyobb részében szárazak, jelzik a környezet változását. A lecsupaszított, egykor erdős, ma füves domboldalakon a víz gyorsan lefolyik, míg korábban az erdő helyben tartotta, felitta a vizet. Másrészt az egyre szélsőségesebb és gyorsan változó éghajlat is kevesebb csapadékot hagy a tájon, mint korábban.
Gondolataink közé így befészkelik magukat a vízzel kapcsolatos gondok, és feltöltött kulacsok helyett ezt kapjuk útravalónak a következő állomásig.

A Szív Útjai túraútvonalon található Meseerdőben különösen szép természeti környezetben, szórakozással egybekötött ismeretszerzésben és tartalmas kikapcsolódásban lehet része az ide látogatónak. Függőágyak, s lombház, mezítlábas ösvény, gombamászóka várja itt az ide érkezőket.

A rekreáció, a jó közérzet, a felüdülés, felfrissülés és szórakozás élményét nyújtja a rekreációs park, ahol az észé és az erőé a főszerep, itt kültéri fitnesz eszközök használatával sportolhatnak, valamint a szellemi kikapcsolódásra vágyók pedig a kültéri játékokat (Nagyméretű sakk, malom, lengőteke) használhatják.

A ragályi 450 éves tölgy az egykori őserdő területén magfaként él, a látogatóközponttól 2700 m-re. A Szív útjai túraút egyik állomása lesz az Öreg Tölgy, kinek lábánál kis pihenőhely várja a látogatóit. Útközben a haris madár élőhelyét, hangját is felfedezheti a turista.

Ez a gyümölcsös még kevésbé gondozott, mint ahonnan jöttünk, de természetvédelmi szempontból jelentős értékeket képvisel. Amikor még intenzív szántóföldi tevékenység folyt, az őshonos növénytársulásokat felszámolták. Ennek következtében itt, a gyümölcsösökben tudtak túlélni azok a fajok, amelyek kiszorultak az eredeti élőhelyükről. A gyümölcsösben jelentős állományait találjuk a nagy pacsirtafűnek, nyúlánk sármának, bíboros-, vitéz, tarka kosbornak, szúnyoglábú és illatos bibircsvirágnak, magyar nősziromnak, sárga lennek, leánykökörcsinnek, bábakalácsnak, sőt néhány vörösgyűrűből álló bokorfolt sűrűjében májusban láthatjuk virítani a boldogasszony papucsát is. A rovarok közül az idős gyümölcsfákhoz kötődő, kipusztulóban lévő díszbogarak, a nappali tarka-lepkék érdemelnek kiemelt említést. Ha szerencsénk van, akkor a fák törzsén, napos időben megpillanthatjuk a bronzbogarat, amelyet valamikor a gyümölcsfák kertevőjeként tartottak számon, lévén, hogy lárvái a fák gyökerét rágják.

A néprajzi gyűjtemény udvarán, műemléki környezetben várja a faluba érkező látogatókat a „Szíves fogadó”. Kézműves foglalkozások, előadások, kiállítások helyszíne az épület, de akár több napos nyári tábornak, közösségi rendezvénynek is helyet ad. Replika eszközök (pl. kötélverő), felölthető népi viseletek, „Ládafia” játszósarok népi játékokkal, textilhinta is várja az ide érkezőket. Teakonyha, az udvaron ivókút, pihenőtér a turisták számára nyújt pihentető órákat Gömörszőlősön.

A biokertes vendégház hátsó kertrészében, egy picinyke eret egy fahíd ível át. A szélkerék irányába kell haladnunk, hogy szembe tűnjön a hidacska. Ha áthaladtunk rajta, bal kézre egy mezítlábas ösvényre térünk rá, amely szelíd lankával emelkedik a sárral tapasztott szalmabálából épült kunyhóig. Az ösvény a durva kőzúzaléktól kezdve, a szelídebb tapintású kavicságyon, téglajárdán keresztül vezet az egyre finomodó természetes anyagokból készült ágyásokig. Megtapasztalhatjuk finom homok, az erdei avar, a moha érintését, amíg megérkezünk a szalmabála kunyhóig.
A kunyhó megtekintése után, most a finomabbtól a durvább felé haladunk, és ezzel az élménnyel gazdagodva léphetünk be a labirintus útvesztőibe. Ez nem éppen egy szokásos labirintus, ahol sétálgatva, találomra keressük a kiutat. Kezünkben egy kérdésekkel teli feladatalappal járjuk az ösvényeket, ha jó választ adunk, akkor jó irányba haladunk a biztosan kivezető úton, ha válaszunk rossz, akkor zsákutcák figyelmeztetnek a nem megfelelő választásra.
Ez itt ugyanis az ökológiai tudatosulás labirintusa, amiben akkor tudunk csak jól eligazodni, ha mindennapi életünk környezeti kihívásaira jó válaszokat adunk.
Ha sikeresen kijutottunk az útvesztőből, jutalmunk egy kis szaunaházban eltöltött szaunaélmény lehet, és az út addigi fáradalmait enyhíthetjük egy jó hideg vizes dézsafürdőben.

A helyben előállított termékek az épület „ÉLÉSKAMRÁJÁBAN” találhatóak, ahol kóstolásra és vásárlásra is van lehetőség. Az épület konyhájában készülnek a helyi mézeskalácsok és sütemények, valamint a foglalkoztatótérben hímző- horgoló- vagy szövő foglalkozásokkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Az udvaron filagória és kemence várja a látogatókat, akik szívesen megismerkednek a helyben, helyi alapanyagokból készült ételekkel. Az itt található felújított csűr is várja látogatóinkat, a csűrszínpadon pedig falunapokon jeles napokon a meghívott előadókat hallgathatják meg.

Trizs „legöregebb” örökségvédelmi szempontból legértékesebb házában épül az interaktív tájház. Lehetőség lesz egy kis történelmi merengésre, a helyi tradicionális életmód és lakáskultúra megtekintésére, mely egy állandó kiállítás keretében látható. A bútorok helyi lakosok által felajánlott korabeli darabok.
A ház mögött épülő kétosztatú csűr egy attraktív, nyitott-fedett tér, ahol a természethez közel, a gyümölcsös domboldal aljában a meditáció és a szórakozás válthatja egymást fadézsás, szénaágyas padlás részen, mikro könyvtárral, csillagvizsgáló kuckóval.

Az évekkel ezelőtt telepített levendulaültetvény és a portán lévő fűszerkert illatos növényeivel és azokból készült kézműves termékek illatával várja látogatóit a hely. A relaxáció egyik helyszíne az ültetvény mellett elhelyezkedő csűr, amely egyik fiókjában a termések manufakturális feldolgozásához az előkészítés folyik. A másik fiók egy teázó, egy hangulatos sarok, ahol kellemes berendezések között, halk zene mellett, száradó növények között lehet megújulni. Az átalakított főépület újszerű, a vidámság, kedvesség, nyugalom üzenetét küldi a látogatók felé. Az épületen belül helyet kap egy kiállítóterem, a helyi termékek bemutatására, és értékesítésére alkalmas bemutató terem, valamint egy termékfeldolgozásra kialakított konyha.

A tanösvény a Ragályi Ferdinánd által magas szintre fejlesztett szőlő- és gyümölcstermesztés emlékeit, fennmaradt értékeit, illetve a kapcsolódó természet-táji értékeit mutatja be.
Megidézi a múltat, és bemutatja a jelen újjáélesztő gazdálkodási folyamatait.
Csodás panoráma fogadja a szőlőhegyre érkezőket, s az út mentén 100 éves szelídgesztenye fákat, uradalmi vincellérházat, csőszkunyhókat, hagyományos gyümölcsösöket láthat az utazó.

A látogatóközpont Ragály frekventált helyén található, településképileg fontos épület. Információs pont, Gömöri termékek kiállítótere, kerékpáros pihenőhely szolár zuhannyal, kerti bemutatóhellyel, ehető kerttel, gazdálkodási kiállítással, „gazda” játszótérrel gazdag, színes időtöltést ígér a látogatóknak. A látogatóközponttól indul faluséta, mely az Árpád kori templomot, a Balassa kastélyt is érinti.

Putnok város a történelmi Gömör, majd Gömör-Kishont vármegyében, 1950-től Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik. A település a Bükk-hegység északi nyúlványai, valamint a Sajó folyó között, Miskolctól 40 km-re a 26-os számú, nemzetközi forgalmat is lebonyolító főútvonalon, a szlovák határ mentén található. Hosszú időn át mezővárosi rangot viselt, majd 1881-től nagyközség, 1950 után önálló tanácsú község. 1989. március 1-től pedig újra város. Egyes feltételezések szerint már a neolit korban is lakott terület volt. A népvándorlás korában a letelepedésről nincs adatunk, de a honfoglalás korában nem lehetett még jelentős település, hiszen Anonymus Gestájában nem említi. Az államalapítás idején királyi birtok volt, a gömöri váruradalom része, később székhelye volt. Kedvező fekvése miatt hamarosan királyi vámszedőhellyé lépett elő, így Putnok akkori arculatát a nagy országút (Miskolc-Fülek), a vendéglő, a kereskedőház, a királyi vám és az ipar határozták meg. Putnok így sokáig megmaradt királyi birtoknak. Első ismert okirata 1283-ból származik, akkor IV. László királyunk a Rátolth nembeli Olivér két fiát, Miklóst és Radnoldot ajándékozta meg hű szolgálatuk jutalmául Putnokkal és a hozzá tartozó birtokokkal. Miklósnak minden cselekedetében a dinasztia-alapító szándékát fedezhetjük fel: 1286-ban plébániát alapított, rövidesen templomot emelt, erős udvarházat épített, a család birtokainak központjává Putnokot tette meg. A Putnoky-család 300 éven át volt a vidék ura. Miklós halálával azonban évtizedekig tartó testvérharc kezdődött, és végül Miklós fiai az egri káptalan előtt osztozkodtak az örökségen.

A család jelentős birtokokkal rendelkezett még Abaúj, Gömör, Borsod, Bihar, Zala és Pozsony megyékben is. A háború a család kimerülésével ért véget 1475-ben. Eközben persze a jobbágyok szenvedtek a legtöbbet. 1349-ben Putnok lakossága is pártokra szakadt. 1388-ban a család Zsigmond királytól pallosjogot kapott, 1412-ben pedig Putnoky Rajnold elkezdte az udvarház megerősítését, és ezzel megvetette a putnoki vár alapjait. A 1427-ben már állt a putnoki vár, és az 1559-es országgyűlésen említik először a legfontosabb várak között. A vár ebben az időben gyakran évente gazdát cserélt. A török sem tudta sokáig tartani, a császáriak sem. Az udvar akkor kezdett jobban figyelni Putnokra, amikor a magyar függetlenségi mozgalmak számára szolgált menedékül. 1644-ben I. Rákóczi György vette be a várat, a település részére vásár- és vámjogot is szereztek földesurai, így fokozatosan a földesúri város kiváltságait is elnyerte. 1423-ban itt volt a sókamara is. 1427-ben a Putnokyaknak 53 jobbágyportájuk volt, ami azt bizonyítja, hogy már ebben az időben egyike volt a vármegye legnagyobb és legnépesebb helységeinek.

Orlay Miklós, a putnoki vár ura részt vett a Wesselényi-féle összeesküvésben, ezért birtokaitól megfosztották. 1672-ben, 1678-ban, 1680-tól 1684-ig a kurucoké volt a vár; 1683-ban Thököly táborozott itt, 1705-ben és 1706-ban II. Rákóczi Ferenc birtokában került. A vár ezután is szinte évenként gazdát cserélt, senki nem erősítette meg, a császáriak pedig tudatosan pusztították. A XIX. században már csak töredékei voltak meg, az akkori birtokosok, a Serényiek 1834-ben kastélyt építettek a helyén.

Az állandó viszályok és az átvonuló seregek miatt a város egy időben elnéptelenedett. A szatmári béke (1711) után Orlay Borbála, Serényi András feleségeként visszaperelte a putnoki uradalmat, így lettek 1717-től a Serényi grófok a város hűbérurai. A város újratelepítését és újjáépítését is ők indították el: a többi Serényi-birtokról és egyéb helyekről érkezett Putnok új lakossága. A XVIII. század harcoktól, háborúktól mentes évszázad volt Putnok számára, de a lakosságot súlyos terhek és természeti csapások sújtották.

A XIX. század viszont gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból Putnok fejlődésének fénykorát jelentette. 1825-ben megnyílt a helyi gyógyszertár, az 1830-as években a vár romjaiból a gróf kastélyt és templomot építtetett, a házakat kőből építették, elrendelték a kötelező himlőoltást.1830-ban megalakult a kaszinó, 1861-ben a méhész társulat és az ország egyik első kisdedóvója, 1863-ban a műkedvelő társaság. Megnyitotta kapuit a Putnoki Takarékpénztár és a Postahivatal, 1870-ben alakult a műmalom társulat, 1871- közéleti fejlődés szellemi szervezője 20 éven át a fáradhatatlan gróf Serényi László, a liberális gondolkodású főúr volt. Önzetlen lokálpatriotizmusa követendő példa lett fia, Béla gróf számára is. Putnok fejlődése elválaszthatatlan a magas közéleti méltóságokat betöltő (képviselő 1896-ban, kereskedelemügyi államtitkár, majd három egymás utáni ciklusban földművelésügyi miniszter) és Putnokot nagyon szerető gróf Serényi Béla (1866-1919) tevékenységétől. Birtokán mintagazdaságot létesített, a filoxéra pusztítása után amerikai szőlőfajták betelepítésével igyekezett visszaállítani a putnoki szőlőkultúrát. Kezdeményezésére a felekezeti iskolák helyett 1912-ben felépült az Állami Elemi Iskola épülete, beindította a gazda és a gazdaasszony képzést. 1915-ben elfogadtatta a polgári iskola képzési rendszerét, az I. világháború áldozatainak emlékművet állíttatott, de ezeken túl is személyes közbenjárása eredményezte a járásbíróság felállítását, az Eger- Putnok vasútvonal megépítését, a város villanyvilágítását, a közvágóhíd és a tűzoltó szertár megszervezését, a település első kövezett utcájának lefektetését, a halastavak létrehozását.

"Amit a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István megtett az egész országért, azt gróf Serényi László és Béla megtették Putnokért." Putnok lakossága ma így értékeli a Serényi grófok önfeláldozó tevékenységét. A századfordulón 595 ház volt Putnokon 3471 lakóval. Az I. világháború 91 ember halálát követelte a várostól és nagy nyomort zúdított a lakosságra. A háborús sebeket aligha gyógyította be a Kisfaludy-Strobl Zsigmond által készített hősi emlékmű, mely a hazáért elesett putnoki fiatalemberek emlékét őrzi. Putnokon a trianoni békeszerződés családi, rokoni szálakat, tradicionális kapcsolatokat szakított szét Gömör vármegye szétszakítása miatt.

A II. világháború tényleges kitörését a lengyel menekültek 1939.szeptember 10-11-i érkezése, valamint a malom hadiüzemmé nyilvánítása jelentette. Putnokon nem volt jelentős katonai tevékenység annak ellenére, hogy a település stratégiailag nem volt jelentéktelen. Összességében 800 fő az elhurcoltak és az elesettek száma, akik soha nem látták viszont szülőhelyüket. 1944. december 17-én ért véget a háború Putnokon. A II. világháború után a szocialista rendszer 40 éve alatt Putnok gazdasági és politikai jelentősége folyamatosan elsorvadt. A város intézményeit, létesítményeit átvette Ózd és a mezőgazdasági főiskolát is megszüntették. A rendszerváltás után sikerült ismét fejleszteni a várost, sor került a gáz bevezetésére, folytatódott a közművesítés, az iskolákban színvonalas oktatás folyt, mezőgazdasági mintafarm létesült, pezsgett a kulturális és közélet.

A növény, más nevein rigópohár, Vénusz-sarucska, erdei papucskosbor, kisasszony papucsa, kakukkvirág. A kosborfélék családjába tartozik. Hazánkban fokozottan védett növényfaj. Magyarországon hegy- és dombvidékeken terem. Eddig összesen 86 lelőhelyét regisztrálták, amelyből mára 29 maradt fenn.

A a jó közérzet, a felüdülés, felfrissülés és szórakozás élményét nyújtja a rekreációs park, ahol az észé és az erőé a főszerep. Itt kültéri fitnesz eszközök használatával sportolhatnak, valamint a szellemi kikapcsolódásra vágyók a kültéri játékokat (nagyméretű sakk, malom, lengőteke) használhatják.

Barokk stílusban készült a XVIII. században. Felújítása folyamatosan történt, utoljára 1995-ben. A Serényi–kastély kerítésébe van beépítve. Nepomuki Szent Jánost ábrázolja karingben, palásttal, birétummal, kezében kereszttel. Jobb oldalánál a talapzaton töredékes angyal alak látható.

A legfontosabb tényező a szarvasmarha támadások kiváltásában a velünk együtt tartózkodó kutya és annak viselkedése lehet. Különösen akkor kell ügyelnünk kutyánkra, ha a marhák együtt legelnek borjaikkal. Ilyenkor nekünk is óvatosabbnak kell lennünk, mert az állat félti ivadékát.
Ha van lehetőségünk kerüljük el őket, ellenkező esetben fokozott körültekintéssel közelítsük meg az állatokat. A felelős gazda feladata, hogy észrevegye az állatokat, mielőtt kutyája tenné meg, és pórázra kösse kedvencét. Az ugatást, nyüszítést mindenképpen tiltsuk meg az ebnek, és a lehető leghiggadtabban sétáljunk el a tehenek mellett.
• Ha kutyával vagyunk, vezessük pórázon, de ha a tehén támadni készül, engedjük el.
• Soha ne közelítsük meg a borjakat, ne próbáljuk őket megsimogatni, ne sétáljunk be közéjük.
• Mozogjunk halkan és nyugodtan.
• Próbáljuk tartani a legalább 20 méter távolságot az állatoktól.
• Ne ijesszük meg a teheneket.
• Ha fenyegetővé válik a helyzet, ne fordítsunk hátat az állatnak, és lassan, csöndben, hátrálva hagyjuk el a területet.
Amennyiben félünk a marhák jelenlététől, akkor kerüljük el ezt a szakaszt. Erre lehetőségünk van, ha Szuhafőről egyenesen a Centura kapaszkodunk fel, majd onnan ereszkedünk le a Latrány-völgybe.

Hangulat Söröző

3724 Ragály Kossuth Lajos u. 72.

Tel.: +3648886461

A múzeum 1987 február 27-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A város egyik legrégibb épülete. Putnok neves történetírója, Balogh Béla régi vámházként említi és 1600-as években épült. Jelenleg a múzeumban „Társadalom – Természet” címmel található állandó kiállítás, ami a térség történetét, valamint a magyarországi Gömör természeti képeit mutatja be.

Gömöri Múzeum, Putnok
Serényi László tér 10
3630 Putnok
Tel: +36 48 430-292

A Holló László Galéria 1994 szeptemberében nyílt az úgynevezett Seres Házban. Az épületet egy régi putnoki család leszármazottja adományozta múzeumi célokra a magyar államnak. A múzeum kiállításai a képző- és iparművészet emlékeit, jelenkori alkotásait mutatják be. A galéria állandó kiállítása Holló László alkotásait mutatja be.

Holló László Galéria, Putnok
Rákóczi út 14.
3630 Putnok
Tel: 00 36 48 430-909

A valaha bővizű kutak mára az év legnagyobb részében szárazak, jelzik a környezet változását. A lecsupaszított, egykor erdős, ma füves domboldalakon a víz gyorsan lefolyik, míg korábban az erdő helyben tartotta, felitta a vizet. Másrészt az egyre szélsőségesebb és gyorsan változó éghajlat együtt jár a szélsőséges csapadékviszonyokkal, amely hosszabb száraz periódusokat, nagyobb, de ritkább nyári csapadékhozamokat jelent. A hírtelem lezúduló víztömeg gyorsan lefolyik a felszínen, kevesebb víz szivárog a mélyebb rétegekbe. Télen ritka a hóborítottság, és ha van, az is rövid időre korlátozódik. A lassú hóolvadásokból származó talajba szivárgó csapadék egyre kevesebb.

2009-ben Kónya István művésztanár alkotását öntötték bronzba. A farkas egy putnoki legendához fűződik, ennek alapján készült.

Kelemér község Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén a magyar-szlovák államhatár mentén fekvő, - a történelmi Gömör vármegye területén - Putnok térségében elhelyezkedő település. A Sajó völgyétől északra Serényfalván át Aggtelekre vezető közút halad át területén. Miskolctól való távolsága 51 km, Putnoktól 9 km, Ózdtól 25 km. A település három irányból közelíthető meg: Putnok, Serényfalva és Zádorfalva. A településen átvezető út fontos turisztikai út Aggtelek felé. Az 567 fő lakost számláló kis község közúton Putnok felől két útvonalon is megközelíthető. Ajánlott útvonal Putnok-Forrásvölgyön keresztül a tölgy, cser, fenyőfával borított dombos táj, mely fák lombjai az út két oldalán összeérnek nyáron, mintegy zöld koszorút alkotva. Kelemér területe a tengerszint felett 185 méterre fekszik. A legmagasabb pontja a 380 méter tengerszint feletti magasságú Piroska-hegy, mely erdővel borított terület. Az erdő nagy része magán és állami tulajdonban van. A legelő, rét és zárt kert 300 hektár terület, önkormányzati tulajdon.

Kelemér a történelmi Gömör vármegye egyik legkorábbi kis települése. A XII. század első feléből való helységei közé kell sorolni. A település neve feltehetően személynévből alakult ki, írták még Kelemyr, Kellemer és Kalemer formában is. A Sajó mellékét még a X. század közepén érkezett Hanva nemzettség szállta meg, a keleméri völgyet terjeszkedésük során a XI. században vették birtokba. Oklevelekben 1232-ben és 1251-ben tűnik fel először neve, ekkor már a Gudkeled nemzettség birtokolta, akik a tatárjárás után várat építettek. A vár Mátyás király uralkodása alatt még menedéket adott a huszitáknak. Rommá válásának pontos idejét nem ismerjük, a török idők alatt pusztulhatott el. Időközben királyi területté vált, és mint királyi adomány kerülhetett a nemzetség kezére. Római katolikus egyházát a pápai tizedszedők is feljegyezték 1332-ben. Mindezek azt mutatják, hogy igen korán alakult település. 1424-ben a Doby család tulajdona, de a Monokiak is jogot tartottak a birtokra. 1567-ben a török felégette a települést. A XVI. század végéig többször üres maradt a település, lakói elmenekültek. 1629-ben még katolikus plébániája volt, de az ellenreformáció során lakossága református hitre tért át, s a templom is birtokukba került. 1720-ban csak két jobbágya volt a falunak, azonban a század végére megnőtt a számuk, közben kétszer is kicserélődött lakossága. Később birtokosai a Putnokyak, Hámosok, Diószegiek, Vadnayak lettek. A XIX. században Diószegi Zsigmond, Diószegi Dezső és László, valamint Putnoky Mór voltak a földesurai, akik itt laktak és úri lakot is építettek. 1879-ben nagy árvíz pusztította a falut, ekkor egy vízimalma is volt. Iskolája 1766-tól működött.

