A lápok jövője

A Keleméri Mohosok a jégkorszak végén keletkezett úszó tőzegmohalápok. Magyarországon kivételesek, összesen három helyen fordul elő ilyen társulás. Különleges körülmények – elsősorban a hűvös mikroklíma – kellettek a kialakulásukhoz, de még inkább a fennmaradásukhoz. A felmelegedés veszélyezteti ezeket a körülményeket. Ha melegebbre fordul az éghajlat, aligha maradhatnak fenn a hűvös éghajlatot igénylő jégkori maradvány lápok. A Mohosok példáján megérthetjük, hogy milyen nagy szerepe van az ökológiai körülmények viszonylagos állandóságának abban, hogy az egyszer kialakult élő közösségek, de akár az emberi kultúra is fennmaradhasson. A jégkorszak idején, amikor a Mohosok keletkeztek, mindössze 1-1,5 fokkal volt hidegebb az éves átlaghőmérséklet. Emiatt a nem túl nagy eltérés miatt tőlünk északabbra összefüggő jégtakaró borított mindent. Magyarország a peremén helyezkedett el ennek az eljegesedett területnek, amely rövidebb, hűvösebb nyarakban és hosszabb télies időszakban nyilvánult meg. Ma az ellenkezőjét éljük meg. A felmelegedés tény! A Föld felszínének átlagos hőmérséklete 0,9 fokkal nőtt a 19. század vége óta. Ennek a melegedésnek a javát az elmúlt 35 évben észlelték. A valaha mért legmelegebb év 2016 volt, a 12 hónapból pedig kilenc hónapban dőlt meg a hónapokra vonatkozó hőmérsékleti rekord. A hőtöbbletnek a legnagyobb részét az óceánok nyelik el, amelyek felső 700 méteres rétege 0.4 fokkal melegedett 1969 óta. A felmelegedést egyértelműen mutatja a gleccserek visszahúzódása és a sarki jégtakaró fogyatkozása. Grönlandon évente átlagosan 281 milliárd tonna jég olvadt el 1993 és 2016 között, az Antarktiszon pedig egy évtized alatt megháromszorozódott az olvadó jég mennyisége.