Gömör

A terület földrajzilag az Észak-magyarországi középhegység nagytájhoz, az Észak-magyarországi medencék középtájhoz, a Borsodi-dombság kistájcsoporthoz, illetve a Putnoki-dombság kistájhoz tartozik. Közigazgatási lehatárolását nézve a Gömöri kistérség az Észak-magyarországi régióban, azon belül pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részében az Ózdi kistérségben található. Gömör - Magyarország kicsinyben - mondták sokáig az egykori nagy kiterjedésű megyéről. Változatos természeti környezete, rengeteg erdeje, termékeny folyóvölgyei, legelői, ásványkincseinek sokasága a több nemzetiségű lakosság számára nagyfokú önellátást tett lehetővé. Gömör vármegye és a várispánság kialakulásának ideje bizonytalan, első ispánjának nevét 1240-ből ismerjük. Középkori központja a Sajó mentén található Gömör (ma Gemer) vára, később Rimaszombat vette át ezt a szerepet. A „gömör” szót török eredetűnek mondják, jelentése: szén. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a bányászat, vasművesség Borsodba és Gömörbe koncentrálódott, a XV. században mindkettő élenjáró adófizető volt. 1555-66 között a törökök Fülek várának eleste után meghódították egész Gömört, így a megye déli részén állandósult a török uralom, csak 1699-ben szabadult fel újra. Az egymásra épülő gazdálkodási formák, kereskedelmi kapcsolatok évszázadok alatt kialakult szervességét a trianoni határok vágták el, az egykori megyéből mindössze a déli rész, mintegy kéttucatnyi település maradt országunkban. Határon inneni központja Putnok városa lett, legkisebb határon innen maradt települése pedig Gömörszőlős. Növényföldrajzilag a terület a Pannóniai flóratartomány Északi Középhegység Tornai karszt flóravidékének mondható, ám a Putnoki-dombság flórajárásába tartozó terület alapkőzetében, kialakult talajaiban, éghajlati adottságaiban és növényzetében is eltér a szigorúan vett Gömör-Tornai karszttól. Természetes növénytakarójára a lombos erdő, mely a települések kialakulásának ellenére nagyrészt fennmaradt (49,1%). A terület jellemző erdőtársulása a cseres tölgyes, illetve a gyertyános kocsánytalan-tölgyes volt. Az erdőirtások területein, ahol az erdők nem tudtak megújulni, másodlagos társulások jöttek létre, mint pl. a sztepprét, a fenyérszerű borókás, vagy a csarabos. A patakvölgyek felsőbb szakaszát égerligetek, a lelassult vízfolyású patakokat fűzligetek szegélyezik.