Az első népszámlálás 1784-ben 50 lakóházban 63 családot írt össze, melyben 342 fő lakott. Kelemér lakóinak száma 1851-ben 606, melyből 506 református és 100 római katolikus volt. 1900-ban lakóinak száma 601 fő.

Kelemér népe a jobbágy felszabadítás koráig a földesurak hatalmának szorításában élt, egészen a második világháború befejezésének napjáig.

Kelemér lakosainak egy része földműveléssel foglalkozott, más része a sajóvölgyi bányákban és gyárakban vállalt munkát. A faluban települt kisüzemben, a Műszéntermelő Vállalat Villamoskefe Gyáregységében is dolgoztak helybeliek. 1962 előtt Putnok járáshoz, azt követően az Ózdi járáshoz tartozott. Kelemér Község önállóságát az 1990-es évek elején nyerte vissza.

Gömörszőlős Borsod-Abaúj-Zemplén megye északnyugati részén, a magyar-szlovák határ mentén fekszik idillikus természeti környezetben. A fő közlekedési útvonalaktól távol esik, a Putnok-Aggtelek útvonalon haladva Kelemérből 2 km-es bekötőúttal érhető el. Az első okleveles említése 1232-ből való. A település régi neve Poszoba volt, 1904-től a hajdani szőlőkultúra emlékeként lett Gömörszőlős, s így egyben az egyetlen községünk, amely őrzi a történelmi Gömör megye nevét. A lakosság hosszú ideig szinte teljes egészében mezőgazdaságból és állattartásból élt, önellátó gazdálkodást folytatott. A környék ipari városainak fejlesztése nyomán a fiatal munkaképes lakosság nagy része elköltözött a településről, ennek következtében a lélekszáma mára 100 fő alá csökkent. A mezőgazdaság és az állattartás már csak néhány családnál jelent kiegészítő jövedelemforrást. A hagyományos életforma megszűnőben van, de számos régi lakóháza, gazdasági épülete fennmaradt, amelyek ma is meghatározói a településképnek. Itt minden arányos, emberléptékű. Itt csend van, jóleső csend.

A falu kis lélekszáma ellenére a térség kulturális életében régóta fontos szerepet tölt be. Az itt élők ragaszkodnak lakóhelyükhöz, múltjukhoz. Több mint 50 éve működik itt a Tompa Mihály nevét viselő hagyományápoló kulturális egyesület, amelynek tagjai a faluban több néprajzi és képzőművészeti gyűjteményt létesítettetek és működtetnek.

A községben 1993 óta dolgozik a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet helyi csoportja, akik elindítottak egy falufejlesztési programot „Gömörszőlős – egy fenntartható falu” címmel. Az intézet munkatársai a faluprogram kapcsán számos régi épületet újítottak föl, ösztönzik a hagyományos életforma követését, a népi kismesterségek és népi hagyományok fenntartását, gyapjúkártoló műhelyt létesítettek, segítik a turizmus szervezését.

Az újonnan épült oktatási központjukban csoportokat fogadnak, szemléletformáló és szabadidős programokat szerveznek a fenntartható életmód és ökologikus gondolkodás szellemében. A falut az itt folyó tevékenység kapcsán ökofaluként tartják számon.

A településen halad keresztül Aggtelek irányába az országos „Kéktúra" útvonala.

A faluban a turisták jó néhány megtekintésre méltó helyet találnak. Érdemes megnézni az 1824-ben épült kazettás famennyezetű református templomot, amelyben egy állandó fotókiállítás is található a megye más templomainak festett kazettás mennyezeteiről.

A néprajzi gyűjtemények tárgyai a környék népéletét mutatják be, a hozzá tartozó szabadtéri gyűjtemény pedig a népi gazdálkodás és erdei munka tárgyi anyagát tárja a látogatók elé. Kisgalériájában a Gömörhöz kötődő képzőművészek munkái, valamint a falu és a népélet ihlette alkotások láthatók. Nyaranta képzőművészeti alkotótábornak ad otthont a falu. Az alkotótáborok művészeti vezetője Máger Ágnes miskolci festőművész.

Infrastruktúrája kiépített. A turisták szállást találhatnak az Ökológiai Intézet vendégházaiban, valamint a „kakasvári” falusi turizmus keretén belül működő magánportákon.

A miskolci Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 1995-ben hozott létre egy ipartörténeti értékű gépekkel dolgozó kis műhelyt, melyet ma a Gubanc Gyapjú Manufaktúra működtet. A műhely tépett és kártolt gyapjút, paplanokat, párnákat, valamint egyedi gyapjútermékeket állít elő. Emellett élő múzeum, ahol szívesen látjuk azokat, akiket érdekel a gyapjúfeldolgozás. Megtekinthető munka közben, vagy egyeztetett időpontban.

A kiskönyvtár magában foglalja Tompa Mihály nyomtatásban megjelent verseinek, írásainak gyűjteményét, valamint a költőről és koráról megjelent tanulmányokat, könyveket. Itt kapott helyet az egyesületi tagok által írt tanulmányok, könyvek, a településről írt szakdolgozatok gyűjteménye is.

Az Ökológiai Intézet Alapítvány mélymulcsos talajművelést bemutató mintakertje, ahol komposzt fűtéses melegházzal, helyi gyümölcsfajtákkal, házilag is elkészíthető gyümölcsaszalókkal, és sok érdekes kertművelési praktikával ismerkedhetnek meg a látogatók. A kert végében kárpáti borzderes tehenekkel, mangalica malacokkal, tyúkokkal, nyulakkal, bárányokkal is lehet találkozni.

Gondoljunk arra a mintegy 800 millió emberre, aki nélkülözi az egészséges és elegendő ivóvizet. A kilátások pedig ennél is rosszabbak, a becslések szerint számuk 1,8 milliárdra nő 2025-ig. A teljes, közvetlen és közvetett vízfelhasználás egy átlagos világpolgár esetében 1,24 millió liter víz évente. Ez a szám Magyarországon 2,37 millió liter/fő/év. Hazánkban egy átlagosan fogyasztó polgár napi közvetlen vízfelhasználás 130 liter. Ennyivel mosakszunk, főzünk, mosunk, mosogatunk, na és húzzuk le a WC-t. Ez egy év alatt 47 450 liter. A közvetett vízfelhasználásunk, élelmiszereink megtermelésének, ruháink, eszközeink előállításának vízigénye 6500 liter naponta és fejenként. Ebből jön össze a 2,37 millió liter.
A világon a legnagyobb vízfelhasználó az agrárgazdaság, 70%-át igényli az összes felhasználásnak. Naponta 4 liter vizet fogyasztunk el ital vagy étel formájában. Ételeink megtermeléséhez azonban napi 2000 liter vízre van szükségünk. Ez ötszázszoros szorzó. A világon így azoknak az országoknak a legnagyobb a vízlábnyomuk, akik intenzív agrárgazdasággal rendelkeznek.

A rekreáció, a jó közérzet, a felüdülés, felfrissülés és szórakozás élményét nyújtja a rekreációs park, ahol pl. lengőteke, kültéri sakk, óriás szókirakó, mini golf várja a kikapcsolódni vágyókat.

Szuhafő külterületén két darab professzionális leskunyhó kerül kialakításra madármegfigyeléshez, fotózáshoz, webkamerás eléréssel. A leskunyhókat a „Szív útjai” túraút érinti.

A kápolnát a katolikus lakosság önerőből építette 1973-74 között, melyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek fel.

Egyszerű téglalap alaprajzú, fehérre vakolt homlokzatos, nyeregtetős torony nélküli épület. A ragályi plébánia filiája.

A kápolnát a katolikus lakosság önerőből építette 1973-74 között, melyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek fel.

Egyszerű téglalap alaprajzú, fehérre vakolt homlokzatos, nyeregtetős torony nélküli épület. A ragályi plébánia filiája.

A kendertermesztés nehéz, időigényes munka. A faluban az 1970-es évek elejéig folyt kendertermesztés. Ma már csak a kenderföld nevű falu közeli dűlő neve, valamint a családoknál fennmaradt szépen szőtt vásznak és a már meglátogatott gyűjteményben elhelyezett kenderfeldolgozás eszközei emlékeztetnek az egykori kenderkultúrára.
A kenderfeldolgozás, a vászonkészítés a falvak lányai, asszonyai, számára egész esztendős folyamatos lekötöttséget jelentett. A munka minden fázisát ismerniük kellett, hogy a család teljes szükségletét – ruházat, háztartás, gazdálkodás - kenderből, lenből készíthető eszközeit szövéssel, fonással biztosítani tudják.
A patak túloldalán voltak a kenderáztatók, Mocsolyáknak hívja a falu népe azt a területet. Ha kíváncsiak vagyunk ezekre a kicsiny, fűzfák között megbújó mesterséges mélyedésekre, akkor megtalálhatjuk őket egy kis kitérő után. Ehhez nem kell a felszórt útra rákanyarodni, hanem tovább kell menni az úton, majd amikor jobbra lesz egy elágazás, át kell kelni a patakon, és ahogy átjutottunk rögtön jobb kézre a fűzfák között kell keresgélnünk.
Ha már itt járunk, elevenítsük fel a kendervászon készítésének hagyományát. A kendert zölden takarították be, kévékbe kötötték, majd a kévéket felállítva megszárították. Ezeket a kévéket tették be az áztató gödrökbe, nagyjából 8-12 napra. Az áztatás során különböző mikroorganizmusok tevékenységének következtében a háncsrész és a farész közötti kapcsolat meglazul, a kenderkóró felületéről a háncsrost leválik. Az áztatás után újra a szárítás következett, amíg az lég-szárazzá nem vált. A kenderkóró száradásának fontos feltétele a meleg, szeles és csapadékmentes időjárás.
A kenderrost mechanikai feltárásának célja a rugalmas, hajlékony kenderrostok és a merev, törékeny fás rész minél teljesebb szétválasztása. Erre szolgált a tiló. Az eszköz lényegében két, párhuzamosan egymás mellett húzódó deszkaél, amelyek közé egy harmadik deszkaél jár az egyik végén rögzített csap segítségével. Az egykarú emelő módjára működő törőszerszám szabadon mozgó karját a két párhuzamos deszka közé beverve törik meg a deszkaélek szögébe helyezett kender- és lenkórót. Miközben a kendert megtörik, közben a rost nagy részét a tiló oldalához való csapkodással leválasztják a pozdorjától, az értéktelen szalmaszerű szövettől. A már megtört, pozdorjaszilánkjaitól is nagyjából megtisztított kenderrost további megmunkálásának, a rostok puhításának az eszköze a kalodás kenderdörzsölő. Lényegében két részből áll: egy hosszanti irányban áttört hengeres faoszlopból, a bálványból és az e körül forgó, két fatalp közé összefogott 6-8 botocskából, az úgynevezett kalodából. Az oszlop vájatába szorosan behúzott rostcsomók, egy rúd segítségével végzett váltogatott előre- és visszaforgatás közben, a körben elhelyezett botokhoz dörzsölődnek és megpuhulnak. Az így kapott rostokat gerebenezték, amelynek célja a rostok párhuzamosítása, a rostkötegek szétválasztása, a rövid rostok kifésülése, valamint a pozdorja kiszűrése. A gereben szavunk szláv jövevényszó, magyarul rostfésű, amely egy vasszögekkel kivert deszkalap, amelyen húzogatták, fésülték a rostokat, amelyet szösznek neveztek. A szösz minőség szerint többféle, a „fejszösz, fűszösz, vagy színeszösz” a legfinomabb, a másodosztályú szösz a „göngyöl”, a legrosszabb minőségű szösz a „csepű”.
A kender fésüléssel rendezett, rostos, szálas anyagát fonallá kell sodorni. E munka alapvető eszköze a (jobb) kézzel pörgetett orsó, illetve a lábbal hajtott rokka. A fonás három összefolyó mozzanatból áll: a szálhúzásból (bal kézzel a rostcsomóból), az alapsodrásból (ugyanezen kéz három első ujjával) és a fonal teljes besodrásából (a jobb kéz pörgette orsóval, illetve a rokkával).
A megfont fonalat a kéziorsóról (vagy a rokka orsójáról) a motollára vezették fel, hogy ezen lemérjék a kész fonal mennyiségét. Így szerez a szövéshez készülő megfelelő tájékoztatást a készíthető vászon nagyságáról. Ezen kívül a motollálás célja az is, hogy a kimosáshoz, majd a megszárításhoz alkalmas formába hozza, kötegelje a fonalat. Ezután a nagy motringot leemelték a motolláról, és kimosták a szennyeződést a fonalból. A mosás lényege a meleg hamulúgos áztatás, majd a piszkos lúg hideg vízzel való eltávolítása a fonalkötegekből. A hamulúgos meleg áztatás talán legarchaikusabb formájánál a megnedvesített fonaldarabokat alaposan megforgatták tiszta fahamuban. A trágyadombba megfelelő nagyságú lyukat ástak, ezt tiszta rozsszalmával vastagon kibélelték, s a hamuba forgatott fonalat belehelyezték, majd a tetejére is szalmát terítettek. Ekkor ráöntöttek néhány vödör lobogó forró vizet, s végül befedték trágyával. Így maradt a fonal 4-5 napig a trágyadomb lúgos melegében. Ezután került sor a kimosásra.
A fonalat a motolla (fonálcsévélő) segítségével tekerték fel, a „nagyhalál” (a motolláról lekerült fonálmatring csörlőkre vagy csövekre történő letekerését segíti) használatával le. Ez az elnevezés a szűkebb gömöri területre jellemző. Az eszköz nevének valószínűsíthető magyarázata: az álló faszerkezet egy csontvázhoz hasonlítható, láb, test és fejrésszel, amely munka közben zörgő hangot adott.
A szövőszékre kerülő fonalat elő kellett készíteni a szövéshez: ki kellett alakítani a sűrűn egymás mellett párhuzamosan futó hosszanti fonalakból azt a fonalsíkot, amit majd a szövésnél a keresztszálak kereszteztek és lekötöttek. Úgy kellett elrendezni a fonalat, hogy a kívánt vászonhosszúságban a kívánt vászonszélességet adja. Ehhez a fonalat felvetették: általában a vetőfára (vetőkaróra, vetőrámára), de korábban jobbára csak a kerítésre, esetleg a ház falára.
A vetőfa nagy, hasáb alakú keret, ami egy függőleges tengely körül forgott. Ennek a tengelynek a felső végét a helyiség mennyezeti gerendájához kapcsolták, alul pedig egy fatönk kimélyített lyukába illeszkedett. Legfelül és legalul egy-egy keresztfát kötöttek át a vetőfa mellékfáira: a felső keresztfán egy fapecek, az alsón kettő állt ki egymás mellett.
A szőni akaró asszony kimért két szál olyan hosszú fonalat, amilyen hosszú vásznat szőni akart. Ennek a végeit az alsó pecekhez kötötte és a vetőfa függőleges mellékfáira körbe-körbe felvezette. Az így spirálisan felvetett páros fonalat a mellékfákon egyenletesen elrendezte. A felső peceknél a fonal visszafordult s ugyanazt az utat járta végig, mint az előbb. Ám az alsó kettős peceknél nem egyszerű visszafordulásról volt szó, hanem hurokalakban kerülte meg a fonal a peckeket, s haladt tovább felfelé.
A fonalat úgy kellett felvetni, hogy az szorosan álljon a vetőfán. A felvetést mindig két asszony végezte. Az egyik a vetőfát hajtotta körbe egyenletesen, a másik az alsó és felső pecek között eresztette a mellékfákra a fonalat. Annyi fonalat vetettek fel a vetőfára, amennyi a kívánt pászmát a kívánt hosszúságban kiadta. Ezt követte a szövés. A paraszti textilkészítés legbonyolultabb eszköze a szövőszék. Oszlopokból, gerendákból összeszerkesztett állvány, aminek egyrészt az a feladata, hogy a sok párhuzamos láncfonalat a fonalhenger és a vászonhenger között egy síkban kifeszítse, másrészt pedig az, hogy ezt merőlegesen keresztezze a vetülékfonalak síkjával. A felvetett fonalat át kell helyezni a szövőszékre, fel kell tekerni a fonalhengerre. Ebben alapvetően fontos szerepet játszik a csépfának, cépoknak nevezett két, párhuzamosan egymás mellett tartott léc. A felvetés alkalmával csinált fonalkereszteződésbe helyezik bele ezeket a csépfákat, elegyengetik, elrendezik a fonalakat a kereszteződésnek megfelelően. Ez a kereszteződés és ebbe a két cséppálca behelyezése a biztosítéka annak, hogy a láncfonalakat szép rendben, azaz párhuzamosan tudják feltekerni a fonalhengerre, valamint azt, hogy a láncfonal a két henger között mindig párhuzamosan fut majd szövés közben.
A láncfonal síkjába belenyúlik a nyüst és a borda. A lábítóval emelt és süllyesztett nyüst választja szét a láncfonalat alsókra és felsőkre, ez adja tehát a nyílást, a két fonalsík szögét, amibe a vetélőt s vele együtt a keresztfonalat bevezetik: majd a lengő bordával a bélfonalat tömören a vászonra ráverik.
A nyüstök magasságát a lábítóval szabályozzák. A lábító lenyomása pontos sorrend szerint történik. A két nyüsttel szőtt vászon a sima, egyszerű vászon, míg a négy nyüsttel a sávoly mintázatú vásznakat szövik.
A kender felhasználása kiterjedt az élet minden területére. A háztartásban mint kendő, törölköző, törlő, szakajtókendő, asztalterítő, falvédő, lepedő, csíkos, kockás vagy szedettes díszítéssel ellátott szőttes, rongypokróc takaródzásra, a szoba padlójára, hasznosult. A gazdaság számára zsák, hátaló hanvas, ponyva, kötelek készültek belőle. A kenderkötelek szolgáltak a jószágok kikötésére (kötőfék), istrángként (igavonás), vagy a rakományok rögzítésére (rudalókötél). A XX. század első évtizedeiben kenderből, lenből készült a férfiing, a gatya, a bőgatya, a surc (kötény), a kapca, a női ruházat jelentős hányada, mint az alsószoknya, a surc, az ing.
Gondolkodjunk el azon, hogy a termelékenység növekedése milyen mértékben tette versenyképtelenné az ilyen, és hasonló tevékenységeket. A parasztcsaládok egy méter kendervászon előállítására átlagban 25-30 munkaórát fordítottak. Mibe kerülne ez ma?
A kitérő után folytassuk az utunkat a Cuda-völgyben. A völgy hamarosan nekifut a domboknak. Az út a jobbra lévőre kanyarodik fel, majd meredeken emelkedik, és amikor ellaposodik, akkor balra tart. Hamarosan felér a gerincre, jobbra fordul, majd néhány száz méter után megkerül egy meredek oldalú dombot jobb kézről. Használaton kívüli [[szántók][szántóföldek]] kísérik utunkat.
Szócikk: Szántóföldek
A szántóföldi gazdálkodás a XX. század ötvenes, hatvanas éveiben szűnt meg, miután a földművelés hagyományait a falu lakosságának nagyobb hányada lecserélte a városokban végzett ipari munkára. Sokan ingáztak, majd a hetvenes évektől kezdődően egyre többen költöztek el a városokba. Az egykori szántóföldeket a természet kezdte visszahódítani, mára ezekből a sztyeppekre emlékeztető gyepek keletkeztek, sok, a sztyepp vegetációra jellemző növényfajjal. A terület persze idővel erdővé alakulna, de ezt megakadályozza, hogy tavasszal mindig akad valaki, aki felgyújtja ezeket a gyepeket. Kár, hiszen azon túl, hogy szennyezi a levegőt, megakadályozza a talaj megújulását, megszámlálhatatlan mennyiségű élőlényt pusztít el a talajban és a felszínen.
Ha hátunk mögött hagytuk azt a meredek dombot, amit az út megkerült, hamarosan elérjük a szőlőhegyet. Sem szőlőre, sem gyümölcsösre nem emlékeztet, amit látunk, hiszen már vagy két évtizede, hogy falubeliek felhagytak a rendszeres gondozással.
Az első, balra eltérő földútnál, ott ahol egy fák és bokrok alkotta szegély kezdődik, és jobbra egy meredek út ereszkedik alá, hagyjuk el a zúzalékkal szórt utat, majd ereszkedjünk le egy domboldalon, majd kapaszkodjunk fel egy másik dombra, és újra ereszkedjünk le egy meredek oldalon. Jobb kézről kökényes cserjések, rétek, azon túl pedig az elhagyott gyümölcsös többnyire elszáradt fái kísérik utunkat. Amikor leérünk a völgybe, legyünk figyelmesek, hogy ne tévesszük szem előtt a jobbra, hegyes szögben kiágazó utat, amely a gyümölcsösbe vezet.
A gyümölcsös három völgyoldalban terül el, mi most a nyugati irányba eső völgybe jutunk be. Ha beléptünk a gyümölcsösbe, itt már felismerhetjük, hogy többnyire, a gondozatlanság ellenére is gyümölcsfákat találunk, legnagyobb arányban szilvát.
Rögtön a völgy elején, előttünk jobbra tekintve szokatlan építményeket tekinthetünk meg. Egy faoszlopokból emelt lugas nyújt pihenési lehetőséget a vándornak, a kemencében elkészítheti az étket, és öt [[Csőszkunyhó][Csőszkunyhó]] közül válogathat, ha itt szeretne éjszakázni.

A Korlát-patak Szuhafő külterületén ered és Szuhafő belterületi részétől dél-keletre lévő külterületen folyik a Szuha-patakba.

Első írásos említése 1275-ből való, de előtte is lakott volt. Királyi birtok volt, királyi őrök lakták. 1496-ban a Tornaaljai család a földesura. A török időkben teljesen elnéptelenedett, később népesedett be újra. 1773-ra a magyar lakosság mellett jelentős volt a betelepült pásztor lakosság. A falu fekvése miatt nem volt alkalmas földművelésre, ezért állattartással foglalkoztak lakói.

A falubeliek közreműködésével kiásott és feltárt őskohót elszállították a Miskolc Felsőhámor városrészében található Kohászati Múzeumba. Állítólag a földben még egy található. Későbbiekben érdemes volna ezt feltárni, vagy a régit rekonstruálni és fedett tetőszerkezet alatt a helyszínen kiállítani.

A ragályi 450 éves tölgy az egykori őserdő területén magfaként él, a látogatóközponttól 2700 m-re található. A Szív útjai túraút egyik állomása lesz az Öreg Tölgy, kinek lábánál kis pihenőhely várja a látogatóit. Útközben a haris madár élőhelyét, hangját is felfedezheti a turista.

