Keleméri Református Templom

A XIV. században, a település kiemelkedő pontján épült templomot a XVI. századtól a reformátusok vették használatba. Magas tornyát 1769-ben alacsonyabbra vették. 1780-ban a templomon nagy átalakítást végeztek, amikor is keleti szentélyét lebontották helyette a hajót hosszabbították meg, így lett a templom keleti vége egyenes záródású. A templomtorony keskeny ablakai egykor lőrésként szolgáltak, védve a kassai kereskedelmi útvonalat. A templombelső mennyezet sík, vakolt. A középkori ablakokat átalakították. Nyugati homlokzat előtti órapárkányos tornyának déli oldalán az erősen kopott freskótöredék egykor Szent Kristófot ábrázolta, akit az utasok védőszentjeként tiszteltek. A legenda szerint, aki vándorútján Szent Kristóf képét meglátja, azt nem érheti baj az út során. A templom két harangja: a 60 kg-os (43 cm) harang felirata. „Soli Deo Honor et Gloria. Anno1742.” A 250 kg-os (64 cm) harang felirata: „A keleméri ref. egyháznak készíttették özv. Tóth Jánosné és fiai: Tóth László gondnok és Tóth János az 1925. évben. Öntötte Walser Ferenc Budapest.”
A templom a református vallás egyszerűségét tükrözi. Szószéke 1776-ban készült. A Keleméri Református Egyházközség lelkipásztoraként e szószékről prédikált Tompa Mihály 1849 áprilisától 1851 szeptemberéig. A szószékkel szemközti falon látjuk Krasznai Mihály lelkipásztor emléktábláját, aki hitéért 1675-ben gályarabságot szenvedett. A táblát 1908-ban készítették.