Rakétakályha

Ugyancsak a hatékony fűtést szolgálja a rakétakályha, amely a biokertes vendégház udvarán található műhelyt fűti. Ha megkérjük az Intézet dolgozóit, szívesen megmutatják.

A rakétakályhák két, jól elkülönülő részből, a hőtermelő és a hőtároló egységből állnak. A hőtermelő egység három fő részre bontható: etető akna, ahol a fát adagoljuk; vízszintes égés alagút, ahol a fa égése folyik; gyorsító, vagy hőemelő. Utóbbi egy függőleges belső kémény, amelyben a fából keletkező gázok keverednek az előmelegített levegő oxigénjével, és magas hőfokon elégnek. A hőtermelő egységet önállóan tűzhelyként hasznosíthatjuk. Ha azonban a keletkező magas hőmérsékletű füstgázokból a hőt szeretnénk kinyerni, akkor a hőtermelő egység belső kéményét egy acélhordóval borítjuk be, amelynek az alsó peremén összegyűjtjük a füstgázokat, és bevezetjük a hőtároló egységbe. A hőtároló egységben hosszú úton, akár 10 méteres járatokon keresztül, vezetjük a füstgázokat, amíg azok lehűlnek, és átadják a hőt a nagy tömeget és felületet alkotó fűtött ülőpadkának, vagy ágynak. Ezt a hosszú füstjáratot az teszi lehetővé, hogy a hőtermelő egység belső kéménye a kémény irányába tolja a füstgázokat. Olyan ez, mintha a tüzelőberendezésünket kéményestől együtt beraktuk volna egy hordó alá, amelyből azután egy másik kémény felé vezetjük a füstgázokat.

A rakétakályhák legnagyobb előnye, hogy a magas hatásfok kialakításának ebben az esetben a legkisebbek a fajlagos költségei, így a szegényebb rétegek számára elérhető megoldást jelenthet. Akár hulladék anyagokból (200 literes vas, vagy acél hordó, bontott tégla, agyag), saját kivitelezésben – a méretezésre ügyelve – is felépíthető berendezések. Vékony hulladék fával, hosszabb gallyakkal is lehet benne fűteni. Hátránya, hogy kicsi a tűztere, és folyamatos táplálást igényel. Ugyanakkor jó hőtároló képessége miatt egy napon keresztül is megtartja a meleget. Főzési, fűtési, vízmelegítési funkciók egy kályhában is kombinálhatók. Hatásfokuk 70-90%.