A lábatlan gyík vagy törékeny gyík, kuszma egy, a nevének megfelelően végtag nélküli, így első pillantásra inkább kígyónak, mintsem gyíknak tűnő állatfaj. Bár lábai hiányoznak, ez a gyík könnyen megkülönböztethető a kígyóktól: farka tompa, lekerekített, feje gyíkszerűen magas és kicsi, teste zömökebb, szemhéjai pedig csukhatóak. Amikor nyelvét öltögeti, a szájnyílása enyhén nyitott, míg a kígyóké mindig teljesen zárt. Negyven–negyvenöt (nagy ritkán ötven) centiméteresre nő meg. Hazánkban két faja él, a közönséges és a kékpettyes lábatlangyík. A két faj elterjedési területe érintkezik, de nem fed át. A határvonalat a két faj között a Duna képezi. A közönséges lábatlangyík a Dunántúlon, a kékpettyes lábatlangyík a Dunától keletre található meg. A lábatlangyíkok elsősorban a részlegesen zárt, erdei vagy cserjés vegetációhoz kötődnek. Ebből kifolyólag többnyire hegy- és dombvidékeinken fordulnak elő, de természetes állapotban fennmaradt síkvidéki erdeinkben vagy lápok, árterek peremén is fellelhetők. Leggyakrabban erdőszéleken, erdei tisztások szegélyein, turistaösvényeken találkozhatunk velük, ahova gyakran fekszenek ki sütkérezni. Fontos számukra a búvóhelyek (korhadó farönkök, kőrakások, kőkerítések, rágcsálójáratok) jelenléte. Élőhelyeik közelében kertekbe is bemerészkednek. Táplálékukat lassú mozgású gerinctelenek képezik, elsősorban földigiliszták, meztelencsigák és rovarlárvák, de mindent elfogyasztanak, amit, egyébként meglehetősen kicsi állkapcsaikkal meg tudnak ragadni és le tudnak nyelni. A párzási időszak április végére, májusra esik. A hímek vetélkednek a nőstényekért. Párosodáskor állkapcsukkal fogva tartják a nőstény nyakát. Mindkét faj elevenszülő. A nőstény augusztusban vagy szeptemberben hozza világra 2-12, farokkal együtt 8-12 cm hosszú kicsinyét. A fiatalok rejtettebb életmódjuk és apró termetük miatt sokkal ritkábban kerülnek szem elé. A telet farönkök, gyökerek alatt, rágcsálójáratokban vagy sziklahasadékokban vészelik át. Ha megfogják őket, a lábatlangyíkok nem harapnak, de ürülékükkel összekenik támadójukat. Más hazai gyíkokhoz hasonlóan képesek ledobni farkukat, ezért jobb, ha nem próbálkozunk megfogásukkal.
Magyarországon a közönséges lábatlangyík – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 25 000 Ft.

Utunk során, főleg az őszi időben fejünk felett vadásznak a szitakötők.
Amikor elértük a vendégházat balra fordulva a műúton betérünk Imolára. A falun átfolyó erecske két partra osztja az amúgy egy utcás falut.

Az évekkel ezelőtt telepített levendulaültetvény és a portán lévő fűszerkert illatos növényeivel és azokból készült kézműves termékek illatával várja látogatóit. A pihenés egyik helyszíne az ültetvény mellett elhelyezkedő csűr, amely egyik fiókjában a termések manufakturális feldolgozásához az előkészítés folyik. A másik fiók egy teázó, egy hangulatos sarok, ahol kellemes berendezések között, halk zene mellett, száradó gyógy- és fűszernövények között lehet megújulni. Az átalakított főépület újszerű, a vidámság, kedvesség, nyugalom üzenetét küldi a látogatók felé. Az épületen belül helyet kap egy kiállítóterem, a helyi termékek bemutatására, értékesítésére alkalmas bemutató terem, valamint egy termékfeldolgozásra kialakított konyha.

Cím: 3725 Imola, Kossuth Lajos út 33

A tanösvény a Ragályi Ferdinánd által magas szintre fejlesztett szőlő- és gyümölcstermesztés emlékeit, fennmaradt értékeit, illetve a kapcsolódó természet-táji értékeit mutatja be.

Megidézi a múltat és bemutatja a jelent újjáélesztő gazdálkodási folyamatait.

Csodás panoráma fogadja a szőlőhegyre érkezőket, s az út mentén 100 éves szelídgesztenye fákat, uradalmi vincellérházat, csőszkunyhókat, hagyományos gyümölcsösöket láthat az utazó

A múzeum Balassi kiállítása 2007-ben nyílt meg. A 2004-es Balassi év kapcsán készített budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum és az esztergomi Balassi Intézet vándor kiállítási anyagát tartalmazza.

A Falumúzeumban a hagyományos régi népi használati eszközök mellett megtekinthető az úgynevezett Ragályi szoba, melynek berendezési tárgyait jórészt a Ragályi család leszármazottjai ajándékozták a településnek.

Az 1743-ban épült Ragályi kúriát utoljára báró Ragályi Balassa Ferenc építtette át klasszicista stílusban 1906-ban. Ekkor nyerte el ma is látható formáját. Egykor hátsó udvarán konyhaépület is állt. Közvetlen szomszédságában még látható egy gazdasági épület, amelyben istálló, garázs és műhelyek voltak.

A szántóföldi gazdálkodás a XX. század ötvenes, hatvanas éveiben szűnt meg, miután a földművelés hagyományait a falu lakosságának nagyobb hányada lecserélte a városokban végzett ipari munkára. Sokan ingáztak, majd a hetvenes évektől kezdődően egyre többen költöztek el a városokba. Az egykori szántóföldeket a természet kezdte visszahódítani, mára ezekből a sztyeppekre emlékeztető gyepek keletkeztek, sok, a sztyepp vegetációra jellemző növényfajjal. A terület persze idővel erdővé alakulna, de ezt megakadályozza, hogy tavasszal mindig akad valaki, aki felgyújtja ezeket a gyepeket. Kár, hiszen azon túl, hogy szennyezi a levegőt, megakadályozza a talaj megújulását, megszámlálhatatlan mennyiségű élőlényt pusztít el a talajban és a felszínen.
Ha hátunk mögött hagytuk azt a meredek dombot, amit az út megkerült, hamarosan elérjük a szőlőhegyet. Sem szőlőre, sem gyümölcsösre nem emlékeztet, amit látunk, hiszen már vagy két évtizede, hogy falubeliek felhagytak a rendszeres gondozással.
Az első, balra eltérő földútnál, ott ahol egy fák és bokrok alkotta szegély kezdődik, és jobbra egy meredek út ereszkedik alá, hagyjuk el a zúzalékkal szórt utat, majd ereszkedjünk le egy domboldalon, majd kapaszkodjunk fel egy másik dombra, és újra ereszkedjünk le egy meredek oldalon. Jobb kézről kökényes cserjések, rétek, azon túl pedig az elhagyott gyümölcsös többnyire elszáradt fái kísérik utunkat. Amikor leérünk a völgybe, legyünk figyelmesek, hogy ne tévesszük szem előtt a jobbra, hegyes szögben kiágazó utat, amely a gyümölcsösbe vezet.
A gyümölcsös három völgyoldalban terül el, mi most a nyugati irányba eső völgybe jutunk be. Ha beléptünk a gyümölcsösbe, itt már felismerhetjük, hogy többnyire, a gondozatlanság ellenére is gyümölcsfákat találunk, legnagyobb arányban szilvát.
Rögtön a völgy elején, előttünk jobbra tekintve szokatlan építményeket tekinthetünk meg. Egy faoszlopokból emelt lugas nyújt pihenési lehetőséget a vándornak, a kemencében elkészítheti az étket, és öt [[Csőszkunyhó][Csőszkunyhó]] közül válogathat, ha itt szeretne éjszakázni.

A barna medve (Ursus arctos) a történelmi Magyarország területéről soha nem pusztult ki. Ma is jó néhány előfordul a Magas-Tátrától a Székelyföldig. Bár a „medve nem játék”, ahogy az erdélyi mondás tartja, azért félnünk sem kell tőle. Néhány alapvető szabály betartásával - pl. napszállta után egyedül ne járjunk az erdőben - minimális az esélye még annak is, hogy megpillantjuk az állatot.
A Magyarországon fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 Ft.

• Amennyiben medvével találkozik, hátráljon ki lassan azon az úton ahol jött, és kerülje ki minél nagyobb körben.
• Mindezt tegye csendben, lehetőleg úgy hogy a medve ne lássa.
• Amíg a medve nem veszi észre, ne csapjon zajt.
• Ne zárja el a medve menekülési útvonalát, hagyjon neki helyet.
• Ha a medve nem észlelte a jelenlétét, ne kiabáljon, zajongjon, csapkodjon, mert az támadásnak veheti a ragadozó.
• Soha ne közelítse meg a medvét, még akkor sem, ha látszólag békés.
• Ne fordítson hátat az állatnak.
• Ne fusson el. (A medve 40 km/h is tud futni)
• Ha a medve észrevette, akkor emelje a kezét lassan a feje felé, és halkan beszéljen, énekeljen, fütyülgessen - hogy a medve emberként tudja azonosítani.
• Ha a medve észrevette, de nem vesz tudomást a jelenlétéről, nem érdeklődik, akkor lassan hátráljon ki a látóteréből.

Az Országos Természetvédelmi Tanács 1951-ben határozott a Keleméri Mohos-tavak természetvédelmi státuszáról, melyet azután 1986-ban az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal nyilvánított fokozottan védetté a terület növény- és állatvilágának, tőzegmohalápjainak és természetes növénytársulásainak megóvása, fenntartása és helyreállítása érdekében. A lápokat a helybéliek évszázadok óta használták. A haszonvételek joga a tulajdonosokat illette, engedélyükkel lehetett vesszőt szedni, vagy kendert áztatni a Mohosokon. A Kis-Mohos északi végében található nyíltabb vízfelületet az uraság napszámosai és néhány család kenderáztatónak használta az 1900-as évek első felében. A mohosok körüli erdőterület a tavakkal együtt az 1850-es években Vadnay Boldizsár tulajdona volt, majd megörökölték lányai (Irma és Piroska). Vadnay Piroska után gyermekei, Diószeghy László (Nagy-Mohos) és Diószeghy Dezső (Kis-Mohos) örökölték. Diószeghy László földbirtokos a Mohos alatti Piroska-oldalt kerti növényekkel és dohánnyal ültette be. E földterület öntözésére a Mohos-tó vizét akarta igénybe venni, ezért egy hosszabb árokrendszeren keresztül vízfelfogógátak segítségével megkezdték a víz levezetését, kevés eredménnyel. A kavicsos rétegben készült árok oldalán a víz elszivárgott, a hasznosítás helyszínéig az öntözésre szükséges víz nem jutott el. Diószeghy Dezső földbirtokos, a Kis- Mohos tulajdonosa, a láp terület teljes lecsapolásával foglalkozott. Célja a láp kiszárítása és a tőzegtelep hasznos anyagának kitermelése volt. E kísérlet is kudarcba fulladt, a további földmunkára anyagi eszközök híján a birtokos nem vállalkozott. Így a Kis Mohos délnyugati sarkán kiásott árok csupán arra volt elegendő, hogy levezesse a láp élő és látható víztükrét. A lecsapolások dátuma bizonytalan, az 1900-as évek eleje és az 1930-as évek között történhetett. A Keleméri Mohos-tavakat kutató természetvédelmi és botanikus szakemberek többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a lápok 1980-as években megmutatkozó természetvédelmi problémáinak kialakulásában jelentős szerepe lehetett a század eleji lecsapolási kísérleteknek. A lecsapolás tényét nem lehet megkérdőjelezni, hiszen jól láthatók még a csatornák árkai, de annak mértékéről, a vízszint süllyedésről nincsenek adatok.

Tanulságos, hogy a 60-80 év távlatában történt események következményei egyszer csak elemi erővel jelentek meg, és amelyek könnyen a lápok pusztulásához vezethettek volna. A lecsapolás miatt beálló vízszint süllyedés következményeként a lápokat összefüggő nádas borította be a nyolcvanas évek elejére, amelynek elhaló szármaradványai eltemették a tőzegmohát. Másfél évtizeden keresztül folytak itt természetvédelmi rekonstrukciós munkák, amelynek során lelkes fiatal természetvédők, önkéntes munkában évente háromszor levágták a nádat zöld állapotban, és kihordták a maradványokat a partra. A kitartó munka kifárasztotta a nád gyökértörzsét, amely a nád elhalásához vezetett. A nád szabályozásával párhuzamosan intézkedések történtek a vízszint helyreállítása érdekében is, az egykori lecsapolóárkokat agyagból készült gátakkal rekesztették el. A munkálatok eredményeként, ma jó állapotban találhatjuk a lápokat. A több ezer éves lápok további érdekessége, hogy a tőzeg magába zárta a növényi polleneket, amelyek oxigén hiányában konzerválódtak. A különböző rétegekhez tartozó pollenek elemzéséből az eltelt évezredek ökológiai változásai rajzolódnak ki előttünk. Következtethetünk az eltelt időszak éghajlatváltozására és a vegetáció történetére. A Putnoki-dombság nyugati részén található 56,9-hektáros területen, kb. 300 m-es magasságban két lápszem fekszik: az 1,8 hektáros Kis-Mohos és a 4 hektáros Nagy-Mohos. Mindkét tavacska a harmadidőszaki üledékekből felépülő Piroska-hegy ÉNy-i oldalának megcsúszásával suvadással kialakult mélyedésben jött létre. A Nagy-Mohos kb. 25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve, a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban keletkezett. A lápok kialakulását, fennmaradását kőzettani, domborzati viszonyok és mikroklimatikus okok együttesen tették lehetővé. A Mohos-tavak csak a csapadéktól és a talajvíztől befolyásoltak, nincs hidrológiai kapcsolatuk más vízrendszerrel. A tavacskák az elmúlt évezredek során lassan feltöltődtek, amiben a talajbemosódások mellett a rajtuk kialakult növényzet meghatározó szerepet játszott. Ennek során a főleg szőr- és tőzegmoha alkotta rétegek megőrizték az eltelt időszak növényzetének emlékeit, kiemelkedő vegetációtörténeti jelentőségűvé téve a területet. Erre már a lápok egyik legjelentősebb kutatója, az 1929-1931 közt itt vizsgálódó Zólyomi Bálint botanikus is felhívta a figyelmet. A Keleméri Mohos-tavak nagy részét jól fejlett cserjeszintű cseres-tölgyes, valamint gyertyános-tölgyes és szubmontán bükkös borítja. Az erdőtől körülölelve fekvő tőzegmohalápokon a klasszikus övezetesség csak nyomokban, keverve figyelhető meg. Legfontosabb társulásaik: mocsári magassásos, tőzegmohás fűzláp, tőzegmohás dagadóláp, tőzegmohás nádas, keskenylevelű gyapjúsásos. A partmenti nyílt vízfelszínű sávokban (az ún. lagg-zónában) békalencsés-hínaras társulás található. Az elmúlt évtizedekben is jelentős változások történtek a láp életében: a nyílt vízfelszín szinte teljesen eltűnt, miközben a fásszárú vegetáció jóval fejlettebbé, a mocsáröv kiterjedtebbé vált. A lápok nemcsak florisztikai gazdagságuk, hanem vegetációtörténeti jelentőségük miatt is értékesnek számítanak. A 130 éves kutatás során összesen 72 edényes növényfaj került elő a lápokról. A Mohos-tavak legértékesebb növényei közt a glaciális reliktumnak számító hüvelyes gyapjúsás, a vidrafű, a kereklevelű harmatfű és a gyapjasmagvú sás érdemel mindenképpen említést. További fontos fajok a tarajos pajzsika, a tőzegpáfrány, 14 tőzegmoha faj. Két fásszárú, a molyhos nyír és a füles fűz előfordulása jelentős. Dunántúli, pusztulásra ítélt tőzegterületekről került ide a vidrafű, és a nitrogén igényét rovarok megfogása útján biztosító kereklevelű harmatfű. A Mohosok védett növényritkasága a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) A Mohosok állatvilága a kis kiterjedés és az elszigeteltség miatt valódi lápi fajokban viszonylag szegényes, bár találtak Magyarországra nézve új labdacsbogár fajt, és a ritka lápi bagolylepke, valamint egy unikális kalózpók faj is él itt.

A Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület kultúrtörténeti jelentőségű emléke a keleméri [[Mohosvár][Mohosvár]] és egy több száz éves kocsányos tölgy, a [[Kisasszony-fa][Kisasszony-fa]]. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, mint természetvédelmi kezelő feladata a természetvédelmi értékek megóvása, fenntartása, helyreállítása és bemutatása. A Keleméri Mohos-tavak csak előzetes engedéllyel és szakvezetővel látogatható terület, melyet elsősorban szakmai látogatók, terepgyakorlatok hallgatói, illetve természetvédelmi szaktáborok résztvevői keresnek fel. A kirándulók által kedvelt Országos Kéktúra útvonala közvetlenül a lápok mellett halad el.

A Mohos-tavak fokozottan védett természetvédelmi területek, melyekre tilos a belépés!

Az Európai Unió ökológiai hálózata. A Natura 2000 terület természetvédelmi célkitűzése az azon található, a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhely típusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot és a kedvező természetvédelmi állapottal összhangban lévő gazdálkodás feltételeinek biztosítása. Az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja a biológiai sokféleség megóvását és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük fenntartásához, illetve helyreállításához. A völgy Magyarországon valószínűleg az egyetlen élőhelye a [[bókoló vagy patakparti gyömbérgyökérnek][bókoló vagy patakparti gyömbérgyökér]].

Népies nevei az erdei szegfű, az ibolyaszegecs, a szegfűszagú-fű, és a szentbenedekfű. A növény 20-50 cm magas, kecses, évelő, szára vöröses színű. A szár a csúcsán elágazik, több magányos, bókoló virág nyílik rajta. A hegyes, szőrös csészelevelek vöröses lila színűek, mely alól kilógnak a rózsaszín, szirmok. A növény áprilisban és májusban virágzik, de az is előfordul, hogy még júniusban is bontogatja színpompás virágait. Horgas termései állatokra akaszkodnak, azok terjesztik. Védett, eszmei értéke 5000 forint. Gyógynövény, hatóanyagai, vagyis a cseranyagok és az illóolajok a gyökerében találhatók. A növény ezen kívül még eugenolt is tartalmaz, amely antibakteriális hatással rendelkezik. A gyógynövény hatásos emésztési panaszoknál, de hasmenés és étvágytalanság ellen is kiváló.

1832-ben barokk stílusban épült Soós Miklós rimaszombati építész terve alapján. Alapjait 1829-ben rakták le a romokban lévő vár déli részén. Fallal övezett, emelt helyen álló, egyhajós, íves szentélyzáródású, a szentély felől kontyolt nyeregtetős templom, a főhomlokzat előtti toronnyal. A Szentháromság tiszteletére szentelték fel 1836 október 8-án.

A múlt század tízes éveiben a Serényi grófok építtették halastónak. A tavon jelenleg napijegyes horgásztatás folyik. Felülete 0,8 hektár, mélysége 0-4 méter, a gát felé fokozatosan mélyül. A fenéken elszórtan akadók találhatók. A tóban gyakorlatilag az összes őshonos állóvízi halfaj megtalálható.

Vize iható (fogadjuk ezt inkább óvatosan), vastartalmú, amit a víz ízén is érezni lehet. A forrás mellett pihenőhely van, tűzrakásra kijelölt szalonnasütővel és egy faházzal. A forrás a Szörnyű-völgyi-patakot táplálja.

Az egyetlen szabad vízfelület. Békalencsés-hínaras társulás található benne. Úgy képzeljük el a lápokat, mintha egy mosdótál vízbe egy nagy parafadugót tennénk, amely kisebb a mosdótál felületénél és úszik a víz felszínén. A dugó és a mosdótál széle között lévő szabad vízfelület azonos a lagg zónával.

A növény februártól áprilisig virít. 20-50 cm magas, erősen gyepes, zsombékot alkotó évelő növény. Levelei félhengeresek, 1 mm szélesek, a virágzó szárnál rövidebbek. A szár csúcsán csak egy végálló, nagy füzérke van. A füzérkékből éréskor hosszan kinyúlnak a hófehér szőrök. Védett, jégkori maradvány faj.

A Kis-Mohos-tó Ny-K-i irányban húzódik mintegy 350 méter hosszúságban. Legnagyobb szélessége 55 méter, legszűkebb helyen 30 méter.

Az égerligetek hegy- és dombvidékek patakvölgyeiben, medencéiben kialakult erdők, amelyek lombszintjében domináns az enyves éger. Tényleges elárasztást csak igen rövid ideig kapnak (pl. intenzív esők esetén), viszont a talajvíz szintje tartósan magas. Talajaik öntés vagy hordalék eredetűek. Idős korban az égerfa állományok felső lombszintje elérheti a 20-25 m-t. Elegyfája a májusfa, más néven európai madárcseresznye, vagy zelnice meggy. A májusfa egy virágos lombhullató fa, a rózsafélék családjából. Ha április végén, május elején járunk erre, feltűnik az erdőben a csüngő fehér virágfürtök sokasága, és virágok adta édes illat. Apró vöröses-fekete keserű gyümölcse nyár közepén érik, melyből pálinka is készíthető, és a madarak kedvenc csemegéje. Gyapjú festésére is felhasználható. A fák alatt fajgazdag cserjeszint található, amelyben dominál a mogyoró, a vörösgyűrű som, a fekete bodza, a kánya bangita és a kecskerágó. Az aljnövényzet tömeges faja a mocsári gólyahír, amely tavasszal szinte sárgára festi az erdő alját. A Szuha völgye [[NATURA 2000-es][NATURA 2000]] terület.

Nagy-Mohos-tótól DNy-ra 200 m-re, a Kis-Mohos-tó fölött, 340 m tengerszint feletti magasságban emelkedik a Mohosvár hegye, amelyre feltehetően a 13. században épült a Mohosvár. Ma már csak néhány kőkupac utal az árkon és a sáncon belül az egykori kővárra.

A hegy, amelyen a vár található, önálló kis kúpot képez, alakja hosszúkás, ovális. A vártető kiterjedését perem jelzi, belső területe a 2000-ben megkezdett ásatásokat megelőzően erősen bolygatott volt, mély gödrök és magas földhalmok tették felismerhetetlenné az egykori felszínét. A várhegyet átlagosan 6 méterrel alacsonyabb szinten egy 10–15 m széles, mély árok veszi körbe, melynek külső oldalán sánc húzódik. A sánc a DK-i oldalon már csak terasz formájában követhető. A vár déli oldalán hiányzik az árok és a sánc. Ezt az oldalt, a Kis-mMohos-tó irányába meredek hegyoldal határolja, ahova a sánc mindkét vége röviden lekanyarodik. Mivel ez a nyitott rész a legmeredekebb oldalon van, ez nem bejárat lehetett, hanem feltehetően az árokban felgyülemlő csapadék levezetését szolgálhatta. A vár sánccal és árokkal körülvett belső területének átmérője 60 x 35 m, területe 0,09 ha. Az ÉNy-i oldalon a sáncon kívül 18–20 m széles, 120 m hosszú egyenes terasz húzódik, külső szélét határozott perem jelzi, alatta a meredek hegyoldal folytatódik. E terasz mindkét vége nyitott, bár mindkettőnél meredekebbé válik a hegyoldal és ez bizonyos behatárolást jelent. A terasz mindenképpen a vár külső része volt. A régészeti kutatások előtt a vár belső bolygatott területén a mészhabarcsdarabok falazott kőépületre utaltak, de összefüggő falmaradvány már nem volt látható a vár területén. A várra utaló helynév Vár-hegy alakban egy 1852. évi és egy 1858. évi kéziratos térképen szerepel először. Az 1903. évi Gömör megyei monográfia említését követően csak jóval később, Ila Bálint teszi közzé a vár létét igazoló okleveles adatokat. Ezekből azt a következtetést vonja le, hogy a várat a terület birtokosai, a Gut-Keled nemzetség tagjai, közvetlenül a tatárjárás után építhették. Ferenczi Imre – Pesty Frigyes helynévgyűjtése alapján – mint Vártető domb nevű helyet említi és ismerteti a sáncához fűződő, huszita emléket őrző helyi szájhagyományt.

