Gömörszőlőst az országos kék jelzésen észak felé, egy népi építészet által ihletett épületet mellett elhaladva hagyjuk el, de csak rövid ideig folytatjuk utunkat a kéken. A településről kivezető út hamarosan egy kohósalakkal felszórt útban folytatódik. Jobb kézre a Kelemér patakot kísérő mocsárrétek erdősülő állományai szegélyezik az utat, balra pedig a település csekélyre zsugorodott szántóit láthatjuk.
A mocsárrétek errefelé gyakorta utunkba kerülnek, ha a dombok közötti nedves völgyekben haladunk. A laza szerkezetű hordalékok, amelyek a dombokat alkotják, agyagra, agyagmárgára települtek. A vízáteresztő rétegek elnyelik a csapadékot, amely összegyűlik a vízzáró agyagrétegek mentén, és megjelenik a völgytalpakon. Ilyen helyeken alakulnak ki a mocsár és láprétek. Az úttól jobbra lévő terület ex lege védettséget élvez. Cserjésedő foltjain jellemző a törékeny fűz és a rekettyefűz, a nyílt felszíneken pedig a keskeny- és széleslevelű gyapjúsás, illetve a hússzínű ujjaskosbor.
Hamarosan balra elágazik az út, egy mészkőzúzalékkal felszórt útra térünk rá. Két domb között, a Cuda-völgyben halad az út, valamikor itt is szántóföldek voltak. A legjobb, de még így is gyengének mondható földek erre felé voltak, kendert termesztettek rajta.