Első részletes leírása, a korábbi irodalom részbeni ismertetésével, Dobosy Lászlótól származik, aki a helyszínen készített vázlatos rajzát is közölte. Dobosy a vár belső területét az 1966. évi terepbejárása alkalmával már erősen bolygatottnak találta, de a K-i részen még egy boltíves helyiség fal-maradványait írja le. 1976. évi terepbejárása eredményeként Sándorfi György – topográfiai alapon – a vár tatárjárás előtti keletkezését valószínűsítette. 1999-ben Nováki Gyula és Sárközy Sebestyén foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, egyidejűleg Nováki Gyula 1992 évi felmérését is közzétették. A vár területén a 2000-től kisebb megszakításokkal 2006-ig ásatásokra került sor Pusztai Tamás vezetésével, aki számos jelentésben, 2007-ben pedig összefoglaló jelleggel adta közre a kutatás eredményeit. A régészeti kutatás a várbelsőre, a sánc átvágására, a külső teraszra és a várhegy ÉK-i lábánál megtalált mészégetőre terjedt ki. Az árokkal körülhatárolt dombtetőt szabálytalan, lekerekített sarkú téglalap alakú, 1,5 – 1,6 m széles kőfal kerítette, ami egy 20×15 m belső területet övezett. A fallal körülvett terület közepén egy kerek alaprajzú 3 m falvastagságú, 9 m átmérőjű torony mintegy 2 m magasságig megmaradt falai kerültek elő. A várbelsőben három faszerkezetű épület nyoma, valamint ciszterna is előkerült. A 2006. évi ásatás idején a vár övezőfalának Ny-i külső oldalához kapcsolódva és azzal egy falszövetet alkotva egy négyzetes alaprajzú másik (külső) torony 7,4×7,8 m méretű falmaradványait is megtalálták. Ennek falvastagsága 1,7 m, belső tere 3,8×4,5 m méretű. A Ny-i torony földszintjén a külső falban bejáratnak nyoma nem volt. A torony Ny-i fala alatt egy átlósan fekvő és mindkét végén túlnyúló gerenda fészkét találták meg, amit ásatója a torony emeleti szintjéhez vezető kapuépítmény részeként értelmezett. A Ny-i torony kaputoronykénti feltételezését az támasztja alá, hogy itt a várhegy Ny-i peremén egy kb. 8 m hosszú palánkfal maradványai is előkerültek, valamint a kőfal és a palánkfal közötti árokban faszerkezet és gerendák elszenesedett maradványai voltak. A sáncátvágásból a sánc 13. századi létesítésére, majd annak egy 13–14. század fordulójára datált magasítására lehetett következtetni. A külső platón pedig további épületek (talán istállók) maradványait találták meg. A vár építését a 13. sz.-ra, közvetlenül 1242 utánra, pusztulását pedig a 14. század elejére lehet valószínűsíteni a leletek alapján. Fennáll a lehetősége egy rövid idejű 15. századi használatának is.

Bár Kelemér első okleveles említése csak 1332-ből ismert, a terület már 1232-ben a Gut-Keled nemzetség dorogi, majd ennek kihalása után a dobi ágának birtoka. A vár az 1338. évi birtokosztozáskor még nem szerepel, első említése 1343-1344-ből származik, amikor már csak a helyét említik. 1397-ben Zsigmond király Dobi Mihály fiának,Péternek új adományként adta többek között Kelemér falut a romos Mohos várral. Egy 1400-ból és egy 1430-ból származó oklevélben szintén csak a vár helyét említik. Lehetséges azonban, hogy számolni kell a 15. sz. közepén a vár újbóli felhasználásával is. A szuhafői református egyház újkori, de minden bizonnyal eredeti középkori oklevelek alapján készített jegyzőkönyve szerint 1449–1450-ben Panith-i Wza Bereck (Uza Brictius) gömöri alispán pert folytatott le a kazai Kakas család és a Putnoki család között keletkezett hatalmaskodási ügyben, mely szerint a Kakas család tagjai a csehekkel (huszitákkal) együttműködve a keleméri erdőben felépített Mohosvárból háborgatták a vidéket.

A vár feltehetően a 14. sz. elején, (1338 előtt), a Károly Róbert (1308–1342) hatalomra jutásához kapcsolódó harcok során pusztult el, valószínűleg leégett. A huszitákkal kapcsolatos említése alapján Faggyas István feltételezi, hogy a vár Rozgonyi Sebestyén 1458–1459. évi Sajó-völgyi hadjárata alkalmával pusztult el véglegesen. A vár köveit a 19. század negyvenes éveiben Pogány Fridrik keleméri birtokos építette be kúriájának falaiba. A későbbi birtokos Diószeghy Dezső pedig a 19–20. század fordulójának táján szállíttatta el a várrom még megmaradt köveit kastély és istálló építéséhez. (forrás: Nováki; Sárközy; Feld.: BAZ megye várai az őskortól a Kuruc korig, 2009.)

A bérces Gömörben nem nagy hegy a Mohos,
Rajta nincs régi vár, nemes vad sem honos;
De ingó semlyékes láp van a tetején,
Ez ingó láp felől szóland az én regém.

Szegény ember jöve valahonnan régen,
S kinézvén a helyet a halmos vidéken:
Meggyújtá az erdőt s ortott... minden módon
Erőt akart venni cserjén és bozóton.

Majd fecske módjára, a serény új gazda
A hegy oldalához sárkunyhót ragaszta;
És mivelhogy erős akarattal győzte:
Egy süveg búzácskát a földbe tett őszre.

És felvitte Isten a dolgát idővel.
- A terepély cser is vesszőszálból nő fel. -
Mikorra megvénült: keze között a föld,
Szőlőhegy, rét s erdő egész határra tölt.

Álltak oldalánál erős felnőtt fiak,
Számos csemetéje lévén mindannyinak;
Sugár fiatalok, teljes nyíló rózsák,
Egy sereg iskolás, egy sereg apróság.

Az öreg térdére három-négy is mászik,
Szegény! azt sem tudja néha, melyik másik?
De szemén buzog föl szívéből a hála,
Magát bennök harmad- negyedízig látva.

És ennyi léleknek ad lakást egy hajlék,
A boldogság eljött, hogy ő is ott lakjék -
Nincs köztök perpatvar, egymással megférnek,
Hirét sem hallották a külön kenyérnek.

De mint a búzában, bár jó magot vetnek,
Óhatatlan, hogy ne legyen konkoly s lednek:
Titkos rossz cél ejti a fiakat gondba,
Osztozzunk! ez a cél, de még nincs kimondva.

Látását, hallását kezdé bár veszteni:
Élesek az öreg lelkének szemei;
Mindent tud, mindent lát, de szépen elvárja,
Míg körűlte lészen népének mindnyája.

S egy szép ünnepnapon szelíden megszólal:
A kegyelmes Isten megáldott sok jóval!
De bírnám bár felét a széles világnak,
Több a szép egyesség, melyben élni látlak!

Maradjatok is így, gyermekeim, holtig!
Sok felé a sok is könnyen elkallódik;
De áldott a sok kéz és az egy akarat,
Igaz volt ez a szó és igaz is marad!

Mi jót tesz sok apa számos gyermekével:
Vagyonkáját köztök diribolván széjjel!?
Néhány barázda jut, egyik sem tud élni,
Amennyi együtt volt, külön csak felényi.

Ha beteg lesz egyik, ha tűz vagy dög által
Hátra megy: a bajból soha ki nem lábal;
A szegény irigy lesz, a gazdag fennlátó,
Elfordul, elhível annyi szív egymástól...!

S most átvitte az agg másra a beszédet,
Nehogy elárulja, hogy szívökbe nézett;
A fiak hallgattak... nem volt még szokásban:
Ketté vágni a szót vén apák szájában.

De jött az öregre a halálos este,
- Szebb élet kezdete, aki jól kereste -
Nagy búbánat mellett a fiak szívében,
Az elaltatott vágy van ébredőfélben.

Osztozzunk...! osztozzunk...! fejökben csak ez volt
Ha nem akarják is, mindig hallják e szót;
A gyászos harangszó, a sír kongó öble:
Osz-toz-zunk! osz-toz-zunk! ezt veri fülökbe.

S a temetés után alig múlt el egy hét,
Hozzáfogtak, - kiki óhajtván örökjét;
Hanem a sok hancsik, a sok mesgye, csóva,
Nyíl, toldás és becsű, mind csak nem visz jóra.

Valamennyi testvér jámbor, engedékeny,
Nem pöröl egy tinón, vagy egy kaszás réten;
Azzal egyik se lesz gazdag, de el se fogy!
Tudj' Isten, az osztály még is nem ment sehogy...!

Kihúztak azután egy nagy hosszú láncot,
A két vonó cseléd immár nem is látszott;
De meg se mozdult még a lánc másik vége, -
Elszakadt...! de hogyan? hisz erő sem érte...

A lábas jószággal gyűlt meg aztán a baj,
De mégis, úgy ahogy, megosztoztak avval;
Mind ki volt szaggatva, mind külön volt hányva,
Hat szép páros tulok maradt csupán hátra.

Szarvok hosszú, fényes, - mint a hal kövérek,
A ma leesett hó nem lehet fehérebb;
Nincsen alábbvaló, nincsen köztök szebbik,
S mi tűrés-tagadás, a fiaknak tetszik!

Hozzá kivált hárman nagyon ragaszkodnak..
Egyet mondok testvér! verjük a Mohosnak!
Melyikünké legyen? határozzon a hely,
Hol jóllakás után delelni meghever.

És aki nyertes lesz, igazítsa köztünk
Az örökség dolgát, mellyel ugyan küzdünk;
Ahogy mit jónak lát s fordít az osztályon:
Huzakodás nélkül kiki hozzá álljon!

S a hat tulok, mintha tudná, mit beszéltek,
Farkához rugdosva ront az erdőségnek;
Bőgnek, öklelőznek, a földet kaparják,
De jó kedv okozza mindezt, nem a vadság!

S bár a kolompszóról megtudni nem nehéz
Mely tájon a jószág? s legel vagy heverész?
De mégis a dolgot közelebbről látni:
Indul a rokonság s egy sereg kíváncsi.

S míg az érdekeltek szótlan mennek elől,
Erős bizonyozás van a nyertes felől.
A tetőn hever meg! de biz az oldalon!
Ott is az északin, ahol hűvös vagyon!

És amint elérik a hegynek gerincét,
A megizzadt csapat még alig tekint szét:
Kolompszó és bőgés hallatszik jó távol...
Aztán semmi nesz, - csak a harkály kopácsol.

A csapat mind a két hegyoldalt bejárja,
De a hat tuloknak nem akad nyomára;
Aztán a tetőre hatolnak fel többen,
De aki odaér, némán visszahökken.

Hol ezelőtt nem volt csupán avar, cserje:
Mély, süppedékes láp támadott egyszerre;
Ingó bajnokfűvel, kákával takarva...
Elnyelte a tulkot, imé ott a szarva...

Erre hazatértek, - de részét kivenni
E csuda láttára nem akarta senki!
Hanem egész család szépen együtt maradt,
S áldott lőn a sok kéz és az egy akarat.

Ha éjjel mély zúgást hallat a hegyoldal,
- Aminőt egyedül a földön fekvő hall, -
Mond a pásztor: meghal rövid nap valaki,
S osztály lesz...... bömbölnek a Mohos tulkai.

Egyedi tervezésű, azt hivatott bemutatni, hogy a modern kor kellékei is beilleszthetők egy hagyományos kultúrát őrző környezetbe. Kártyával működne, de mivel az már megszűnt, így csak segély hívásra használható. De ha felhívjuk magunkat, meggyőződhetünk róla, hogy kifogástalanul működik. Nem igazán jellemző, hogy uniformizált, szabványosított világunkban találnánk meg ilyen egyedi tervezésű fülkét. Ez is csak egyszer esett meg, éppen itt Gömörszőlősön.

Az üzem jelenleg az önkormányzat tulajdonában van, és organikus gyapjúból kártolással kártolt gyapjút állít elő, amely kiindulási anyaga a nemezelésnek, gyapjúfonál és paplankészítésnek. Az idős, muzeális értékű berendezések alacsony termelékenységgel, de magas minőséggel dolgoznak, egyben lehetőséget nyújtanak a látogatók számára, hogy megismerjék ezt a közel száz éves technológiát és berendezéseit.

Az aszalás az egyik legősibb tartósítási mód, mely a vízelvonás elvén működik. Miközben a gyümölcs nedvességtartalma 80 százalékról lecsökken 20 százalék alá, elhalnak az aszalványban lévő mikroorganizmusok. Az aszalvány tartós, emellett az sem utolsó szempont, hogy megtartja az összes vitamint, enzimet és ízt, sokkal töményebben, mint a friss gyümölcs. Az aszalt gyümölcsök nem tartalmaznak tartósítószert, mégis akár évekig is eltarthatóak, értékes beltartalmuk szinte sértetlenül megmarad.

A nap energiáját segítségül hívhatjuk a tűzifa gyors és olcsó szárításához is, hiszen a hatékony égés, a tüzelőberendezés és kémény károsításának, valamint a környezet szennyezésének elkerülésének legegyszerűbb módja a légszáraz fa használata.

Az aszaláshoz, szárításhoz szükséges, intenzíven áramló meleg levegőt a készen kapható háztartási aszaló berendezések elektromos energiával állítják elő, és az aszaló gyártása is energiafelhasználást, környezeti terhelést jelent. Ha az aszaláshoz a napfény energiáját használjuk fel, akkor az elképzelhető legkisebb környezeti terhelés mellett állíthatunk elő kitűnő minőségű tartósított élelmiszert. Az aszalásra alkalmas időszak április és október közé esik. Hazánkban a napos órák száma a tavaszi hónapokban napi kb. 7 óra, nyári hónapokban kb. 9 óra, míg az őszi hónapokban kb. 6,5 óra.

A napkollektoros aszaló, szárító berendezés lelke a meleg levegőt előállító hőelnyelő felület. A napfény energiáját feketére festett alumínium lemez, vagy üres feketére festett sörös-dobozokból készült csövek segítségével tudjuk elnyeletni, amely a felmelegedés után átáramlik a szárító berendezésen. A hő megtartása érdekében a kollektorokat üveggel, vagy polikarbonát lappal fedett, fából készült ládában helyezzük el. A napkollektort a talajhoz képest 46-60°-os szögben célszerű felállítani, így érik közel merőlegesen a napsugarak. A ferde helyzet egyben elősegíti a kürtőhatás működését, ennek eredményeként a levegő folyamatosan átáramlik felfelé. 1 m² felületű kollektor ideális esetben 600Wóra hőteljesítményt nyer a napfényből, ezzel az energiával közel 900 gramm vizet lehet elpárologtatni óránként. Ezt az összefüggés meghatározza az adott méretű kollektorral aszalható termény mennyiségét.

A napkollektorból kiáramló forró levegő az aszaló tálcákat (cserényeket) befogadó zárt szekrénybe jut. Az aszaló cserények, fakeretre feszített tüllből, szúnyoghálóból készülhetnek, lényeg a tisztíthatóság, és hogy a forró levegő jól átjárhassa az aszalni valót. Ha az aszaló több cserény befogadására alkalmas, azaz nagyobb mennyiséget aszalunk egyszerre, számolnunk kell a páralecsapódással: ezt egyszerű szellőző kéménnyel lehet megelőzni. A faszárító berendezés nem igényel tálcákat, általában egy köbméter felhasogatott tűzifa befogadására kialakított szekrény.

Legjobb minőségű aszalványt a lehető legalacsonyabb hőmérsékleten a lehető legrövidebb ideig történő aszalással tudunk készíteni. Lassú aszalásnál oxidáció következhet be, ami rontja az aszalvány minőségét. A napkollektoros aszalóban nem lehet elérni a fűtött aszalók magasabb hőmérsékletét, így azonban a kevésbé hőstabilitású anyagok jobban megmaradnak az eljárás során. A napkollektoros aszaló nagy előnye a fűtött aszalókkal szemben, hogy az aszalványt nem éri füst, korom.

Aszalással tartósíthatunk almát, körtét, birsalmát, szilvát, cseresznyét, meggyet, kajszibarackot, őszibarackot és szőlőt, áfonyát. Aszalásra nem minden gyümölcs alkalmas igazán. A leggyakoribb és legjobban hasznosítható aszalvány szilvából készül, jól lehet aszalni az almát, körtét, a ropogós fajta cseresznyéket, a húsos, keményebb meggyet – ezeket az aszalványokat jól lehet értékesíteni is. Kajszibarackot, őszibarackot legfeljebb saját használatra érdemes aszalni, a bogyós termésű gyümölcsöket a tapasztalatok szerint nemigen érdemes aszalni.

Általános szabály, hogy csak hibátlan, ép gyümölcsöt érdemes aszalni. A hámozatlan, magházat is tartalmazó gyümölcsökből készül a durva aszalvány, a meghámozott, szeletelt, kimagozott gyümölcsből pedig a finom aszalvány. A finom aszalvány jobban értékesíthető, durva aszalványt legfeljebb szilvából érdemes készíteni. A kész, kihűlt aszalványt legjobban felfüggesztett vászonzacskókban, száraz, szellős, hűvös helyen lehet tárolni.

A zöldségfélék is igen jól aszalhatók: súlyuk jelentősen csökken, eltarthatóságuk nagyon hosszú. Csak hibátlan, zsenge, tisztára mosott, felszeletelt terményt aszaljunk. Aszalás előtt a zöldségeket meg kell főzni, vagy gőzölni. Jól aszalható a zöldborsó, a zöldbab, a fejes-káposzta, a vörös-káposzta, a kel, a karalábé, a karfiol, a sárgarépa, a petrezselyem, a pasztinák, a zeller, a cékla, a hagymafélék, a spenót, a sóska, sőt kis mennyiségben a paradicsom is.

Gombát is aszalhatunk: a földes részektől megtisztított gomba kalapját hosszában, a tönkjét keresztben szeleteljük fel. A szeleteket úgy helyezzük a szitára, hogy ne érjenek egymáshoz. Az aszalás 1-2 napot vesz igénybe.

A berendezés kültéri, kerti használatra való. Környezetkímélő, a „fekete szennyvíz” keletkezését és annak környezeti ártalmait kiküszöbölő megoldás. Napi ivóvízhasználatunk legjelentősebb hányada, hogy lehúzzuk a WC-t, annak érdekében, hogy az ott keletkezet hulladékot elszállítsuk a szennyvíztisztítóba. A komposztáló árnyékszék használatával napi vízfelhasználásunkat 30-40%-kal csökkenthetjük, ezzel pénzt takaríthatunk meg, illetve mindazt az energiát, amelyet a szennyvíz szállítására, tisztítására fordítanak.

A helyben történő komposztálódás lehetővé teszi, hogy a helyben keletkezett szerves anyagok visszakerüljenek a természetes körforgásba, hogy mesterséges műtrágyák helyett természetes komposzttal javítsuk a talaj szerkezetét, és ellássuk a növényeket tápanyaggal.

Egy felnőtt ember egy év alatt 10 kg nitrogént, 1 kg foszfort és 1 kg káliumot juttathat vissza a talajba, ha a saját ürülékét komposztálja. Ez ötszáz négyzetméter földterület tápanyagigényét elégíti ki, felét annak, amit ma egy átlagos földlakó szántóföldként igénybe vesz. A tápanyagszükséglet másik felét a helyben maradó növényi maradványok fedeznék, ha azokat nem szállítanánk el, nem égetnénk el.

Amennyiben komposztáló árnyékszéket használunk, költségeket, erőforrásokat takarítunk meg, és csökkentjük a környezet szennyezését. A helyesen használt komposztáló árnyékszék semmilyen kellemetlen szagot nem terjeszt, így nem zavarhat senkit sem.

A berendezés három fő részből áll: a ház, a komposztáló tartály, a szellőzést biztosító berendezés. A berendezés látható része maga a ház, amely látványra nem különbözik egy szokásos kerti árnyékszéktől. A ház méretei attól függnek, hogy egy, vagy két aknás komposztáló árnyékszéket építünk. A két aknás duplája az egy aknásnak, hiszen mind a két aknát lefedi. A két aknás komposzt árnyékszékben az egyik akna van használatban egy időben, majd ha az megtelt, akkor a másik akna kerül használatra. Ez alatt az idő alatt a korábban használt aknában a komposztálódás befejeződik, a kész komposzt kiüríthető, az akna pedig újra használatba vehető.

A berendezés földbe süllyesztett része a komposztáló gödör, vagy a magas talajvíz esetén a felszínre telepített tartály. Az egyaknás komposztáló árnyékszék részére egy akkora gödröt szükséges kiásni, amelyet a ház alapterülete lefed. A gödör mélysége tetszőleges: ha nagyobb, ritkábban kell üríteni, és fordítva. De gondoljunk a komposzt kitermelésére is. 1 méternél mélyebb gödröt nem érdemes kialakítani! A gödröt célszerű téglával kirakni, de fölösleges hőszigetelni vagy vízzáróvá tenni. A téglával kirakott gödörre célszerű pallókat fektetni, és a házat arra állítani. A pallókat az ülőke előtt egymás mellé rakjuk, a tartály hátsó részére egy pallót fektetünk át.

Építhetünk egymás mellé közvetlenül két darab aknát is. Ilyenkor hasonlóan járunk el, mint a kétaknás változatnál, csak nem a házat építjük duplájára, hanem a szimpla méretűt toljuk el a pallókon, ha az előző akna megtelt. Persze a kiásott akna fedéséről gondoskodni kell. Ha nem létesítettünk két aknát, akkor a gödör telte után egy másik helyen kell új aknát kialakítani, és a házat elhelyezni. A megtelt aknát célszerű kész komposzttal betakarni, és érlelni.

A szellőzés, és a megfelelő szellőző berendezés a lelke a folyamatnak, hiszen a komposztálódáshoz oxigénre van szükség. A szellőzést legegyszerűbben egy apró lyukakkal teli, fordított csatornával oldhatjuk meg, amelyet egy függőlegesen állított csatornába csatlakoztatunk, és amelyet kéményként kivezetünk a szabadba, a ház teteje felé. Fontos, hogy a cső kellő hosszúságú legyen a huzat kialakulásának érdekében. Használt esővíz csatorna kiválóan megteszi, különösen, ha a kiálló részt feketére festjük, amely összegyűjti a nap sugarát, és felgyorsítja a ventilációt. A perforált, lefelé fordított csatornát úgy helyezzük a tartály/gödör aljára, hogy a két végéről a levegő átjárhassa.

A komposztáló árnyékszéket a következő módon használjuk:

1. A tartályba/gödörbe helyezzünk érett komposztot, vagy ennek hiányában termőföldet, amely segít a fekália komposztálódásának megindulásában.

2. Készítsünk egy vödörben/zsákban adalékanyagot, és helyezzük el az ülőke mellett. Adalék anyag lehet szalma törek, faforgács, fakéreg, felaprított papír/papírszalma.

3. Használat után vízöblítés helyett egy-két marék adalékot szórjunk a tartályba. Ez a mennyiség fogja biztosítani, hogy a komposztálódáshoz szükséges optimális nitrogén-szén arány létre jöjjön.

4. használat után az ülőke fedelét zárjuk le, hogy megakadályozzuk a túlzott levegő beáramlást, és a kiszáradást.

5. Az aknát addig használjuk, amíg megtelik. Ha megtelt, akkor helyezzük át a házat egy másik aknára, a korábban használt aknát pedig fedjük le érett komposzttal egy év időtartamra, majd termeljük ki a komposztot. Ha a felszínre helyezett tartályt használunk, akkor azt egy erre a célra létesített komposztdombra ürítsük. A tartály használata jó módszer, fölöslegessé teszi az újabb aknák építését, a ház áttelepítését.

A törvény erejénél fogva. Ilyen védett természeti területnek minősülnek hazánkban a lápok, szikes tavak, kunhalmok, földvárak, források és víznyelők, továbbá a barlangok.

A gyümölcsösökben, szántóföldeken régen pár napra is kinn kellett maradni a földműves embernek a legnagyobb munkák idejére. E célból húzott fel magának az ember hajlékot.
Ezek a csőszkunyhók igen szerény építmények, gyakran faágakból, földtakarással készített sátorszerű kunyhók voltak. Ezen a vidéken, a Gömöri dombságon a terepadottságoknak megfelelően félig domboldalba vájt kunyhókat találhattunk a sátorszerű építmények mellett. Mára ezek az építmények funkciójukat vesztették, mert a helyi emberek már nem gondozzák a gyümölcsöseiket, így őrködni sem kell, hogy megóvják a termést a vadaktól.
Az építők meditációs helynek szánták az útnak ezt az állomását, ahol a bátrabbak kipróbálhatják, milyen egy éjszakát eltölteni a szabadban. A kunyhókban egyszerű fapriccs a fekvőhely, ahonnan kilátni a szabadba, és derült éjszakákon megcsodálható a csillagos égbolt. Ha valaki szeret elmélyedni gondolataiban, önismeretet tartani, kívánja ehhez a csendet, nyugalmat, az erdő éjszakai neszeit, akkor a legjobb helyen van.
Minden adott, kivéve a víz, pedig szép kútház áll az ásott kúton. [[A kút száraz][kutak kiszáradása]]. Bár nem akarattal alakul így, de a túrázó érzékelheti, milyen rossz [[víz nélkül maradni][víz nélkül maradni]], és milyen nélkülözhetetlen a víz mindennapjainkban.

3724 Imola, Kossuth út 1

(30) 360 4140

A helyi épületek építőanyaga jellemzően az ott helyben, nagy mennyiségben megtalálható anyag és fa volt. A faépítkezés időszakában jellegzetes zsilipelt, itteni elnevezés szerint „ravásos” falú házakat alakítottak ki. Ez a falazási technika azonban inkább a melléképületeken, kisebb gazdasági építményeken maradt fenn. Az 1800-as években épült lakóházak jelentős része favázas vert fallal épült. Itt a tartóoszlopokra két oldalról karókat szegeztek, a karók közeit szalmás sárral döngölték be, verték be, majd száradás után meszelték. A századforduló táján lakóházak túlnyomó részét már vályogból építették. A két sor vályogból épített falak átlagos vastagsága 50 cm volt.

A téglaépítkezés elsősorban a gazdagabb nemesi családok és a tehetősebb parasztok körében terjedt el először. A múlt század elején még inkább csak vályoggal vegyesen használták, s csak a század második felében építettek tisztán téglaházakat. A lakóházak alaprajzi elrendezés tekintetében a századok során nem sokat változtak. Az eredetileg egyszobás lakótér az idők folyamán hosszirányba, újabb helyiségek hozzátoldásával bővült, s így kialakult a legtovább élő forma, amely helyi elnevezés szerint: elsőház, pitvar (konyha), hátsóház helyiségekből áll.
A lakóházak megjelenési formájának további fontos elemét a tetőzet alakja, a homlokzat, és az oromzat felületének kiképzése adja. A dél-gömöri lakóházak túlnyomó része kontyolt nyeregtetővel épült. A vidék házainak vakolt oromzatát, homlokzatát a múlt század második felétől kezdve díszítették. Legkorábban nemesi kúriákon, parókiákon, kisnemesi lakóházakon jelentek meg gazdag díszítmények, majd a századforduló tájára a parasztság lakóházain is általánossá váltak
A vidék építészetének további jellegzetessége a századforduló táján terjedő tornácos épületek. Két típusa terjedt el, a hosszanti folyosós és a ház bejárata elé emelt, utólag is hozzáépíthető kiugrós tornác. A tornácokat téglából építették, de a dél-gömöri területen nagy hagyománya van a fából ácsolt tornácoknak is. A fatornácok oszlopközeit és mellvéd deszkáit gazdagon látták el fűrészelt díszítményekkel.
A falusi telkeket különböző hagyományos technikával készített kerítés választja el a szomszédtól. Ilyenek a többféle módon fonott patics, az ültetett orgona, fagyalfa vagy egyéb sövénykerítések. Az utcai fronton mind gyakoribbá vált a deszka vagy léckerítés, faoszlopokkal, tégla, kő, vagy betonalappal építve. A lécek fejét tulipán és bimbó motívummal díszítették, az oszlopok tetejét pedig tulipán formájúra faragták.
Imola első [[templomát][Református templom, Imola]] 1631-ben építették, melyhez 1755-ben egy alacsony tornyot állítottak. E templomot 1785-ben elbontották, de a tornyot meghagyták. A toronyhoz Brojek Ignác csetneki építőmester tervei alapján késő barokk stílusban építették hozzá a mai templomot oly módon, hogy a torony a templom déli hosszanti falához került. A torony alsó része biztosítja a bejáratot is. 1856-ban tornyát 25 méterre magasították.

Több néven jelenik meg a kutatások során: Bakbány, Bakbán, Bakbanya, de mindenféle kutatásban középkori földvárról beszélnek, ásatásokkal azonban nem támasztották alá. ’’Mondák völgye’’ elnevezésre azért gondoltunk, mert a falu lakosai körében többféle monda alakult ki Bánkbánról és feleségéről. Például a szájhagyományok szerint, egy állatlan csikón lovagló zöld ruhás kísértet tartotta rettegésben a földeken dolgozó embereket. Egy másik monda szerint aratáskor a földből láng csapott ki, a búza ott el is égett, ezen a helyen van elrejtve a Bánkbán kisasszony kincse. A helyiek ásni is kezdtek itt, azonban kincset nem találtak. Amennyiben a pályázat lehetővé tenné „turisztikai szempontból” a földvár feltárása jelentős előrelépést jelentene a település szempontjából. A hely nevére vonatkozóan a legkorábbi adatokat Ila Bálint tette közzé levéltári adatok alapján, így 1677-ben „Bak banya alatt”, 1773-ban „Bakbanya alatt” néven említik a környékét. A múlt századi térképeken „Bagbán alja”, „Bakbány”, „Bak rét” névalakokat találjuk, míg a jelenleg hivatalosnak tekinthető földrajzi névjegyzékben „Bakbán”-ként szerepel. Hogy az említett területen vár állhatott, arra először Jakucs László utal, amikor azt írja, hogy a Tóberke után egy markánsan kiemelkedő dombot látni, melyen – a helyi monda szerint – valaha Bakbán vára állott. Jakucs konkrétan nem említi a várat, de nem sokkal később Nováki Gyula röviden leírja, azonban tévesen „Bánk bán vára” név alatt. A későbbi útikalauz is már ezen a néven veszi át az adatokat. Sándorfi György a vár keletkezését topográfiai alapon a tatárjárás előttre valószínűsíti, majd a megyei várjegyzékben is szerepel. 1985-ben a helyi származású Lenkey Dénes a várról és Bánk bánról készített tanulmányt, melyhez történeti adatokat is felhasznált, de megállapításait nem támasztotta alá, így azok puszta feltételezéseknek tekinthetők. Imola községtől Ny-ÉNy-ra húzódik a Tóberke nevű völgy. A község szélétől valamivel több, mint 2 km-re, a völgy északi oldala fölé ugrik ki déli irányba a Bakbány vár nevű hegynyúlvány, amelynek végén található a kis sáncvár. Tőle 500 m-re, ÉNy-ra, a hegy lábánál van az Ördöglyuk nevű víznyelő.

A keskeny hegynyúlvány végén kissé szabálytalan kör alakú, nagyrészt már feltöltődött árok veszi körül a vár belső területét. Ennek szélét jól elváló perem jelzi, legmagasabb része az északkeleti szélén van. Mérete 28 x 20 m, az árok szélessége 8-14 m között váltakozik. Az egész környéket, így a várat is erdő fedi. Régészeti leletet a vastag avarban nem lehetett találni. Történeti adatot a várról nem ismerünk, jellege alapján azonban középkorinak tekinthető.

A ragály szó szláv eredetű, jelentése szarv, hegyes.

A község területe már a bronzkorban is lakott volt, ezt bizonyítják a határában feltárt bronzkori (Pilinyi-kultúrára jellemző) kardleletek. A község nevét először egy 1216-ban kelt adománylevélben említik. Az oklevelekben sokféle elnevezéssel illették: Rogas, Rogal, Ragalzuhaya, Ragalpataka, Ragalfeulde. A helység a XIV. században kettévált, Nagyragályra és Kisragályra, de a két falu közigazgatásilag továbbra is összetartozott, hiszen egy bírójuk volt. A törökök fosztogatásai miatt Kisragály 1560-ra teljesen elnéptelenedett, jobbágyai elmenekültek, védettebb településekre vándoroltak. Nagyragály portahelyei is pusztulásnak indultak.

A község a XV. század közepétől nagyrészt a Ragályi család tulajdonába került.

A kiscsoltói Ragályi család tőzsgyökeres gömöri nemesi család. Szülöttei alispánok, táblabírák, megyéjük híres országgyűlési követei voltak. Meg kell említenünk Ragályi Tamás és Ragályi Nándor nevét, akik talán a család legismertebb tagjai voltak.

Ragályi Nándor az 1844-es pozsonyi országgyűlés után elsőként az országban részt vállalt a közteherviselésből. Később Kossuth Lajos az 1848/49-es szabadságharc idején kinevezte a dunántúli seregek élelmezés biztosává. Csapataival Bécsig üldözte Jellasicsot. 1849-ben a Görgei Artúr által vezetett északi seregek élelmezés biztosa lett.

A ragályi uradalmat báró Balassa-Ragályi Ferenc virágoztatta fel a XX. század elején. A bárói rangot Balassa Emmával kötött házassága révén kapta meg 1901-ben.

Ragály évszázadokon keresztül Rozsnyóval, Rimaszombattal állt szoros gazdasági és kereskedelmi kapcsolatban. A trianoni határrendezést követően 20 másik gömöri településsel Magyarország része maradt. Ezután Ózd, Miskolc, Edelény felé irányult ez a kapcsolat.

A II. világháború rányomta bélyegét a ragályi gazdaságra, hanyatlásnak indult, amiből hosszú évtizedeken át nem tudott már talpra állni.

A község lakói a XX. század közepéig mezőgazdaságból éltek, a rudabányai érctermelés, a Fekete-völgyi bánya és a Borsodi Vegyi Kombinát (Borsodchem) megnyitása sokak számára kínált m

Gróf Serényi László korán elvesztett feleségének építették Ybl Miklós tervei alapján. A romantikus stílusú kriptakápolnát 1867-ben szentelték fel. A román stílus jól érzékelhető az építmény belső szerkezetén, mennyezetét román keresztboltozat fedi. 1915 körül Serényi Béla két oldalszárnnyal bővíttette ki. Felújítása az önkormányzat beruházásában, 1999-ben történt meg. Tetődombon, szélesebb talapzaton álló építmény. A nyeregtetővel fedett hajóhoz visszalépő, alacsonyabb félköríves apszis kapcsolódik. A hajóval azonos magasságú keresztszárny mindkét végén félköríves záródású.

A középkorban a Putnoky-család építtetett várat és annak déli részén templomot a Boldogságos Szűz tiszteletére. Neve 1286-ban szerepel. 1550 körül alakult meg a református egyház, melynek első ismert prédikátora Thúry György volt. Valószínűleg a reformátusok használatába került a középkori templom, melyről semmit nem tudunk. Az új templom építését a torony keleti oldalához 1798 május 8-án kezdték el, falai szeptember 26-án már tető alatt álltak. A késő barokk stílusú templom 1798-1804 között épült, akkor a fatemplomot lebontották. A nyugati, homlokzat előtti torony 26 m magas. A szószék koronáját Osváth András csináltatta. A toronyóra 1840-ben készült. A belsőnek 1937-ig volt meg az eredeti sík famennyezete, akkor bevakolták. A torony alatt látjuk az I. világháborús emléktáblát is. Az orgonához Bese József tanító 1865-ben énekkarának tagjaival 500 Ft-ot ajánlott fel. 1877-ben a templomot belül kifestették. Három harangja van. A 900 kg-os (113 cm) és 152 kg-os (68 cm) harangjait Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban. A nagyharang „Gyula” nevű, felirata: „Farkas Gyula volt főgondnok emlékére közadakozásból készíttette a putnoki ref. egyház, 1910.” A kisebbik felirata: „Isten dicsőségére közadakozásból öntették a putnoki ref. egyház hívei Juhász László gömör-tornai esperes, putnoki lelkipásztor és Sahin János gondnoksága idejében, az Úrnak 1924. esztendejében.” A 250 kg-os „Béke” acélharang Diósgyőrben készült 1986-ban.

3630 Putnok, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

3630 Putn

3630 Putnok, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

3630 Putnok, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

3630 Putnok, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

o

3630 Putnok, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

k, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

3630 Putnok, Kossuth út 20.

Az L–alaprajzú, oszlopos tornácos, vakolatdíszes, kisnemesi kúria népi műemlék. Utcavonalon, szabadon álló földszintes, kontyolt nyeregtetővel fedett sarokház. Az épület szépen gondozott, magántulajdonban van. Rendszeresen helyet ad különféle népművészeti kiállításoknak.

Az egykori káplánlakban találjuk meg az „Összezúzott lant” című állandó kiállítást. A lelkipásztor-költő életét, egyházi- és költői munkásságát bemutató gyűjtemény,előzetes egyeztetéssel látogatható, a kihelyezett táblán közzétett elérhetőségeket keresve. Az emlékházban költői munkásságának méltó emlékét ápoló eredeti kéziratok, Tompa-versek, képek között a költő íróasztalát is megtekinthetjük. Emellett a költőt ábrázoló mellszobor gipszmásolata, Kiss-Sunyi István alkotása, is itt kapott helyet, melynek eredetije Miskolcon a Népkertben található.Vessünk néhány pillantást a templom előterében, valamint a templom körül található fejfagyűjteményre, amelyet a keleméri születésű dr. Faggyas István néprajzkutató gyűjtött a Sajó menti településeken. Az épületegyüttes másik főépülete, a református parókia az 1800-as években épült, Tompa Mihály ittlétét követően. Előtte, a lépcsőfeljáró mellett, a költő Andrássy-Kurta János által 1988-ban készített mellszobra látható. A mellette felállított emlékoszlop fekete márványtáblája a település I.-II. világháborús hőseinek emlékét őrzi.

A XIV. században, a település kiemelkedő pontján épült templomot a XVI. századtól a reformátusok vették használatba. Magas tornyát 1769-ben alacsonyabbra vették. 1780-ban a templomon nagy átalakítást végeztek, amikor is keleti szentélyét lebontották helyette a hajót hosszabbították meg, így lett a templom keleti vége egyenes záródású. A templomtorony keskeny ablakai egykor lőrésként szolgáltak, védve a kassai kereskedelmi útvonalat. A templombelső mennyezet sík, vakolt. A középkori ablakokat átalakították. Nyugati homlokzat előtti órapárkányos tornyának déli oldalán az erősen kopott freskótöredék egykor Szent Kristófot ábrázolta, akit az utasok védőszentjeként tiszteltek. A legenda szerint, aki vándorútján Szent Kristóf képét meglátja, azt nem érheti baj az út során. A templom két harangja: a 60 kg-os (43 cm) harang felirata. „Soli Deo Honor et Gloria. Anno1742.” A 250 kg-os (64 cm) harang felirata: „A keleméri ref. egyháznak készíttették özv. Tóth Jánosné és fiai: Tóth László gondnok és Tóth János az 1925. évben. Öntötte Walser Ferenc Budapest.”
A templom a református vallás egyszerűségét tükrözi. Szószéke 1776-ban készült. A Keleméri Református Egyházközség lelkipásztoraként e szószékről prédikált Tompa Mihály 1849 áprilisától 1851 szeptemberéig. A szószékkel szemközti falon látjuk Krasznai Mihály lelkipásztor emléktábláját, aki hitéért 1675-ben gályarabságot szenvedett. A táblát 1908-ban készítették.

A néprajzi gyűjtemény udvarán, műemléki környezetben várja a faluba érkező látogatókat a „Szíves fogadó”. Kézműves foglalkozások, előadások, kiállítások helyszíne az épület, de akár több napos nyári tábornak, közösségi rendezvénynek is helyet ad. Replika eszközök (pl. kötélverő), felölthető népi viseletek, „Ládafia” játszósarok népi játékokkal, textilhinta is várja az ide érkezőket. Teakonyha, az udvaron ivókút, pihenőtér a turisták számára nyújt pihentető órákat Gömörszőlősön.

A biokertes vendégház hátsó kertrészében, egy picinyke eret egy fahíd ível át. A szélkerék irányába kell haladnunk, hogy szembe tűnjön a hidacska. Ha áthaladtunk rajta, bal kézre egy mezítlábas ösvényre térünk rá, amely szelíd lankával emelkedik a sárral tapasztott szalmabálából épült kunyhóig. Az ösvény a durva kőzúzaléktól kezdve, a szelídebb tapintású kavicságyon, téglajárdán keresztül vezet az egyre finomodó természetes anyagokból készült ágyásokig. Megtapasztalhatjuk finom homok, az erdei avar, a moha érintését, amíg megérkezünk a szalmabála kunyhóig.

A kunyhó megtekintése után, most a finomabbtól a durvább felé haladunk, és ezzel az élménnyel gazdagodva léphetünk be a labirintus útvesztőibe. Ez nem éppen egy szokásos labirintus, ahol sétálgatva, találomra keressük a kiutat. Kezünkben egy kérdésekkel teli feladatalappal járjuk az ösvényeket, ha jó választ adunk, akkor jó irányba haladunk a biztosan kivezető úton, ha válaszunk rossz, akkor zsákutcák figyelmeztetnek a nem megfelelő választásra.

Ez itt ugyanis az ökológiai tudatosulás labirintusa, amiben akkor tudunk csak jól eligazodni, ha mindennapi életünk környezeti kihívásaira jó válaszokat adunk.

Ha sikeresen kijutottunk az útvesztőből, jutalmunk egy kis szaunaházban eltöltött szaunaélmény lehet, és az út addigi fáradalmait enyhíthetjük egy fűthető dézsafürdőben.

A falu közepén, ahol a falu utcája kiöblösödik, és ahol a buszmegállót is megtalálhatjuk, egy boltíves tornáccal ellátott épület áll velünk szemben. Az épület régen is, és most is a falu egyetlen bolthelyisége, amelyet a helyi, alig 70 fős lakosság nehezen tart csak fenn az alacsony fizetőképes kereslet miatt. Ha ide betér, szétnéz, és választ is útravalót, segíti a helyi közösséget kiszolgáló bolt fennmaradását. És, hogy legyen miből választani, arról a helyi termékek széles skálája gondoskodik, amelyek bemutatásra kerülnek és megvásárolhatók. A boltban kicsinyke söntés kínál üdítőket, csemegéket. A bolt tornácos teraszán fapadok, asztalok várják a településen átutazó vándort, hogy a kellemes árnyékban megpihenve, felfrissülve folytathassák útjukat, akár az országos kék jelzésen, vagy reményünk szerint a „Szív útjain”.

A gömörszőlősi Szőlő-hegy nyugati oldalvölgyében került kialakításra egy pihenő és meditációs hely. Egy faoszlopokból emelt lugas nyújt pihenési lehetőséget a vándornak, a kemencében elkészítheti az étket, és öt csőszkunyhó közül válogathat, ha itt szeretne éjszakázni. A kunyhókban egyszerű fapriccs a fekvőhely, ahonnan kilátni a szabadba és derült éjszakákon megcsodálható a csillagos égbolt. Ha valaki szeret elmélyedni gondolataiban, önismeretet tartani, kívánja ehhez a csendet, nyugalmat, az erdő éjszakai neszeit, akkor a legjobb helyen van.

Minden adott, kivéve a víz. A kút ugyanis száraz. A valaha bővizű kutak mára az év legnagyobb részében szárazak, jelzik a környezet változását. A lecsupaszított, egykor erdős, ma füves domboldalakon a víz gyorsan lefolyik, míg korábban az erdő helyben tartotta, felitta a vizet. Másrészt az egyre szélsőségesebb és gyorsan változó éghajlat is kevesebb csapadékot hagy a tájon, mint korábban. Gondolataink közé így befészkelik magukat a vízzel kapcsolatos gondok, a feltöltött kulacsok helyett ezt kapjuk útravalónak a következő állomásig.

Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 1993-ban indította útjára a „Gömörszőlős, a fenntartható falu” programját, azzal a céllal, hogy bemutassa a fenntartható fejlődés gyakorlati megvalósulását. A modell alapgondolata a környezeti és szociális szempontokat figyelembe vevő gazdaságfejlesztés. A helyi piac újrateremtése, a fenntartható életmód megőrzése és fejlesztése a helyi kultúra és helyi természeti adottságok révén. Az eltelt években Gömörszőlős mind idehaza, mind nemzetközileg ismerté vált a program következményeként, évente két-három ezer látogató ismerhette meg a projektet és szerzett elméleti, gyakorlati ismereteket a fenntartható fejlődésről.

A gyűjtemény együttest a Tompa Mihály Emlékbizottság, mai nevén Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület lelkes lokálpatriótái hozták létre több évtizedes gyűjtő és szervező munkájukkal. Az alábbi gyűjtemények működtetését ma is az egyesület biztosítja a helyi tagjainak önkéntes munkájával. A gyűjtemény legkorábban kialakított egysége maga a néprajzi gyűjtemény, ez a galériával szemben, az egykori gazdasági épületben kapott helyet. Itt láthatók a népi gazdálkodás és az erdőgazdálkodás kisebb munkaeszközei, valamint a háztartás és a kenderfeldolgozás eszközei, berendezései. A falakon fotók segítségével láthatók gyakorlati alkalmazásuk, valamint Dél-Gömör gazdag népi építészetének jellemző objektumai.

A Kisgaléria mögötti árnyas kertben található az önellátó paraszti gazdaság földműveléssel, állattenyésztéssel kapcsolatos nagyobb méretű munkaeszközeit, gépeit bemutató szabadtéri kiállítás. A fészerek alatt és a csűrökben többféle szekeret, kocsit, lovas szánokat, cséplőgépeket, petróleummal üzemelő erőgépeket, gabonaőrlő szerkezeteket, tűzoltókocsikat és számos földművelő eszközt láthatunk. A kiállítás másik része az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódik. A favágó életformának az emlékei közül egy faszénégető boksa és két fakunyhó látható, amelyek ideiglenes szálláshelyül szolgáltak az erdei munkásoknak. A Galéria az egykori iskola tantermében került kialakításra. Itt időszakos kiállításokat rendez az egyesület, elsősorban gömöri, vagy Gömörhöz valamilyen szállal kötődő alkotók kapnak bemutatkozási lehetőséget. Évente a falu ad otthont az Alkotók Népfőiskolája képzőművészeti nyári táborának, amelynek több mint húsz éve Máger Ágnes miskolci festőművész a művészeti vezetője.

A gömörszőlősi református templomot 1824-ben kezdték építeni, közadakozásból. A torony építésére csak évekkel később került sor. A 22 m magas harangtornyot a déli oldalfal közepére emelték. A településnek faluképi szempontból is jelentős építészeti értéke a templom, műemléki védettségű, amely számos kulturális értékkel rendelkezik. A templomtoronynak különleges értéke, hogy nyolcszög- alapú gömb és gúla formájú toronysisakját agyagpala (az egykori nagyvisnyói bányából fejtett kőzetpala) fedi, ami országos szinten is egyedi értéket képvisel. Festett növényi ornamentikával díszített úrasztala a Tiszán inneni Református Egyházközségnek legrégibb úrasztala, 1673-ból datált. Mennyezete festett kazettás deszkamennyezet, karzatának mellvédje és a padelők is díszítettek – Madarász István, naprágyi asztalosmester munkája. A templom falán egy állandó fotókiállítás látható „Festett kazettás mennyezetek és berendezési tárgyak B-A-Z. megyében” címmel. A gyűjtés id. Dobosy László, a fotók ifj. Dobosy László fotóművész munkája.

1849-től 1851-ig az akkor a szomszédos Keleméren szolgáló Tompa Mihály volt a filia lelkésze, ennek emlékét márványtábla őrzi. Két faragott tölgyfa kapuja a hagyományos felvidéki kapuk formáját őrzi, Ráczi István putnoki fafaragó munkája.

A „Kakasvár” a falu ÉNY-i részén lévő dombrész régi neve. A házak oromzatán régen fémlemez kakasok álltak, innen ered az elnevezés. Az É. Kovács család tulajdonát képezi az a sajátos, skanzen-szerű porta, amelyen egykor a család önellátó gazdálkodást folytatott. Ma már gazdasági tevékenység nem folyik itt, de az épületeket és a munkaeszközöket megőrizték és az érdeklődők számára megnyitották a portájukat. Néhány épületeket belülről átalakítottak, ezzel az egykori gazdálkodást szolgáló helységek más funkciót kaptak. Így az egykori istálló ma kiállítási tér, itt kerülnek bemutatásra Babus P. Benjamin kézműves-ezermester famunkái, a portán lévő csűrök pedig közösségi terekké váltak, csűrszínpaddal. Az egyik ilyen ólas csűrben családi képzőművészeti és kézműves galériát létesítettek. A portához tartozik még jó néhány egykori, ma is meglévő egyéb gazdasági épület, mint a hídasól- (fából a talaj fölé gerendavázra – hídasra – épített disznóól), tyúkól, méhes, fás színek,

A lovak iránt érdeklődő vendégeket több, mint nyolc minősített oktatóló, és négy lovasoktató várja a lovasudvarban, legyen szó akár kezdő lovasoktatásról, túralovaglásról, lovasíjászatról, igényes hobbilovaglásról, lókiképzési ismeretekről. A kezdőknek lovaglókarám, haladóknak ügyességi akadálypálya, lovasíjász pálya, a kalandoroknak gyönyörű tereplehetőségek állnak rendelkezésükre, míg a kísérők a Kakasvári Porták kiállításainak megtekintésével tölthetik idejüket. Jelenleg körülbelül húsz barátságos ló él a faluban, akik önmagukban is látványosságnak számítanak. A lovas programokon való részvétel előzetes jelentkezéshez kötött.

A Csató-bérci Lovastanya Gömörszőlős külterületén, közvetlenül a falu határában található. A lovak iránt érdeklődő, lovagolni vágyó vendégeket várják ide, akik kihasználva a vidék kitűnő adottságait emlékezetes lovastúrákon vehetnek részt. A honalapítás korát idéző jurtában szeretettel várják a csoportokat minden évben május és szeptember között. Az adott csoport érdeklődési köréhez kapcsolódó tematikájú előadásokkal, élő történelemórákkal fogadják a csoportokat. A jurta berendezése neves kézműves mesterek által készített rekonstruált tárgyakból áll. Az előadásokhoz kapcsolhatók egyéb múltidéző programok: íjászat, lovaglás, kóstoló őseink étkeiből, tűzgyújtás, regélés, dobbal kísért énekszó.

Jurtákban nomád szállás igényelhető. A jurtában matracok vannak, saját hálózsák szükséges. A jurtaszállás fürdőszoba használati lehetőséggel egészül ki.

További igénybe vehető szolgáltatás a gyógynövényismeret fejlesztése.

A falu szélén, elszigetelve, gyönyörű természeti környezetben találhatjuk meg a Gömöri Lovasudvart. A felújított vendégházban, három szobában, összesen 10 férőhellyel, teljesen felszerelt konyhával, nagy közösségi térrel, terasszal, óriási, különálló kerttel, tűzrakóhellyel rendelkező falusi szállás üzemel. Tereplovaglást, különböző lovas túrákat és lovasoktatást vállalnak.

Gömörszőlősről kiindulva, lóháton járhatják be a környék nevezetességeit, legszebb útvonalait, maximum 6 fős csoportokban, helyi, gyakorlott lovas túravezető idegenvezetésével. A lovas túrák a környék legszebb területeit, kulturális nevezetességeit, természeti örökségeit mutatják be.

A helyiek által „Tompa fája” névvel illetett idős, feltehetően 350 év körüli kocsányos tölgyfának egykor terebélyes ágai már lepusztultak, a kéreg lepergett róla, a törzse sűrűn rágásokkal van átlyuggatva. Az ezredfordulón száradt ki a nagy hőscincérek egyre sűrűsödő támadásai során. Ez a famatuzsálem neves költőnkre, Tompa Mihályra emlékeztet minket. A történet szerint a Bach-korszak idején ennél a fánál szervezett titkos politizálásokat, eszmecseréket. A fa az erdő szélén áll, a többi fa árnyékában felfrissülhetünk.

A helyben előállított termékek az épület „ÉLÉSKAMRÁJÁBAN” találhatóak, ahol kóstolásra és vásárlásra is van lehetőség. Az épület konyhájában készülnek a helyi mézeskalácsok és sütemények. A foglalkoztatótérben hímző,horgoló, vagy szövő foglalkozásokkal ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Az udvaron filagória és kemence várja a látogatókat, akik szívesen megismerkednek a helyben, helyi alapanyagokból készült ételekkel. Az itt található felújított csűr is várja látogatóinkat, a csűrszínpadon pedig falunapokon, jeles napokon a meghívott előadókat hallgathatják meg.

Bár adatok nem támasztják alá, de vélhetően a település már a középkorban rendelkezett kápolnával, 1332-ben saját egyháza volt pappal. Azonban a lakosság hamar áttért a református vallásra, már 1540-ben gyülekezetet alakítottak. A parókiát 1748-ban alakították ki, 1771-ban pedig a református egyházközösség működtette az iskolát egy tanítóval. A feltehetően a 18. században épített fatemplom, a települést sújtó tűzvészben az enyészeté lett. A ma fellelhető templom 1782-83 között épült, késő barokk stílusban torony nélkül. A harangtorony csak később, 1861-ben készült el, melyet 1862-ben 20 méteresre magasították, az eredeti tornyot túl alacsonynak találták. Az 1834-es földrengés a templomot sem kímélte, de a javítási munkálatokat gyorsan befejezték. A templom Szuhafő határában lévő domboldalon helyezkedik el, ahonnan csodás panoráma nyílik a településre. Megközelíthető a faluból kiinduló lépcsősoron. A fehérre vakolt templom a református minimalizmus hagyományait követi, a templom egyszerű palafedést kapott, a harangtorony meredek hajlásszögű, sokszög alapú gúla sisakja fémlemez borítású. A templomhajó keleti vége lekerekített, az órás harangtorony a hajó nyugati oldalán, annak közepén helyezkedik el.

Két harangja van: A 200 kg-os (70 cm) harangjának felirata: „Jertek imádjátok az Urat. Isten dicsőségére öntették a szuhafői református egyház hívei az 1925. évben. A Hm. rt. Öntött engem Bp-en F. W. Rincker által, no. 5200.” És a 120 kg-os (59 cm) felirata: „Bartók József özvegye, szül. Lenkey Juliánna öntette a felső-szuhai ref. egyház részére. A harangot öntötte Hilzer Ignácz Bécsújhely. Új modor szerint felszerelte Pozdech József Pesten, 1868.” A templombelső szimbiózisban él a külső homlokzati díszítettséggel, belül is egyszerű fehérre vakolt falak fogadják a lelki üdvükért betérő hívőket. Az színes ablakokon keresztül beszűrődő napsugarak popmás fényjátékot adnak elő a hófehér felületeken. A mennyezet kazettás. A legenda szerint itt született Szuhay Mátyás magyar kuruc vezér.

Szuhafő környékét a 13. században a Miskolc nemzetség birtokolta. A középkorban feltehetően már volt kápolnája, erről azonban írásos dokumentum nem áll rendelkezésre. A reformáció korán elterjedt, a községben 1540-ben már református gyülekezet alakult. A 18. században már volt egy fatemploma, de ez 1780-ban a faluval együtt leégett. Ma is álló temploma 1782-ben épült, tornya pedig 1861-ben. A Szent Erzsébet tiszteletére szentelt kápolnát 1973-1974-ben építették.

Szuhafő község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban délnyugatról Gömörszőlős, dél-keletről Zádorfalva, észak-keletről Trizs és észak-nyugatról az országhatár által határolt területen helyezkedik el. A megye észak-nyugati részén, a Szuha-patak völgyében fekvő, ~165 főt számláló település. A szlovák zöldhatár 2,5 km-re húzódik. A település a 26. számú főközlekedési útról Kazincbarcika vagy Putnok után lekanyarodva, majd kizárólag dél-keleti irányból Zádorfalva felől közelíthető meg közúton. A legközelebbi városok Kazincbarcika 30 kilométerre, Ózd 30 km-re találhatóak, melyek a kedvező infrastruktúrának köszönhetően tömegközlekedési eszközzel és magán gépjárművel is egyaránt megközelíthetőek. A település hosszirányú tengelyét a Szuha-patak képezi. Szuhafő környékét a 13. században a Miskolc nemzetség birtokolta. Egyes adatok szerint 1332-ben már egyháza volt, lelkipásztorral. A község mai nevén a XV. századtól szerepel, először Zuchafeu (Zuhawef) néven egy 1427-es oklevélben (Gömör megye monográfiája), mint a Szuhayak birtoka. Korán áttértek a református hitre, 1540-ben már megalakul a református gyülekezet. 1771-ben iskolát működtetett az egyházközség egy tanítóval. A községnek az évszázadok során több birtokosa volt: a Máriássy, a Vattay, a Miskolci és végül a Ragályi család. A XVIII. században tűzvész pusztította el. A faluderékra vonatkozólag azt vallják a helybeliek, hogy ez a hely lakhatatlan volt, csupa ingovány, pocsolya. A falu derekát régi nevén Pocsa tájnak hívták. E mellett a hagyomány mellett szól a két dűlő: Latránfalva és Pusztatemplom a kolostorával együtt nem a faluderékban, hanem dombon épült ki. A partságon nemesek is laktak, sőt régebben a nemesi települések domináltak itt. Múlt századi kutatásokból az alábbi információk derültek ki a településről: a faluderék sokáig nem volt alkalmas a letelepülésre, ez sokáig lakatlan volt. A jelenlegi Szuhafő kristályosodási pontja a partság volt. Itt lelt tanyát a nemesi hadak zöme az Alsóparton. A nem nemeseik a Felsőparton telepedtek le. A partságból emberöltőkön át állandóan folyt a leszűrődés a derékba, miután a Szuhapartot feltöltötték és kiszárították. A nemesek és partiak megkülönböztetése újabb keletű. A faluderékba való leszűrődésnek nemcsak népesedési és a helyszűkében rejlő oka és célja volt. A leköltözés egyúttal társadalmi megnyilvánulás is volt: a derékban alakultak ki a nemesek tágas belsőségű, módos házai. Itt csináltatott magának külön kutat majdnem mindegyik nemes család, s tette életét nemcsak módosabbá, hanem kényelmesebbé is. A derékba való beköltözéssel biztosították a nemesek a parton maradt szegényparasztoktól való társadalmi elkülönülésüket is. Erre vall a nemesek-partiak megkülönböztetés. A derékba való költözés társadalmi haladást jelentett. A parton maradt nemesi családok társadalmilag is háttérbe szorultak.

Szuhafő lakóinak száma a II. világháború óta folyamatosan csökken. A közeli városok, az iparvidék szívta el a lakosság aktívabb részét. Ennek eredménye az elöregedés, a demográfiai mutatók romlása. Az elöregedés biztos fokmérője az alacsony gyermekszám. A munkanélküliség itt is jelentős, örvendetes viszont a vállalkozási kedv élénkülése. Az alapfokú oktatás hiánya nem jelenti a kulturális élet hiányát Szuhafőn. A Szuhafőre látogatók remek építészeti emlékeket és rendkívül gazdag természeti látnivalókat csodálhatnak. A község viszonylagos elzártsága, természeti értékei, Aggtelekhez való közelsége vonzóvá teszik a turizmus számára. Szuhafő környékén nem folyt bányászat és ipari termelés, ezért a természet érintetlensége kiváló terepet nyújt az ökoturizmus számára. A település határában húzódik az Aggteleki Nemzeti Park.

A Szuha-patak a Sajó egyik bal oldali mellékfolyása, amely az Aggteleki-karszton, Szuhafőnél ered, majd dél-keleti irányba folyva érinti Zádorfalvát, Alsószuhát, Dövényt, Jákfalvát és Felsőnyárádot. Felsőnyárádnál felveszi a Csörgős-patakot, tartva továbbra is az eredeti útirányt. Kurityán és Izsófalva után Szuhakállónál eléri a Sajó völgyét, és mesterséges mederben déli irányba fordulva Múcsony nyugati részét érintve ömlik a Sajóba Kazincbarcikánál. Az eredeti meder Múcsonytól délre haladt és Sajószentpéter határában érte el a Sajót. Neve szláv eredetű, jelentése száraz, azaz nyaranta kiszáradó vízfolyás.

Trizs „legöregebb” örökségvédelmi szempontból legértékesebb házában épült az interaktív tájház. Lehetőség nyílik egy kis történelmi merengésre, a helyi tradicionális életmód és lakáskultúra megtekintésére, mely egy állandó kiállítás keretében látható. A bútorok helyi lakosok által felajánlott korabeli darabok. A ház mögött épült kétosztatú csűr egy attraktív, nyitott-fedett tér, közel a természethez, a gyümölcsös domboldal aljában. Kiváló helyszín egy meditatív elvonulásra, vagy szórakozásra a fadézsás, szénaágyas padláson, mikro könyvtárral és csillagvizsgáló kuckóval.

A Szív Útjai tú

A Szív Útjai túraútvonalon található Meseerdőben különösen szép természeti környezetben, szórakozással egybekötött ismeretszerzésben és tartalmas kikapcsolódásban lehet része az ide látogatónak. Függőágyak, lombház, mezítlábas ösvény, gombamászóka várja az ide érkezőket.

raútvonalon található Meseerdőben különösen szép természeti környezetben, szórakozással egybekötött ismeretszerzésben és tartalmas kikapcsolódásban lehet része az ide látogatónak. Függőágyak, lombház, mezítlábas ösvény, gombamászóka várja az ide érkezőket.

A középkori egyházról nincsenek adatok, az újkorban a lakosság áttért a református hitre, amit ma is gyakorol. Imola első templomát 1631-ben építették, melyhez 1755-ben egy alacsony tornyot állítottak. E templomot 1785-ben elbontották, de a tornyot meghagyták. A toronyhoz Brojek Ignác csetneki építőmester tervei alapján késő barokk stílusban építették hozzá a mai templomot oly módon, hogy a torony a templom déli hosszanti falához került. A torony alsó része biztosítja a bejáratot is. 1856-ban tornyát 25 méterre magasították. A templomban 375 ülőhely van. A templom famennyezete festett kazettás. Kilenc sorban nyolc-nyolc kazetta van. A kazetták alapszíne valamikor égszínkék volt. Díszítése csúcsban végződő, oldalt benyomott sötétbordó szalaggal körülvett fehér mező, melyben kék stilizált növényi indák láthatók. E medalionos díszítés mind a 72 mezőben azonos. A karzat és a padok mellvédjeit, a papi szék előrészét és háttámláját a “Bibliai képek”-nek nevezett cédrusfákból és tulipánból álló képek díszítik. Több helyen az 1786-os évszám olvasható, ez a festés évét jelzi. Az egész templomban a kékes szín uralkodik. A festőasztalos nevét nem ismerjük. Két karzata van. Elnevezése eltér a Sajó-völgyben használt elnevezéstől. Itt a nők ülőhelye fölötti karzat a legénykar. Ide azok a legények ülhettek, akik már választottak maguknak párt. A férfiak fölötti karzatot leánynéző karnak nevezték. Itt azok a legények ültek, akik házasodni akartak és a más faluból érkezett vendéglegények, hogy láthassák a falu leányait. A padok használatát egy 1786-ban hozott egyháztanácsi egyezség írja elő, s azt többségében ma is megtartják. A nyugati oldal a nőké, a keleti pedig a férfiaké. Külön padsor járt a Ragályi, az Osváth és a Lenkey családoknak. A szószékkel szembeni pad a lelkész családjáé.

A régi magyar népies imola szó jelentése hínár, mocsár, így a falu neve mocsaras területet jelent.

Imola törpefalu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Putnoki járásban. Miskolctól közúton kb. 45 kilométerrel északnyugatra található. Az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos.

A település a 13. század vége, 14. század eleje körül alakult ki, nevével először egy 1344-ben kelt dokumentumban találkozhatunk. A régészek erről a faluról nevezték el „imolai típusúnak” a korai Árpád-kor uralkodó bucakemence-fajtáját. Ennek alakja a fajszi típusú bucakemencéére hasonlít, de az imolai kohók melle nyitott, hatásfoka rosszabb volt, a salak nem folyt ki a kemencékből.

Imola 1295 és 1344 között a Szuhai-család megvásárolta e területet. A települést is a Szuhaiak alapították. Az egyetlen 1551-es dézsmajegyzék névsora bizonyítja, hogy ekkor a népessége teljesen magyar volt. Mivel a Szuha-völgyi területektől kissé távol esett, ezért a család kiengedte a kezéből. A földek nagy részét házasság, vagy egyéb úton nemesi családok szerezték meg, majd kúriákat építettek. Az úrbéres Imola lassan nemesi faluvá lett.

A török pusztítás hatására századokig tartó visszaesés következett be a településen. 1427-ben még 18 jobbágyportája volt, 1548-ban már csak 2 zsellért és 2 megégett portát jegyeztek fel. 1566-ban a törökök felégették a falut, 1570-ben lakott portája nem volt, teljesen elnéptelenedett a falu.

A török-vész elmúltával jelentek meg a faluban a mai családok ősei. A nemesi telkeken lévő kuriális és armalista nemesek 1668-ban: Bodó, Lenkey, Molnár, Osvárt és Ragályi családok. Az 1700-as években bővült a Bodnár, Deák, Huszár és Ujj családokkal. A nemesi telkeken élő parasztságnak a birtokosok tetszésük szerint osztottak vetőföldet. 1741-ben a legtisztább nemesi falvak közé sorolták Imolát is, ahol 7 kúriás nemes mellett 6 armalista nemes lakott. 1784-ben 64 házban 75 család lakott, 366 fővel. 1890-ben a 72 lakóházban 371 lakos élt. Ezek közül 308 református és 45 katolikus vallású volt.

Az I. világháborúban 12 imolai vesztette életét. A két háború között a faluban is éreztette hatását a gazdasági világválság, megindult az elvándorlás az ország és a világ minden részébe. A II. világháború igazi harci eseményeket is hozott a településre. Elbeszélések szerint a Kossuth utca 59. számú házban három szovjet felderítő katona tartózkodott. Ezt követően pedig több szovjet alakulat volt a faluban elszállásolva, akik a maguk szükségleteit a falu készletéből elégítették ki. Az 1939 és 1945 között elesett katonák nevei csak a rendszerváltás után kerülhettek fel a falu főterén álló emlékműre, amin az I. világháború áldozataira is emlékezünk.

1956-ban Imolán az akkori fiatalok az események hallatán a falu főterére vonultak és ott elszavalták a Nemzeti dalt. Ezt követően a megtorlástól tartva és talán kalandvágyból is, hárman emigráltak az országból.

A 20. század elejéig egy cserép- és téglagyár is működött a falutól nem messze, a patak felső folyásánál, ahol jó minőségű agyagot találtak. Az ott készült, időtálló, jellegzetes „hódfarkú” tetőcserepek máig több ház tetején láthatóak.

Az első világháború után, majd a ’30-as években, a gazdasági világválság idején sokan elvándoroltak.

A második világháború is több csapást mért a településre, ahol szovjet katonákat szállásoltak el. Később a lakosság az egyre fokozódó városiasodás következtében tovább csökkent, Imolának ma alig 100 lakosa van.

A völgy aljában jól látható a mélyen bevágódott (-5-8 m) víznyelő meder, az erős elnövényesedés ellenére is. 53,3 m hosszú, +3,9 m; -23,3 m szintkülönbségű. A járatok felső része alsó miocén ún. bretkai mészkőben, alsó szakasza középső triász steinalmi mészkőben képződött. Feltárása 1960 nyarán történt. A második bontott felső bejáratát a 80-as évek elején a Meteor kutatói létesítették. A bontott alsó víznyelős bejárat ill., a felső szintén bontott -4 m mély bejárati akna után egy rövid folyosó végében -5 mély keskeny (0,6×2,5m) hasadékakna vezet az alatta lévő szépen oldott 5×5 m-es terembe. Innen az omladék tömbök között átbújva a több ponton is megjelenő vizet lehet követni, ami a -4 m mély II. akna alatt egy lépcsőzetesen lejtő mosott kövekből álló omladékos aljzatú folyosóba torkollik.

A tágas folyosó aljába becsúszott tömbök között keskeny ismét lépcsőzetesen lejtő hasadék vezet a jelenlegi végpont (-23,23 m) feltöltődött aljzatú kicsiny termébe. A szálköves járatokban sorozatos robbantásokkal jutottak a végpontot elzáró kőzetomladékig, aminek hézagait a felszínről bekerült kvarckavics tölti ki és így abban huzat nem volt érezhető.

A Tóberke-völgyet a víznyelő batukaptúrával lefejezte és így alakította ki a jelenlegi nyelőtölcsérét.

Omladékos járatait a gyakori erős vízmosás jelenleg is alakítja, ami a régi ácsolatokat és a rozsdásodó vaslétrákat is rongálja. A barlang kisebb nagyobb termeket és azokat összekötő vízszintes, lépcsőzetesen lejtő és függőleges szakaszokat alkot, mely jellemzően DNy-DK felé tartanak. 1,5-2 km2-es vízgyűjtő területe felső pannon-pleisztocén agyagos-kavicsos üledékek alkotta dombvidéken alakult ki. Csapadék mentes időszakban kb. 100-200 liter/perc vízhozamú, de a nagy esőzések alkalmával akár 10 000 liter/perc hozamot is képes elnyelni visszaduzzasztás nélkül. Az utóbbi időkben kezd egyre inkább időszakossá válni. Az eltűnő vizek nyomjelzése (eddig három alkalommal: 1954, 1960, 1985) eddig eredménytelen maradt. Az eltűnő víz valószínűleg a mélykarsztba jut és Szlovákia felé áramlik.

A látogatóközpont Ragály frekventált helyén található, településképileg fontos épület. Információs pont, gömöri termékek kiállítótere, kerékpáros pihenőhely szolár zuhannyal, kerti bemutatóhellyel, ehető kerttel, gazdálkodási kiállítással, „gazda” játszótérrel. Gazdag, színes időtöltést ígér a látogatóknak. A látogatóközponttól indul faluséta, mely az Árpád kori templomot, a Balassa kastélyt is érinti.

A falutól nem messze, az Aranyos-tető nyárral, fenyővel telepített oldalán látható Borsod-Abaúj-Zemplén megye legidősebb kocsányos tölgye, mely 26 méter magas, 638 cm törzskerületű. Az Emléktölgy (Prohom fa, Nagyfa, Öregtölgy) korát 1978-ban 350 évesre becsülték. Környékét korábban ős-erdőnek nevezték, mert hasonló korú tölgyekkel volt tele, melyek korhadó rönkjeit most felfedezhetjük az avarban. Az Emléktölgy az 1922-es tarvágás során azért menekült meg, mert a favágóknak nem volt olyan nagy fűrészük, amivel ki tudták volna vágni.

A templomot 1842-ben építették, védőszentjéül Xavéri Szent Ferencet, India védőszentjét választották. A templom mellett klasszicista stílusú plébánia épület áll.

A templom a plébánia fölött, a falu déli lejtős oldalában magasodik. Az épület 1944-ben, a II. világháború alatt erősen megrongálódott, több találat érte. 1952-ben állították helyre Ignácz Géza plébános irányításával. A falakon látható festményeket Prokop Péter, Rómában élő magyar festőművész készítette 1954-ben.

A klasszicista stílusú kastély építtetője a Szabó család, Szabó Ágostonné, aki a Ragályi család leszármazottja volt az 1820-as években. A téglalap alapú kétemeletes épület egy korábbi kúria átépítésével jött létre. Később a főépületet földszintes toldaléképületekkel bővítették kétoldalt. Szobái boltozottak. Első emeleti dísztermének művészeti mozaikpadlója jelentős érték. A Ragályi-kastélyt a köznyelv "fehér" kastélynak nevezi, mivel ellentétben a szokásos okkersárga kivitelezéstől ezt az épületet fehérre festették. Jelenleg magántulajdonban van és felújításra szorul.

A templom román-kori, 13. sz.-i eredetű, eredetileg római katolikus templom volt. Az épületet 1564-ben a törökök lerombolták. A felújított templomot 1626-ban tűzvész pusztította el. Ezt követően újra és újra helyre állították. A középkori falfestményeket és a latin nyelvű szövegeket a reformáció idején lemeszelték. A falfestményeket és a latin nyelvű szövegtöredékeket közelmúltban tárták fel és restaurálták. A 18–19. században és 1908-ban erősen átalakították. A barokk jegyek a 18. sz.-i átalakításokból származnak.

Bejárata a déli oldalon nyílik. Hajója viszonylag rövid (7 m x 15 m), diadalíves, egyenesen záródó szentélye dongaboltozatos. A huszártorony az 1876–82-es felújításkor készült, eredetileg a tető keleti végén állt. Mostani helyére, a nyugati oldal fölötti tetőrészre 1908-ban helyezték át. A hajó és a szentély déli falát egy-egy keskeny román kori résablak töri át. A 19. században a hajó másik ablakát és a szentély zárófalát is megnagyobbították. A hajó 18. század végi kazettás, festett famennyezetét 1910-ben lebontották, most egyszínű, sík deszkázat helyettesíti. Berendezése festett fakarzatok, szószék, fapadok, népies barokk stílusban, 1790 körüli időkből. Az északi és nyugati oldalon álló, csavart faoszlopokkal alátámasztott karzat mellvédjének medallionjait édenkerti motívumok díszítik. A festett szószékkorona finom faragású, gazdagon díszített. A csúcsán pelikán áll, alul a birtokos Balassa-Ragályi család. Több más tárgyon is festéknyomok látszanak. Úrasztali kelyhe 1480 tájáról való.

Az emberiség – több, mint hét milliárd ember – együttes környezeti terhelése meghaladta a másfél bolygót. 2019-ben 1,75 bolygónyi erőforrást használt fel az emberiség. Amennyiben ez tartamosan lenne elosztva, akkor már elfogytak volna az arra az évre elfogyasztható természeti javak. Az energiafogyasztásból, élelmiszer termelésből, fafelhasználásból és az infrastruktúrák, települések által elfoglalt területekből származó környezeti terheket az ökológiai lábnyom méri. Az egyes emberek ökológiai lábnyoma arányos az anyagi fogyasztásával. Ha ezen a Földön mindenki egy átlag amerikai életszínvonalán élne, akkor öt bolygó természeti kincsei elégítenék ki az emberiséget. Egy átlagos magyar életszínvonalon ez csupán 1,78 bolygó lenne. Ám ez nem vigasztalhat bennünket, mert ez is jóval több, mint amennyit elvehetnénk. Ökológiai lábnyom kalkulátor segítségével megtudhatjuk a saját ökológiai lábnyomunkat. A kalkulátor segít abban, hogy életmódunk melyik részén kellene változtatnia, hogy csökkenthessük környezeti terheinket.

A terület földrajzilag az Észak-magyarországi középhegység nagytájhoz, az Észak-magyarországi medencék középtájhoz, a Borsodi-dombság kistájcsoporthoz, illetve a Putnoki-dombság kistájhoz tartozik. Közigazgatási lehatárolását nézve a Gömöri kistérség az Észak-magyarországi régióban, azon belül pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részében az Ózdi kistérségben található. Gömör - Magyarország kicsinyben - mondták sokáig az egykori nagy kiterjedésű megyéről. Változatos természeti környezete, rengeteg erdeje, termékeny folyóvölgyei, legelői, ásványkincseinek sokasága a több nemzetiségű lakosság számára nagyfokú önellátást tett lehetővé. Gömör vármegye és a várispánság kialakulásának ideje bizonytalan, első ispánjának nevét 1240-ből ismerjük. Középkori központja a Sajó mentén található Gömör (ma Gemer) vára, később Rimaszombat vette át ezt a szerepet. A „gömör” szót török eredetűnek mondják, jelentése: szén. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a bányászat, vasművesség Borsodba és Gömörbe koncentrálódott, a XV. században mindkettő élenjáró adófizető volt. 1555-66 között a törökök Fülek várának eleste után meghódították egész Gömört, így a megye déli részén állandósult a török uralom, csak 1699-ben szabadult fel újra. Az egymásra épülő gazdálkodási formák, kereskedelmi kapcsolatok évszázadok alatt kialakult szervességét a trianoni határok vágták el, az egykori megyéből mindössze a déli rész, mintegy kéttucatnyi település maradt országunkban. Határon inneni központja Putnok városa lett, legkisebb határon innen maradt települése pedig Gömörszőlős. Növényföldrajzilag a terület a Pannóniai flóratartomány Északi Középhegység Tornai karszt flóravidékének mondható, ám a Putnoki-dombság flórajárásába tartozó terület alapkőzetében, kialakult talajaiban, éghajlati adottságaiban és növényzetében is eltér a szigorúan vett Gömör-Tornai karszttól. Természetes növénytakarójára a lombos erdő, mely a települések kialakulásának ellenére nagyrészt fennmaradt (49,1%). A terület jellemző erdőtársulása a cseres tölgyes, illetve a gyertyános kocsánytalan-tölgyes volt. Az erdőirtások területein, ahol az erdők nem tudtak megújulni, másodlagos társulások jöttek létre, mint pl. a sztepprét, a fenyérszerű borókás, vagy a csarabos. A patakvölgyek felsőbb szakaszát égerligetek, a lelassult vízfolyású patakokat fűzligetek szegélyezik.

Gróf Serényi Alajos emeltette klasszicista stílusban az egykori várkastély helyén. A kastélyt égetett téglából építették és az egykori vár építőköveivel erősítették meg 1834-ben. Falainak vastagsága néhol az egy métert is meghaladják. 1860-ban gróf Serényi László a kor színvonalának megfelelően átalakíttatta, lakályossá tetette, körülötte díszes parkot létesített. A hajdanán gyönyörű parkot zömében őshonos fákkal ültették be, mely a térség erdőtársulásaiban is előfordultak. A park ma már csonka. 1945 után a többi magyarországi kastély sorsára jutott. Volt kultúrház, gyermeküdülő, hadirokkantak átképző központja. 1970–1991 között Szociális Foglalkoztató Intézetként működött. Jelenleg magánkézben van, állagmegóvás érdekében lecserélték a tetőszerkezetét, lakatlan. Hasznosításával kapcsolatban tervek készültek, illetve a pályázati beadása elkészítés alatt áll.

A Magas-bérc tanösvény a "Természeti értékek megőrzése a Gömöri térségben" elnevezésű projekt keretében, a Putnok és Térsége Társulás által, Európai Uniós támogatással valósult meg 2007 tavaszán. A tanösvény Putnok-Serényfalva-Kelemér térségének természeti értékeit, geológiai viszonyait, élővilágát, erdő- és vadgazdálkodását mutatja be. A tanösvény 20 állomással került kivitelezésre, tájékoztató táblákkal és pihenő helyekkel.
A tanösvény kialakítása során gróf Serényi Béla egykori vadászösvényét használták alapul. A séta az autóparkolóból indul és ide is tér vissza. Mivel rétegvonal mentén halad, így nem kell különösen nagy szintkülönbségeket megmászni. A tanösvény jelzése egymás alatt elhelyezkedő egy-egy vastag piros és fehér csíkból áll össze.

Az egyik legnagyobb európai nappali lepke. Csápja bunkós, teste karcsú. A hím szárnyai kékes-szürkés alapon fehér foltosak, a nőstényé sötétebbek. Magyarországon veszélyeztetett faj, a Vörös Könyvben is szerepel. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Ritkulásának ma elsődleges oka a kedvező élőhelyek felszámolása, és a változó éghajlat.

Az Országos Kéktúra Magyarország északi tájain végighaladó, Írott-kőtől Hollóházáig tartó, folyamatos, jelzett turistaút. Ez Magyarország és Európa első hosszútávú turistaútja, melyet Rockenbauer Pál a Dél-Dunántúli Kéktúrával és az Alföldi Kéktúrával egészített ki. Elnevezése Országos Kékkör.

Teljesítése semmilyen kötöttséggel nem jár, az útvonalat végigjárva a rendszeres sportoláson túl képet kaphatunk hazánk életéről, tájairól, megismerhetjük mindennapjait, lakóit, történelmét, föld- és vízrajzát, állatvilágát és természeti szépségeit.

Hossz: 1168 km

Szakaszok száma: 27 db

Bélyegzőhelyek száma: 152 db

Szintemelkedés: 31550 m

Szintcsökkenés: 32130 m

Teljesítők száma (2020. 03. 11-ig): 6702 fő

Részletek: http://www.kektura.hu/

Egy nagyjából 300 éves [[kocsányos tölgy][kocsányos tölgy]]. A helybéliek egy legenda nyomán nevezik a fát Kisasszony fájának. A Kisasszony a Mohosvár urának leánya volt, aki a fa földre hajló ágain lépett fel a fa ágaira, ahol gyakran font. Az egyik nap egy délceg lovag tűnt fel a fa alatt vezető úton, mire a várkisasszony leejtette az orsóját a földre. A lovag leszállt a lováról és felvette az orsót, de kívánságának teljesítéséhez kötötte, hogy feladja azt. A kívánság persze egy csók volt, amit meg is kapott a délceg lovag. Majd felmentek a várba, ahol a várúrtól megtörtént a leánykérés, majd boldogan éltek, amíg meg nem haltak. A vár idejében ez a fa aligha állt még itt, pláne nem lehetett idős. Így valószínűbb, hogy a fa névadója Vadnay Piroska, aki Vadnay Boldizsár földtulajdonos egyik leánya volt. Mindez az 1850-es évek derekán történt, ami arra utal, hogy a fa már akkor is feltűnő lehetett a többiek között. A fa alakja elmeséli történetét. A terebélyes, oldalra hatoló ágak arról tanúskodnak, hogy a fa egyedül állt itt, egy legelőerdő egyik meghatározó fája lehetett. Tőle nem messze láthatunk több koros fát is. Majd a legelő felhagyásával a fákat körbenőtték az újulatok, és az idős fák körül az erdő bezáródott, elvette a fényt. Az oldalsó ágak visszaszáradtak, és a hajtások felfelé, a fény felé törtek. Ezt láthatjuk ma az évszázados fán.

A már Serényfalva határához tartozó 349 m tengerszint feletti magasságú meredek hegy csúcsát egyes térképek tévesen Nagy-kőnek is jelölik, de neve egy 1883-as katonai térkép szerint eredetileg Zsidóvár volt. A Kelemértől DK-re, kb. 3 km-re, Serényfalvától pedig ÉK-re, kb. 5 km-re emelkedő hegytetőt csak É-ról, a nyereg felől lehet megközelíteni. Mesterséges erődítés csak a hegy É-i részén van, a nyereg feletti részen. A legkülső védelmi vonal egy sáncból áll, belső árokkal, a külső oldalon nincs árok. A sánc a Ny-i oldalon fokozatosan megszűnik, de az árok közel 30 m hosszan tovább folytatódik. Ennek a védelmi vonalnak a teljes hossza 75 m. Hátrébb még egy hegyperem jelenthetett védelmi vonalat. A hegy többi oldala felől nincs nyoma a felszínen erődítésnek. Az egykori telep hossza kb. 100 m, szélessége 40-50 m körüli. A várral először Dobosy László foglalkozott, aki egy helyi adatközlő várat sejtető elbeszélése alapján 1967-ben sikertelenül kereste a helyét, megtalálnia csak később Ráczi Dezső putnoki erdész útmutatása nyomán sikerült neki, majd ennek alapján 1993-ban rövid ismertetést közölt róla. A gömöri várakat bemutató, 1999-ben megjelent összefoglalásban azonban az szerepelt, hogy a Dobosy által említett és szerinte mesterségesnek tekinthető árok ismételten nem volt azonosítható. A 2000. év őszén Szmorád Ferenc, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának erdészeti szakfelügyelője azonosította a vár helyét, majd útmutatása mellett Pusztai Tamás állapította meg, hogy őskori föld-vár. A várat ezzel nagyjából egy időben Czajlik Zoltán és Holl Balázs, illetve az év végén Nováki Gyula is megtekintette. Felmérését 2001. áprilisában végezte el Nováki Gyula, Czajlik Zoltán és Holl Balázs közreműködésével. A vár kutatástörténetét és részletes ismertetését legutóbb Nováki Gyula tette közzé. Az erődítmény területén, a felszínen kevés jellegtelen őskori cserepet találtak. Az erődítés valószínűleg késő bronzkori, de mivel a sánc melletti árok a belső oldalon van, ami inkább a középkori várakra jellemző, ezért felmerül ennek a késői használatának lehetősége is. Az erődítés közelebbi korát és esetleges középkori felhasználását csak ásatással lehetne tisztázni. (forrás: Nováki; Sárközy; Feld: BAZ megye várai az őskortól a Kuruc korig, 2009)

A kocsányos tölgy (Quercus robur) a bükkfavirágúak rendjébe, ezen belül a bükkfafélék családjába tartozik. Európa nagy részének uralkodó tölgyfaja, a közepesen hűvös és csapadékosabb részeken él. Kérge mélyen barázdált, sötét színű. A levéllemez tagolt, a tagoltság mértéke a lemez csúcsától a válla felé haladva nő, karéjostól egészen az osztottig. A levélszél ép. A levelek rövid nyelűek, majdnem nyél nélküliek, szinte ülők, szemben a kocsánytalan tölggyel, amelynek levele levélnyélen ül. Viszont a pikkelyes, csészeszerű kupacsban fejlődő makkok hosszú nyél végén nőnek. Ez a nyél a kocsány, a fafaj névadója. Makkját korábban a sertésekkel etették (makkoltatás) fel, gubacsából vas hozzáadásával tintát készítettek. Kérgében sok a cseranyag. Fiatal ágainak kérgét gyógyászati célokra használják. A tölgyfakéreg cserzőanyag tartalmának köszönhetően kiváló összehúzó hatású szer, főzetét fürdők és borogatások formájában nedvező bőrbetegségek, lábizzadás, aranyér és szájüregi gyulladások kezelésére használják.

A Nagy-Mohos-tó mintegy 320 m hosszan terjed ki ÉK-DNy-i irányban. Legnagyobb szélessége 110 méter, legkeskenyebb részén 40 méter. A lefolyástalan tómedence a Piroska-hegy ÉNY-i oldalának megcsúszásával jött létre. A Nagy-Mohos környékét a századfordulón és az 1900-as évek első felében ligetes legelőerdő borította, ennek nyomai még láthatók az 1952 és 1956 években készült légi felvételeken. A K-i partvidéke nyílt gyep volt néhány ligettel, valószínűleg kaszálták is. Takarmányínséges időben előfordult, hogy a fiatal nádból kaszáltak takarmánynak. A tó partvidékét disznólegelőnek használták, az állatok valószínűleg szívesen dagonyáztak a lápot körülölelő lagg-zónában. Jó makktermés esetén ősszel-télen makkoltattak a mohosok körül, de takarmánynak gyűjtötték is a makkot.

A lápok az egyéb vizes élőhelyektől (például a mocsaraktól) főként abban különböznek, hogy bennük az elhalt növényi anyagok nem bomlanak le, hanem tőzeget képezve felhalmozódnak, így szenet vonnak ki a biogeokémiai ciklusokból. A tőzegképződés a szénképződés első lépése, a víz felszíne alatt oxigéntől elzárt közegben az elhaló növényi részek nem bomlanak le teljesen, belőlük tőzeg képződik. A legfontosabb tőzegképzők a tőzegmohák és más mohafajok, mert ezek bomlása csekélyebb, mint az egyéb edényes növényi maradványok bomlása. A tőzeg porózus szerkezete miatt nagyon sok vizet képes megkötni, duzzadóképessége nagy, így meghatározó szerepe van a csapadékvíz visszatartásában. Dagadó lápoknak is nevezzük azokat a tőzegmoha lápokat, amelyeknek a felszíne kiemelkedik környezetéből. Az úszó láp szélét rekettyefüzek jelölik ki, amely páfrányokkal sűrűn tarkított. Ez a mocsári magassásos és a tőzegmohás fűzláp növénytársulás. A láp szinte egész felületét nyírfák borítják. Ezen a területen tőzegmohás nádas és nyír-rezgő nyaras társulások váltakoznak. Az uralkodó fafaj a [[molyhos nyír][molyhos nyír]].

A jégkorszaktól élte túl az évszázadokat. A fa eltér a jól ismert nyírfától. 20 m-nél alacsonyabb, törzse sudár, koronája kúpos, ágai mereven felfelé irányulók, sohasem csüngők. Kérge fehér, gyűrűsen felrepedező. Az ágak kérge sötétszürke, majdnem fekete. Levelei tojásdadok, 3-5 cm hosszúak, lekerekített vállúak, hegyes csúcsúak, szabálytalanul kétszeresen fűrészesek. A levéllemez vastag, fénytelen, kezdetben ragadós és szőrös. A levélnyél rövid és szőrös. Áprilisban, májusban virágzik. Tőzegmohás, lápos területeken társulásalkotó, mészkerülő, savanyú talajt igényel. A nyírfák gyökérzete párhuzamosan fut a felszínnel, a gyökerek szövevénye pedig stabilizálja a felszínt.

Európában a tőzegmohák tőlünk főleg északra fordulnak elő, olyan éghajlaton, ahol több a csapadék és nagyobb a relatív páratartalom. A magashegységek és az északi tájak jellemző növényfajai. Magyarországi állományai a mocsarak lecsapolása után lecsökkentek, ezért hazánkban minden tőzegmoha – nyolc faj - fokozottan védett, begyűjtése tilos!

Jogosan merül fel a kérdés, ha nedvesebb, hűvösebb éghajlatot igényel, akkor mit keres ez itt a Putnoki-dombság alacsony fekvésű, nem túl csapadékos táján? Nos, erre a választ azok a különleges körülmények adják meg, amelyek lehetővé tették a lápok kialakulását, és mai napig történő fennmaradását. Ez pedig a különleges mikroklíma. Az itt található két láp – a Nagy-Mohos kb. 25.000, a Kis-Mohos kb. 15.000 éve – a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban, a jégkorszakban keletkezett. A környezeténél hűvösebb mikroklímával jellemezhető terület ezeket a körülményeket nagyjából megőrizte.

A cserfát úgy tudjuk elkülöníteni a kocsánytalan tölgytől, hogy ha megnézzük a kezünkkel, hogy a kérge lehántható-e. A csernek mélyen szeldelt a kérge, és nem marad a kezünkben. A természetes állományokra jellemző mennyiséghez képest ezekben az erdőkben túl sok a cserfa. Ennek oka, hogy a térségben a XIX. század végétől az 1920-as évekig jelentős volt a cserkéreg termelés.

Mára már teljesen eltűnt, feledésbe merült a cserhántás, mint erdei munka. A fiatal tölgyfák magas csersavtartalmú kérgét hántották le, majd összeaprították és zsákolták. A cserkérget a bőripar vásárolta fel, a bőrkikészítés fontos anyaga a belőle kinyert csersav, amely tartósítja és puhítja a bőrt.

A Putnok környékén termelt nagyon jó minőségű cserkérget a tőzsdén is jegyezték, fontos bevételi forrása volt a helyi birtokosoknak és a cserhántást végző embereknek. A tölgyek szelektív kitermelése, a kb. 20 évenkénti vágásforduló és a sarjról történő felújítás azonban az állományok leromlásával, a cser és a gyertyán dominanciájának növekedésével járt. Az 1900-as évek első felében a Mohos környékét rendszeresen említették az adatközlők, mint cserhántásra szolgáló területet (É.KovácsL.1990.) Az erdő jelenlegi állapota is ezt látszik megerősíteni.

A Keleméri Mohosok a jégkorszak végén keletkezett úszó tőzegmohalápok. Magyarországon kivételesek, összesen három helyen fordul elő ilyen társulás. Különleges körülmények – elsősorban a hűvös mikroklíma – kellettek a kialakulásukhoz, de még inkább a fennmaradásukhoz. A felmelegedés veszélyezteti ezeket a körülményeket. Ha melegebbre fordul az éghajlat, aligha maradhatnak fenn a hűvös éghajlatot igénylő jégkori maradvány lápok. A Mohosok példáján megérthetjük, hogy milyen nagy szerepe van az ökológiai körülmények viszonylagos állandóságának abban, hogy az egyszer kialakult élő közösségek, de akár az emberi kultúra is fennmaradhasson. A jégkorszak idején, amikor a Mohosok keletkeztek, mindössze 1-1,5 fokkal volt hidegebb az éves átlaghőmérséklet. Emiatt a nem túl nagy eltérés miatt tőlünk északabbra összefüggő jégtakaró borított mindent. Magyarország a peremén helyezkedett el ennek az eljegesedett területnek, amely rövidebb, hűvösebb nyarakban és hosszabb télies időszakban nyilvánult meg. Ma az ellenkezőjét éljük meg. A felmelegedés tény! A Föld felszínének átlagos hőmérséklete 0,9 fokkal nőtt a 19. század vége óta. Ennek a melegedésnek a javát az elmúlt 35 évben észlelték. A valaha mért legmelegebb év 2016 volt, a 12 hónapból pedig kilenc hónapban dőlt meg a hónapokra vonatkozó hőmérsékleti rekord. A hőtöbbletnek a legnagyobb részét az óceánok nyelik el, amelyek felső 700 méteres rétege 0.4 fokkal melegedett 1969 óta. A felmelegedést egyértelműen mutatja a gleccserek visszahúzódása és a sarki jégtakaró fogyatkozása. Grönlandon évente átlagosan 281 milliárd tonna jég olvadt el 1993 és 2016 között, az Antarktiszon pedig egy évtized alatt megháromszorozódott az olvadó jég mennyisége.

A Rási család Amerikából hazatért tagjai 1903-ban építették saját kezűleg, a lejtős terep adottságait kihasználva a térség egyetlen emeletes parasztházát, amely a Tompa Mihály úton, a falu felső végén található. A házat a földbe 10-15 cm mélyen ledöngölt nagyobb kavicsokra (békasó kövekre) építették, mindenféle szigetelés nélkül, vályogtéglából és paticsból. A szigetelés hiánya és a minimális alapozás ellenére száz évig állt az épület. Az időközben műemléki védettséggel felruházott ház 2003-ra gyakorlatilag megsemmisült. Rekonstrukciójára a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságának jóvoltából került sor 2004-ben. A ház eredeti formájában, de már szilárd alapozással épült újjá. A környék értékeire emlékeztetve a Mohos Ház nevet kapta.

Magas termetéről, és sárga fészekvirágzatáról ismerhetjük fel. Az örménygyökér vagy örvénygyökér, pompás peremizs az őszirózsafélék családjába tartozik. Szára több mint 1 méter magasra nő, széles lándzsa alakú, szürkés-molyhos fonákú, egyenlőtlenül fogazott levelei vannak. Aranysárga virágai 6–7 cm széles fészekvirágzatot alkotnak. Védett növény. Dél- és Délkelet-Európától Közép-Ázsia területéig honos. Az örménygyökér gyógynövény, a köhögés csillapítására és a légzőszervek gyulladásának enyhítésére javallt. Az emésztőszervi, epe- és bélbántalmak kezelésében is hatékony, elsősorban méregtelenítő szerként hasznosítják. Külsőleg a gombás eredetű bőrbetegségek kezelésére szolgál.

Mivel főként rovarokat, férgeket, hernyókat, tücsköket, sáskákat fogyaszt, így a telet melegebb éghajlaton, főleg Afrikában tölti. Az állattartó telepek körül találkozhatunk vele leggyakrabban, mert a szerves trágyában előforduló rovarokat, férgeket előszeretettel fogyasztja. A mezőgazdaság intenzívvé válása kedvezőtlenül hat az állomány nagyságára, de jelenleg nem veszélyeztetett, 10-17 ezer párra tehető számuk. Hazánkban a sűrű, zárt erdők kivételével mindenütt előfordulhat, de leginkább a mozaikos mezőgazdasági területeket, gyümölcsösöket, szőlősöket, puhafás ligeterdőket kedveli. Üregekben költ, odvas fákban, vagy felhagyott fészerek, ólak, istállók zugaiban keres költőhelyet. Az 5-10 piszkosfehér tojáson kizárólag a tojó kotlik, a hím a táplálékot hordja, a fiókák etetésében viszont mindkét szülő részt vesz. A népnyelv büdös bankának, vagy szurtos dudunak is hívja, mivel a fiókák veszélyérzet esetén bűzös ürüléket juttatnak vélt, vagy valós támadójukra.

Az állatok alatt gyűlő friss alom tölti ki a talpát egy méter mélyen, amely korhadása közben hőt termel. Erre persze csak a kora tavaszi időben van szükség. A melegház jól szigetelt, fala szalmabálából épült, fedése polikarbonát lemez. Jó példája az állattartásból származó melléktermékek hatékony és környezetbarát felhasználásának, az energiatakarékosságnak, és a keletkező humusz helyben történő hasznosításának. A töltetből évente 2-3 köbméter kiváló minőségű termőtalaj keletkezik.

A 19. század közepén, a Kárpátalján és Erdély északkeleti részén tartott, ősi típusú mokány, riska és busa marhák svájci borzderessel való keresztezéséből alakult ki. Használatán a svájci borzderessel történt keresztezés nem sokat változtatott, megtartotta primitív ősi jellegét. Mint minden primitív fajta, ez is kettős hasznú (tej, hús), amely kiegészült egy harmadik haszonnal, az igáztatással, mely haszon vétel a szegény ember számára elengedhetetlen volt. Ez a kis testű, 110 -135 cm marmagasságú jószág az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, ridegtartásra kiválóan alkalmas. Színe barna és szürke szőrszálak keverékéből adódik (jellegzetes deres szín). Egyes egyedek hátán világosabb csík húzódik. Az állatok nagy része rigószájú, mely a száj és az orr körül húzódó fehér sávot jelenti. Ugyancsak dekoratív a fül, amely belülről hosszú, világos szőrökkel borított. A borzderes tejének szárazanyagtartalma meghaladja a 14 %-ot, ami a mai fajtákat tekintve kiemelkedő. A tejzsír megközelíti az 5 %-ot, és a fehérjetartalom is több mint 4 %. Ezek az értékek jelzik, hogy a fajta tejösszetétele tejtermékek előállítására alkalmas. A telítetlen zsírsavakon belül a többszörösen telítetlen zsírsavak részesedése kiemelkedő (16,8%). Ezek közül az egészségmegőrzésben kiemelkedő jelentősége van a linolénsavaknak. A kárpáti borzderes húsának magas az omega-3 zsírsav-tartalma, amely a koleszterinszint szabályozásában fontos szerepet tölt be.

A talaj természetes körülmények között a legtöbb esetben gyorsabban képződik, mint pusztul, köszönhetően annak, hogy az ősszel elhaló vegetáció betakarja a föld felszínét, amelyből televény talaj keletkezik, biztosítva a talajéletet. A mi mérsékelt égövünkön 10 centiméter talajréteg képződéséhez 2000 évre van szükség. Vagyis 200 év alatt képződik 1 centiméter talajtakaró, 20 év alatt pedig csupán egyetlen milliméter. Az ember megzavarja ezt a természetes körfolyamatot, egyrészt a természettel ellentétben ősszel nem betakarja, hanem a szántással kitakarja a talaj felszínét, másrészt pedig a legtöbb növényi vegetatív részt eltávolítja a helyszínről, újabban a hulladékokat is energetikai céllal hasznosítja. A védőtakarójától megfosztott földfelszín ezáltal kitett a fagyváltozékonyságnak, a csapadék okozta eróziónak, tömörödésnek, tápanyag kimosódásnak, a szél okozta deflációnak, illetve az eltávolított szerves-anyag miatt a televény talaj újraképződése elmarad, a talajélet vészesen lecsökken. Az eltávolított elhalt szerves-anyagra természetesen szükség lenne a továbbiakban termesztett növények tápanyagigényének kielégítésre. A jelenlegi talajforgatásos - szántás, ásás – gazdálkodás tönkreteszi a talaj élővilágát, a növény nem kapja meg a szükséges segítséget a talajélettől, így mi emberek, mesterséges oldatokkal, műtrágyákkal próbáljuk ezt helyettesíteni. A túlzott mértékben növekvő növények képtelenek magukat megvédeni a kártevőktől, így az ember igyekszik befektetéseit megmenteni kémiai növényvédő-szerekkel. Mindennek a következménye, hogy mérgező anyagokkal terheljük környezetünket, és ugyan elegendő, de csökkent beltartalmi értékű élelmiszereket állítunk elő, amely következményeként szervezetünk éhezik a minőségre.

A hátrányok leküzdése érdekében magától érthető, hogy nekünk is utánozni kell a természetet, ősszel nem ki, hanem éppen betakarni szükséges a föld felszínét. Ezt az eljárást mulcsozásnak nevezzük, amelynek egy speciális formája a komposzthagyó mélymulcs.

A mélymulcsos módszer nem más, mint a talajfelszínen történő komposztálás. A talaj takarását a komposztálódásra alkalmas keverékkel ősszel, a fagyok beállta előtt kell elvégeznünk 60 cm vastagságban, anélkül, hogy a talajt előzetesen felástuk volna. Tavaszra a takaró a korhadás során televény talajjá változik, amely gazdag élőhelye azoknak a paránylényeknek – gombáknak, baktériumoknak - amelyek segítik a növényt annak természetes táplálásában.

A takarást minden ősszel el kell végeznünk, de minden évben annyival csökkenthetjük a takaró vastagságát, amennyi televény talaj keletkezett az előző évi takaróból. Ez évente 1-2 cm lehet.

A komposzthagyó mélymulcs regenerálja a talaj szerkezetét és élővilágát, újra lehetővé teszi a természetes növénytáplálását. Nem kell ásni, öntözni, gyomlálni, mérgekkel védeni növényeinket, hiszen azok az egészséges talajban maguk is egészségesek, és képesek önmaguk megvédésre. Ezzel mi duplán jól járunk, a kevesebb befektetéssel több és jobb minőségű élelmiszer párosul.

A módszer szervezett képzéseken megismerhető Gömörszőlősön az Ökológiai Intézet látogató központjában.

Gondolkodjunk el azon, hogy az ember miért pusztítja el azokat a társait, akik ingyen dolgoznak helyette? Miért jobb, ha műtrágyát veszünk, vegyszerekkel permetezünk, gépekkel szántjuk a földet, mintha a talaj élővilágára hagyatkoznánk a talaj fellazításában, vagy ha rábíznánk növényeinkre, hogy óvják meg önmagukat?

A tömegkályha, mint neve is mutatja nagy tömegű, 5-10 tonnás berendezés. A megfelelően kialakított tömegkályhák képesek a [[fa leghatékonyabb égetésére][fa hatékony égetése]]. Akár 1000 °C-nál is magasabb égéshőmérsékletet, a füstgázok és levegő tökéletes keveredését passzív módon, külső energia használata nélkül is el lehet érni, és a hosszú égési idő is megvalósul. Mindez az örvénytortokkal összekötött két égéskamrának, a kályha különleges belső felépítésnek (három héjazat), a nagy hőtároló kapacitásnak, a fűtött ülőpadkának és a segédkéménynek köszönhető. A kályha nagy felülete miatt létrejövő hőáramlás nagyon kellemes hőérzetet biztosít. A kályha 48-72 óra alatt hűl le. Nagy hőtároló kapacitása, és a hő egyenletes leadása miatt puffertartályt általában nem igényel. Hátrányuk, hogy nagy tömegük miatt csak megfelelő alapra építhetők, mivel nagyon sok a beépített anyag, ezért munkaigényes és drága berendezések. Hatásfokuk elérheti a 95%-ot.

A száraz, megfelelő fajtájú és méretű, a tűztérben célszerűen elhelyezett fával, kellő levegő biztosítása mellett, gazdaságosan, környezetkímélő módon tudunk fűteni. A fa hatékony tüzelése hármas haszonnal kecsegtet. A tűzifa hatékony tüzelése energia megtakarítással jár. Kevesebb fa eltüzelésével is képessé válunk a megkívánt hőmérséklet elérésére, miközben kevesebb fát kell vásárolnunk, így pénzt takarítunk meg. Ha kevesebb fát használunk fel, akkor kevesebb fát kell kivágni az erdőből, vagy, ha mégis kitermeljük a kitermelhető mennyiséget, akkor a fosszilis energiaforrásokat (szén, olaj, gáz) helyettesíthetjük megújuló forrásokkal. Ez utóbbi esetben csökken a környezet szennyezése, míg az első esetben javul az erdő természetes állapota. Hazánkban évente közel három millió köbméter tűzifát használunk fel. A tűzifa nem megfelelő tárolása, valamint a helytelen tüzelési módok miatt az energiaveszteség 30-50% is lehet.

A fa hatékony tüzelése révén csökken a környezetbe kibocsátott káros anyag, kevesebb korom, szén-monoxid kerül a környezetbe. Ha környezetünket kevésbé terheljük, az mindenkinek jó lesz, mivel nem kell megfizetni a környezet szennyezése által okozott költségeket, amelyek többek között egészségünk károsodása miatt keletkeznek.

Az É Kovács család tulajdonát képezi az a porta, amelyen egykor a család önellátó gazdálkodást folytatott. Ma már gazdasági tevékenység nem folyik itt, de az épületeket és a munkaeszközöket megőrizték és az érdeklődők számára megnyitották a portát. Néhány épületet belülről átalakítottak, ezzel a valaha gazdálkodást szolgáló épületek más funkciót kaptak. A portán lévő csűrök pedig közösségi terekké váltak, csűrszínpaddal, képzőművészeti galériával. A portához tartozik még jó néhány egykori, ma is meglévő egyéb gazdasági épület, mint a hídasól- (fából épített, a talaj fölé gerendavázra - hídasra – épített disznóól), tyúkól, méhes, fás színek, szekérszín.

Egy istállóból kiállítótérnek átalakított épületben szemlélhetjük meg a családfő, [Babus Benjamin] által hátrahagyott, maga készítette gazdasági és háztartási eszközöket. A kézműves szerszámokból álló gyűjteményt 1996-ban a család hozta létre. A portán a pincétől a padlásig található eszközök száma mintegy 250 db-ra tehető.

Ugyancsak a hatékony fűtést szolgálja a rakétakályha, amely a biokertes vendégház udvarán található műhelyt fűti. Ha megkérjük az Intézet dolgozóit, szívesen megmutatják.

A rakétakályhák két, jól elkülönülő részből, a hőtermelő és a hőtároló egységből állnak. A hőtermelő egység három fő részre bontható: etető akna, ahol a fát adagoljuk; vízszintes égés alagút, ahol a fa égése folyik; gyorsító, vagy hőemelő. Utóbbi egy függőleges belső kémény, amelyben a fából keletkező gázok keverednek az előmelegített levegő oxigénjével, és magas hőfokon elégnek. A hőtermelő egységet önállóan tűzhelyként hasznosíthatjuk. Ha azonban a keletkező magas hőmérsékletű füstgázokból a hőt szeretnénk kinyerni, akkor a hőtermelő egység belső kéményét egy acélhordóval borítjuk be, amelynek az alsó peremén összegyűjtjük a füstgázokat, és bevezetjük a hőtároló egységbe. A hőtároló egységben hosszú úton, akár 10 méteres járatokon keresztül, vezetjük a füstgázokat, amíg azok lehűlnek, és átadják a hőt a nagy tömeget és felületet alkotó fűtött ülőpadkának, vagy ágynak. Ezt a hosszú füstjáratot az teszi lehetővé, hogy a hőtermelő egység belső kéménye a kémény irányába tolja a füstgázokat. Olyan ez, mintha a tüzelőberendezésünket kéményestől együtt beraktuk volna egy hordó alá, amelyből azután egy másik kémény felé vezetjük a füstgázokat.

A rakétakályhák legnagyobb előnye, hogy a magas hatásfok kialakításának ebben az esetben a legkisebbek a fajlagos költségei, így a szegényebb rétegek számára elérhető megoldást jelenthet. Akár hulladék anyagokból (200 literes vas, vagy acél hordó, bontott tégla, agyag), saját kivitelezésben – a méretezésre ügyelve – is felépíthető berendezések. Vékony hulladék fával, hosszabb gallyakkal is lehet benne fűteni. Hátránya, hogy kicsi a tűztere, és folyamatos táplálást igényel. Ugyanakkor jó hőtároló képessége miatt egy napon keresztül is megtartja a meleget. Főzési, fűtési, vízmelegítési funkciók egy kályhában is kombinálhatók. Hatásfokuk 70-90%.

Babus Benjamin (1895-1985) 16 ha földön gazdálkodó, önellátó parasztember volt, méhészkedett, szőlőt művelt, és nem mellesleg a falu ezermestere volt. A faművesség szinte minden ágát, az ács, az asztalos, a bognár (kerékgyártó), a bodnár (hordókészítő) munkát és a vesszőfonást elsajátította, azokat mester módján végezte. Maga készítette az asztalos szerszámait, gyalupadját is. Keze alól szépen megmunkált karos-lócák, asztalok, székek, bölcsők, háztartási eszközök, épületelemek, ajtók, ablakok kerültek ki. Külön figyelmet érdemel az 1957-ben készített jól konstruált, masszív tölgyfa szőlőprése. Dél-Gömör közel-távoli településein számos lakóház és gazdasági épület ácsszerkezetét készítette el. Minden munkáját keményfából készítette. A tölgy erre a legalkalmasabb alapanyag, tartós, jól munkálható, szép erezetű fa. A saját tulajdonú erdejében különös gonddal nevelte az épület-, bútor- és szerszámkészítésre alkalmas fákat.

Otthonos volt a kenderfeldolgozás rendjében és a szövés munkáiban olyannyira, hogy ebben a rászoruló lányokat, asszonyokat bármikor eligazította. Ingatlanok, telek és egyéb határviták során számos esetben megkeresték, hogy a nála lévő kataszteri térképen nézze meg az eredeti határt. Döntéseit a perlekedő felek általában fenntartás nélkül elfogadták.

Ez az épület a településen az egyetlen olyan hagyományos parasztház, amelynek a szabadkéménye még megmaradt, amely a konyha mennyezetébe beépített szabadba vezető, nyílt füstelvezető építmény. Legegyszerűbb formájában deszkából összeállított füstelvezető csatorna. A szabadkémény általános formája az úgynevezett pendelykémény. Ez sövényből kasszerűen fonott nagy építmény, amely a konyha tűzhelyes részét teljes mértékben vagy részben beborítja. Kívül-belül vastagon tapasztják, tetejére szikrafogó és esővédő funkciójú fedelet építenek. Készülhet favázra, sövény-, nád- vagy lécoldallal, szintén vastagon tapasztva. A tapasztást meszeléssel, nádburkolással védik a lemosás ellen. A szabadkémények általában pendelykéményes formában a konyha teljes hátsó részét faltól-falig beborítják. Innen származik a konyha tüzelő részének kéményalja neve. A szabad-kémény sok esetben a belőle nyíló helyiségek fűtésének égéstermékét is összegyűjtötte, amelyet kályhacsövön vezettek ide.

Ma a néprajzi gyűjtemények és Kisgaléria találhatók itt. A település iskolája az 1960-as években szűnt meg, a gyerekek eleinte Kelemérre jártak iskolába, majd annak megszűnte után Serényfalvára és Putnokra. A gyűjtemény együttest a Kelemér-Gömörszőlős székhellyel alakult Tompa Mihály Emlékbizottság – ma Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület – lelkes lokálpatriótái hozták létre több évtizedes gyűjtő és szervező munkájukkal. A kapun belépve jobbra egy korábban istállónak használt épületben rendezték be a néprajzi kiállítást. Itt a népi gazdálkodás és az erdőgazdálkodás kisebb munkaeszközei, valamint a háztartás és a kenderfeldolgozás eszközei, berendezései láthatók. Fotók örökítik meg mindezek gyakorlati alkalmazását, illetve a település és környék gazdag népi építészetének jellemző létesítményeit.

Az udvaron, szemben a kiállítás épületével, a volt iskola tantermében Galéria működik, ahol időszakos kiállításokat rendez az egyesület, elsősorban gömöri, vagy Gömörhöz valamilyen szállal kötődő alkotók munkáiból. Évente a falu ad otthont az Alkotók Népfőiskolája képzőművészeti nyári táborának, amelynek záró kiállítását minden évben a galériában rendezik meg.

Az iskola további részeiben a Tompa Mihály Emlékkönyvtár található. A könyvtár magában foglalja Tompa Mihály nyomtatásban megjelent verseinek, írásainak gyűjteményét - a korabeli kötetektől a napjainkban megjelentekig-, valamint a költőről és koráról megjelent tanulmányokat, könyveket. Itt kapott helyet az egyesületi tagok által írt tanulmányok, könyvek, a településről írt szakdolgozatok gyűjteménye is.

A volt iskola épületének kertjében a népi gazdálkodást és erdőgazdálkodást bemutató szabadtéri kiállítást tekinthetünk meg. Az ötvenes években a nagyüzemi gazdálkodás létrejöttével egy időben megszűnt a hagyományos paraszti gazdálkodás. Számos gép, berendezés a portákon kallódott, használaton kívül. 1986-tól kezdve, az utolsó pillanatot kihasználva kezdte meg az Egyesület ezeknek a tárgyaknak a gyűjtését. Olyan eszközöket láthatunk ma itt, amelyeknek már a neve is lassan teljesen feledésbe merül.

Dél-Gömör hagyományos gazdálkodását reprezentáló begyűjtött eszközök zöme kézműves kismesterek- kerékgyártók, kovácsok, szíjgyártók, kötélverők, asztalosok, kádárok munkája. De jelentős az olyan szerszámok száma is, amelyet a fúrni-faragni tudó emberek a maguk, családjuk, környezetük használatára készítettek. A kis és középparasztok a gépipar termékeit viszonylag kevés számban alkalmazták, csak azokat, amelyek kikerülhetetlenül fontosak, mint az eke, váltóforgató vagy fordítós eke, szecskavágó, lókapa, különféle kéziszerszámok, így a kasza, kapa, ásó, lapát, fűrész, fejsze. A módosabb gazdák eszköztárába viszont megtalálható volt a mindennapi munkát megkönnyítő, számukra már elérhető áron vásárolt járgány, szelelőrosta, a magtisztító triaur (triör), ritka esetben a fogatolt kaszálógép, még ritkábban ennek a gabonafélék aratására is alkalmazható változata. Apró falvainkra általában egy-egy cséplőgép tulajdonos jutott. A cséplés minden korabeli eszközét, gépét megtekinthetjük itt. A gyűjtemény legértékesebb épülete egy 84 m2-es múlt századi három osztatú csűr, amit Kelemérről telepítettek át. Ez a csűr, hiteles források szerint, már négy helyen is állt.